|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.09. 03:36 - |
Egy biztonságos hely az épületben, ahol akár egy napfelkeltét is megnézhetsz életed szerelmével, aki épp nyálában fuldoklik, szeme fennakad és a szőre hullik, de azért szereted és egy pillanatra elfelejtheted e hely borzalmait. Vagy nem. Ide még a szellemek se szoktak feljárni, ők valahogy nem szeretik. |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*szeme sarkából meglátta a kis szőrcsomót* ~egy kölyök...? *és utána eredt. Cosmos-t utolérve jobb mellső mancsával gyengéden "lenyomja" a fejét a tetőre* -Szervusz kishaver *mosoly- -Ren vagyok benned kit tisztelhetek? *közben leült és csóválta a farkát de azt nem a boldogságtól hanem inkább nyugtalanságból*
 |
 Apró gömböcfej jelent meg az egyik üvegtelen ablakban. Piszkos füleit radarként használva pásztázta körbe a környéket. Mocsárszín szemei megcsillantak, amikor egy éles, törött üvegen állapodott meg. Nyögve-nyökdécselve próbálta feltornázni magát az ablakba, kapálózott és ringatózott, de a keserves próbálkozásból nem lett semmi. Felszisszent és újra nekiindult. Ezúttal már sikerült elég nagy lendületet vennie és erősen megkapaszkodni a keretben. Gyorsan felhúzta magát, kiugrott és gyors iramban megindult a törmelék felé... Észre sem véve, hogy két másik macska mellett halad el. |
*Ren-t egyre jobban elfogta a nyugtalanság, ahogyan gyűlt a tömeg* -Valamiért nem tetszik ez nekem... *mondta halkan majd szép lassan felállt, megrázta bundáját* -Téynleg Liena... Neked van gazdád vagy otthonod? mert ha nincs akkor ugyan abban a csónakban evezünk... *mosoly*
|
 -Lehet!-mondta, fél szemét még mindig a hímen tartotta, majd ismét lefelé nézett ahol hirtelen nagy lett a mozgás. A kandúr hangja hozta vissza az e világba.-Nincs semmi! Csak elmerengtem!-mondta egy vigyorral a pofiján, majd fölállt és megrázta a bundáját,amit egy kis tisztogatással gyönyörűen rendbe rakott. |
-Lehet, hogy valami érdekes fog történi... kitudja... *nyújtozkodiuk majd feltápászkodik, megnyalja egyik mancsát majd észre veszi, hogy a nőstény figyeli* -Valami gond van vagy nem tetszik? Mondhatod nyugodtan *mosoly*
|
-Nemtudom! De semmi jót nem sejtek!-mondta, majd elfintorodott ahogy végig kémlelte a kutya csabzott külsejét, végül egészen az erdő széléig követte tekintetével. -Mental megint készülhet valamire....csak tudnám mire...-mondta szinte magának, majd tekintete a kandúrra vándorolt. |
-vajon mit akarhat...? *lenéz*
|
Rezzünéstelen arcal nézi a kandúrt, akin a szomorúság lesz úrrá. ~Nocsak...egy érző lény!~gondolta magában, s közben egy kósza félszeg mosoly jelent meg pofáján.-Értem!-mondta komolyan, majd mancsával megbökte Ren farát.-Ne kísértsd a múltat! Ami megtörtént megtörtént! Változtatni nem tudsz rajta, így tovább kell lépni!-mondta miközben fölült és nyújtózott egyett, majd leült és a kandúrra meresztette borostyán sárga szemeit.-Nos...ezzel én is így vagyok!-mondta egy mosoly kíséretében-Ööö....mármint az intézetes résszel....-mondta, közben zavartan a fejét vakarta mancsával.-Meg valahogy tenni akarok az ilyen kísérletek ellen!-tette hozzá, közben komolyan lepillantott. Utálta Mental-t, de valahol dícsőítette is sosem tudta, hogy melyiket válassza. Észre vett egy feketeséget, amely éppen kicsaholt az udvarból és őrült módjára szaggatta a kerítést.-Rock épp elmegy!-vetette oda magának, majd fél szemmel Ren-re nézett.-Mental csatlósa!?-utálta őket. |
-Mondjuk elég messziről jöttem kedvesemet keresve de, mint kiderült már meghalt állítólag... ahoz a ponthoz értem, ahol feladtam a keresést... *a mosoly a pofijáról eltünedezik egyre inkább a szomorúság lesz urrá rajt, ahogyan Pearl-re gondol* -Ezért jöttem ide az intézetbe mármint nem vagyok kísérleti nyúl vagy ilyesmi... csak figyelem az eseményeket...
|
Fejét picit oldalra billentve egy ártatlan mosoly jelenik meg pofiján a kandúr beszédére, majd ismét kissé komoly arc lesz urrá rajta.-Hát ööööö......Hát én is azért jöttem ide!-mondta mosolyogva-Meg nemrég tudtam szabadulni a rabságból, eddig az intézetben éltem....-mondta határozottan, egy cseppnyi szomorúság vagy fájdalom sem jelent meg pofáján. Sárga szemeit rámereszti Ren-re,-Te honnan jöttél?-kérdezte egy félszeg mosoly kíséretében. |
*kicsit meglepődva felemeli a fejét és Liena-ra néz* -Szia... Én meg Ren vagyok és igen egyedül vagyok ide fent mármint most már társaságom is van *elbűvölő szép fiú mosoly ^w^* -hogy miért vagyok ide fent... hát öööm... nyugis helynek találtam és inkább kint vagyok, mint bent... és te?
|
Unott, de még is kecses és halál csöndes léptekkel ment föl a tetőre. Nem járt még itt sokszor, de úgy érezte, hogy számára most ez a legjobb hely. Ahogy lépkedett a tetó gerincén, egy nála nemsokkal nagyobb kandúrra lett figyelmes, így lépteit megsürgetve oda sétált a szürkéhez, majd nyugodtan leült és ő maga is felpillantott az égre, majd sárga szemeit a kandúrra meresztette.-Szia! A nevem Liena!-mondta egy kis félszeg mosoly kíséretében, majd ő maga is nyugodtan elhelyezkedett és süttetni kezdte a hasát.-Hogy hogy itt fönt? Egyedül?-tette fel kérdéseit azonnal, amellyek fúrták az oldalát. |
*mivel Ren úgy érezte, hogy nincs máshol szép és nyugis hely ebben az épületben feljött a tetőre, oldalra fekszik és inkább fentről figyeli az eseményeket. Jönnek-mennek 1-2 csunyácska madarak de érdekelni nem érdekli viszont kezd éhes lenni, amire felfigyel mikor korog a gyomra nagy sóhaj* - de most egyáltalán nincs kedvem lemenni és vadászni... ki tudja mi leselkedik ott lent rá a macskára...?!
|
Egy biztonságos hely az épületben, ahol akár egy napfelkeltét is megnézhetsz életed szerelmével, aki épp nyálában fuldoklik, szeme fennakad és a szőre hullik, de azért szereted és egy pillanatra elfelejtheted e hely borzalmait. Vagy nem. Ide még a szellemek se szoktak feljárni, ők valahogy nem szeretik. |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Apró gömböcfej jelent meg az egyik üvegtelen ablakban. Piszkos füleit radarként használva pásztázta körbe a környéket. Mocsárszín szemei megcsillantak, amikor egy éles, törött üvegen állapodott meg. Nyögve-nyökdécselve próbálta feltornázni magát az ablakba, kapálózott és ringatózott, de a keserves próbálkozásból nem lett semmi. Felszisszent és újra nekiindult. Ezúttal már sikerült elég nagy lendületet vennie és erősen megkapaszkodni a keretben. Gyorsan felhúzta magát, kiugrott és gyors iramban megindult a törmelék felé... Észre sem véve, hogy két másik macska mellett halad el.
