|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.14. 04:58 - |
Áltagosan elég csendes, nyugodt hely. Erre Mental testőre sose járnak,
ki tudja miért. Remek búvóhely egy friss szökevény számára. |
[43-24] [23-4] [3-1]
A macska érdeklődve vizslatta az idegeneket, akik most közelebb jöttek. Ide-oda forgatta a fejét, annyira nem értette, hogy mi is történik körülötte, majd ismét Cefréhez fordult, bár Arrow tanácsát megfogadva inkább halkan mondta.
-Jellemző, hogy ezek csak más kutyáknak köszönnek-dohogott képzelt testvérének, majd érdeklődve az ebekre nézett. |
Kék szemeiben apró gúny csillant meg.
-Csak vigyázz, öcskös! A végén te meg a kis barátod felhergelitek a kuytusokat- ezt inkább Gayának címezte, aki felmordult, és csak félhangosan. A kutya meghallhatta volna épp, ha fülel, de Arrowot az sem érdekelte volna. Sokkal gyorsabb mint ők, és ezt mindketten tudják. Beer-ről Nannahra fordította a tekintetét, akivel barátkozni próbált a két idegen eb.
-Kedves és aranyos társaság? -szólt közbe,és vigyorogva nyújtózott egyet.-Ó. Ez kedves tőled, drága Nannah. Ennél kedvesebb és aranyosabb már csak akkor lehetnék, ha cukorkákat osztogatnék, és mindenki pofijára cuppanós puszit nyomnék - elhallgatott, farkát a háta fölé görbítette. Ő is kíváncsi volt rá, a kutyáknak van-e köze az intézethez.
 |
Először nem tudott szóhoz jutni -ööm... Én Ishannah vagyok de a barátaim Nannah-nak hívnak.. Tudom, hogy furcsa kutya létemre macskákkal össze barátkozni de legalább kedves és aranyos társaságom van... És ti honnan jötettek elő? Talán az intézetből és netán áldozat gyűjtők vagytok...?- felállt és közeélebb lépett a két ebhez de attól még gyanakvó volt...
 |
 A sértések megcsapták fülét, most valahogy még ez sem tudta felhergelni. Jól volt lakva, szomját is csillapította és mozgásban, na meg társaságban sem volt hiánya. Ám mikor Nick elindult a szuka felé, ő is nyújtózkodva fölkelt és oda lépett. Egy mély morgást viszont küldött a kandúrnak és gyilkos tekintete ismét előtört, de meg is változott ahogy a másik idegen kutya felé fordult és kedves mosollyá.-Szia! Gaya vagyok!-hallatszott a hangja, mely most teljesen békés volt. |
Nem törődött a nyilvánvalóan elmeháborodott macska sértéseivel. Csak egy bolond kötne bele két ekkora kutyába. Nick pedig ilyenekkel nem áll le verekedni. Nem értene sem szavakból, sem harapásokból a másik. Kár energiát pocsékolni rá.
A kutya viszont megragadta az érdeklődését. Rémültnek látszott, amikor jöttek. Ez betudható annak is, hogy tetőtől talpig vér borította őket vagy akár annak is, hogy a fekete kutya antiszociális ... Nick nem tudott semmit a rémület mögött húzódó indokokról.
Közelebb ment, hogy megtudjon valamit.
- Szia. Érdekes társaságod van ... - közeledett mosolyogva, enyhén félre fordított fejjel - kevésbé tűnt fenyegetőnek így. Szemei békésen állapodtak meg a groenendael pofáján.
- Csak nem afféle ápoló vagy? - kíváncsiskodott. Visszanézett Gaya-ra, nem feledkezett meg róla. Ha nem követte magától biccent neki, hogy ha gondolja jöjjön közelebb. De a mozdulatban benne volt az is, hogy "ha nem hát nem akkor majd megyek" |
Két vértől mocskos bundájú kutya jött a patak távolabbi részébe. Beer felborzolta a bundáját, nyitott állkapoccsal és összeszűkült szemekkel bámult Nickre és Gayara. A levegőhöz fordult, ahol Cefrét sejtette.
-Te Cefre, szerinted is nagyon illetlenek és pofátlanok ezek a dögök?-morogta a levegőnek, majd hátracsapott fülekkel Ishannahhoz fordult.-Hogy merészeled? Húzzál szemüveget!-morogta a kandúr fejét a magasba emelve.-Egyébként nem, bár egyszer majdnem elkaptak azok az undormányok-gondolt Mental testőreire.-Arrow! Szép neved van, meow-nyávogta, majd a fára nézett és szélesen elvigyorodott.-Szia Józseeeeeeeeeeeeeef!-visította.
|
//Ryuu, a sorrendet tartsuk be pls. o.o // |
Némileg borzongva hallgatta Ishannah beszámolóját, bár igazság szerint nem hallott semmi olyan ami meglepte volna. -Szóval egy fehér macska mozgatja a szálakat? Hmm...Milyen érdekes. Egyszer összefutnék vele.-jegyezte meg egy torz vigyorral a pofáján, amjd figyelmét a felbukkanó Beer felé fordította. Mivel a macsek a levegővel diskurált, Arrownak nem kellett sokat agyalnia hogy levonja a következtetést: máris összefutott egy bogaras alakkal. -Szervusz, Beer. Az én nevem Arrow, ő itt Ishannah, a fán ülő kék tengeri mütymüty pedig József -mondta nyájasan, majd megvakarta a fülét. Hirtelen orra riadót fújt...Vérszagot és kutyaszagot érzett töményen, amitől a gerince mentén felmeredt a szőr. Hátrált egy jópár lépést, és tisztes távolból, összeszűkített szemmel figyelte a két kutya felbukkanását.
|
-Már bocsánat... Beer ugye? Nincs ott melletted senki...*dobott egy mosolyt a kandúrnak, felfigyelt arra, hogy két másik eb érkezett és félelem fogta el a szukát a látványtól. Szemei üvegesek lettek és csak a néhol láthtó vér foltokat látta, majd megrázta fejét ismét a macskákra figyelt* -Mondd csak Beer ide valósi vagy? Mármint úgy értem te is az intézményből való vagy...?
|
|
// Előzmény: Az erdő sűrűjében//
Lassú ügetésben haladt a kan mellett, majd megállt egy picit. Az orrán mély levegőt vett és csak úgy szippantotta be a víz illatát, amely számára most életmentő volt.-Legközelebb egy patak vagy egy tó mellett vadászunk!-jegyezte meg kedvesen és közben heccelte a másikat. Amikor elértek a patakhoz megdöbbent kissé a látványtól, hogy egy kutya 2 macsak társaságában eldiskurál. A kutyának ő maga is biccentett, de a macskákkal nem foglalkozott. Valószínűleg megnézik majd őket, hiszen csupa vér mind a kettőjük bundája az urroktól a mellkasukig. A kan közben belemártotta a pofáját.-Az biztos!-vigyorodott el a szuka, majd fogta és bele trappolt a vízbe. Bár nem volt hideg, de nem is volt meleg se a víz se az idő. Majd mellső lábaira ereszkedbe belenyomta a fejét a vízbe, amellynek gyengés sodrása nem igazán hozott le mindent, így a szuka fejrázással és egyéb testrészeinek mozgatásával lemosta magáról a vért. Majd fölemelkedett és kilépett a kis patakból.-De most mégjobb!-mondta vigyorogva, majd megnyalta a kan nyakát, s ő maga hátrébb vonult és megrázta magát és persze a vizet ki a bundájából, abból a piciből is. Majd fogta és olyan távolságba feüdt le, hogy hallják egymás szavait, de nem túl közel egymáshoz. Majd Nick-re pillantott és elmosolyodott.
|
// Előzmény: Az erdő sűrűjében //
Magasra tartotta szaglószervét, néhol azonban szinte a földet súrolta. Végül amikor elcsípte a szagot végig fenn tartotta az orrát és nagyobb tempóra kapcsolt.
A patak medre úgy nézett ki, mintha pusztító erő vágta volna az erdő talajába. Kis szurdok volt a szikláival és a törött ágaival. És nem volt egészen üres.
Nick látott egy kutyát macskákkal. Nem kedvelte a macskákat. Mivel a kutya nem volt se dobermann, se husky, nem gondolt arra, hogy itt bármiféle csapda lehet. Bár szokatlan, hogy egy kutya macskákkal diskurál. Legalábbis számára furcsa volt.
Biccentett a kutyának, ha ránézett. A macskákat levegőnek nézte. Egyelőre. Pár méterre voltak egymástól, de nem voltak olyan messze, hogy ne hallották volna meg akár egymás suttogását is.
A hovawart belemerítette véres képét a vízbe és megszabadult a horrorisztikus maszktól. Víztől csöpögő pofával fordult Gaya felé és rávigyorgott.
- Máris sokkal jobb. |
*az eb felfigyelt a közeledő kis macsekra majd nagyot nézett, amikor a kandúr a levegőbe bökve mondta, hogy "ő pedig Cefré"
|
A kis tarka macsek vígan ugrándozott ide-oda a zöld levelek között. Itt-ott ugyan megbotlott, de fontosabb dolga volt annál, hogy a lába elé figyeljen. Hisz mennyi madár! Végre valami olyan helyen csámboroghatott, ahol nem támadták meg gonosz, furcsa kutyák. Legalábbis Cefre szerint nem. De vajon ő honnan tudja? Hisz állandóan vele van. Biztos éjszaka elszökött megfigyelni a terepet. Végül Beer csak megrántotta a vállát, majd a patak kövein kezdett ugrálni. Észrevett két árnyat, egy kutyát és egy macskát.
-Szerinted odamenjek hozzájuk?-kérdezte Cefrét, majd ő maga választ is kapott, de ezt sem Arrow, sem Ishannah nem hallhatta.
-Helló!-köszönt végül.-A nevem Beer, ő pedig Cefre-bökött a levegőbe, ahol testvérét képzelte.
|
-Igen valami borzalmas nyomás... azóta amióta elszöktem az intézetből... Félelmetes egy hely... van egy fehér macska ő "irányítja" az egészet és van két testőre vagy micsoda ők gyűjtik be az áldozatokat mármint szerintem... Hihetetlenül kicsik a cellák is... Éjjel-nappal mennek a sikítások, folyamatos kísérletek mennek... *kirázza a hideg* -Még ne is menj... a közelébe... A legtöbb kísérlet úgy végződött, hogy meghalt a "páciens".... A "cella társam", aki volt, elvitték de nem jött vissza... senki se látta onnantól kezdve... *az eb tekintete egyre szomorúbb, eszébe jutott a "társa", aki élete első szerelme lett ebben a pár napban*
|
-Nyomás a fejedben?-érdeklődve fordult újból Ishannah felé. -Mesélhetnél még a kórházról, persze csak ha nem túl fájdalmas emlék számodra. Jobb kiismerni az ellenséget, egyetértesz? - a kutya kérdésére Arrow vállat vont.- Ami azt illeti, igen. Szerencsés a második nevem.- tűnődve figyelte a reszkető kutyát, mint valami fizikus, aki következtetéseket von le. Ez az intézet nyilván rosszabb, mint képzelte...Szíve mélyén sajnálatot és szánakozást érzett, de csak halványan. Az erdőben töltött magányos és veszedelmes élet megkeményítette a kandúr szívét.
|
-Elnézést kérek Tigris úr... *mondta kissé viccesen, majd látta, hogy komolyra váltott a macska arc kifejezése* -Igen... Sajnos... *elszomorodott* -Én következtem volna az egyik kísérleten de mázlim volt, hogy eltudtam szökni... Éreztem, hogy valami ott nincs rendben csak, amikor ide értem az erdőbe megtudtam kicsit nyugodni... Az a borzalmas nyomás a fejemben... istenem micsoda kín volt... *reszketni kezdett* -És te? Te is voltál már bent vagy volt akkora szerencséd, hogy eltudtad kerülni?
|
-Magányos tigris, ha kérhetem-hunyorított rá Ishannah-ra, és elmosolyodott. -Mostanság nem jó dolog a mi bőrünkben lenni...Bizonyára te is hallottál arról az épületről-említette meg a házat, de csillogó kék szemeire máris komor árnyat vont annak a helynek a gondolata.-Kétszeresen óvatosanak kell lennünk-mondta mélázva, majd egy pillanatig a patakot figyelte, ahogy csordogál. Persze érzékei ki voltak élezve a vészhelyzetre, mint mindig.
|
*örült, mikor Arrow válaszolt neki attól félt, hogy elszalad vagy meg karmolja az orrát* -Sajnos igen... egyedül kószálok itt körbe... *majd a macskával szemben hasra feküdt* -és te..? Te is magányos farkas vagy?
|
A feketebundás eb annyival nagyobb volt nála állva, hogy Arrow hátán ökéntelenül is megfordult a szőrszálak fejében a gondolat, hogy felmeredjenek-e. Végül mégsem tettek így, Arrow önuralmának köszönhetően-nem akart félelmet vagy gyengeséget mutatni. Szinte megkönnyebbülten sóhajtott, amikor Ishannah leült. Barátságosan viselkedett, mosolya és farokcsóválása alapján kedvesen viszonyult Arrowhoz. A kandúr viszonozta, vagy legalábbis megpróbálta, egy szolíd mosollyal.
-Az én nevem Arrow-felelte, majd körbepillantott, csak egy röpke másodperc erejéig.
-Magányos farkas vagy, hm?-kérdezte újra a kutyára fókuszálva. Talán egy vándor-sorstárssal hozta össze a sors.
|
*egy jót nyújtozkodott majd a levegőben érezte a macska jelen létét. Lassan oldalra fordította fejét és nagy barna szemével felmérte mi a helyzet. érezte, hogy a kandúr nem akar rosszat így néha-néha csóválta a farkát. Felállt, megrázzta magát majd lassan lehajtott fejjel közeledett az idegenhez, közbe tekintetét nem vette le róla, szimatolt tovább. Amikor úgy érezte elég közel van a macskához leült, csóvált farokkal nézte majd* -Hali! Ishannah vagyok *mondta nagy mosollyal*
|
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
