|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.14. 05:04 - |
Az intézetből elvezet egy ösvény az erdő sűrűjébe. Az utat magasra megnőtt
fák veszik körül, ahonnan hátborzongató hangok szűrődnek ki. Néha
megcsillan egy pár vörösen izzó szempár és... |
[27-8] [7-1]
 -Ó, ki ne ismerné őt már errefelé. - Sóhajtott lemondóan. Nem szokott hozzá, hogy ekkora hírességnek számít. Nade a portyák egyre sűrűbbek voltak, itt az ideje jegelni őket egy kicsit, hogy becsapják az erdő lakóit. De mégsem mondhatja el Mentálnak, hogy ennyien ismerik. Akkor biztosan leváltaná. Már meg sem lepődik, hogy Elise tudja a nevét. Csak szemeit forgatja. A körözésből kihátrál. Nem sugároz félelmet, fapofával kémleli a másikat.
-Az élet óvatosságra okított. - Magyarázta nyersen, mielőtt fajtatársa provokálni kezdené.
-Miért teszel fel olyan kérdéseket amiket tudsz? Ha már ennyire ismersz biztosan tudhatod azt is, hogy mi a portyám oka. - Kacsintott a szukára.
-Nade most én kérdezek, Elise. Honnan tudsz ennyit az intézetről. Tán csak nem te is egy régi betegünk lennél? - Biccentette enyhén oldalra a fejét, egy halvány vigyor jelent meg a képén. Nem emlékszik ugyan fajtatársára az intézetben, a kérdés lényege amúgy is más... |
 A vigyor nem tűnik el a pofájáról, sőt széjjelebb húzza.-Nem! Csak ismerem Mental-t meg a kísérleteit!-mondta neki szinte már félelmetes nyugodtsággal.-Nos...Rock...ugyebár?!-mondta, majd elindult a kan körül.-És mi járatban erre?-tette fel a kérdést, mikor megállt a kan jobb oldalán. A vigyor lejjebb ment, de még mindig ott volt a szája sarkában. |
Megkönnyebbül mikor amaz nem ugrik rögtön a torkának, mint egy habzószájú őrült. Bár ki tudja még mi vár rá. Mikor az idegen elkezd felé közeledni hátsó mancsával hátrébb löki a tetemet, majd magabiztosan tesz feléje pár lépést. Közelebbről is felméri azt, fejét előre nyújtja, hogy fontosabb információkat is megtudjon a szukáról.
-Milyen messze megy a hírem. Mondd, szépeket pletykálnak rólam az erdőben? - Húz széles vigyort a képére. Elfelejtettem! Ekkor villan a fejébe, de már késő, a barnaság észreveszi rajta az idegen szagát. Mindenesetre ez jó figyelmeztető. Mielőtt visszamegy az intézetbe majd útközben lemossa magáról Eve szagát.
-Hm... Maradjunk annyiban Elise, úgy se jelentene semmit a nevem. - Őrzi meg hidegvérét. |
Egy zaj forrása csapta meg fülét, fejét azonnal fölemelte és a távolban egy rohanó kutyát pillantott meg, majd ügetésre váltott a másik.~Rock!~szűkítette össze a szemét. Fölállt még mielőtt oda érhetett volna a kan. Füleit hátra csapta, de nyugodt volt ez érezhető is volt rajta.-Nézzenek oda! Egy testőr!-mondta oda a kannak, az ő tartása csak magabiztos volt, csöppet sem büszke, de kiúhzta magát. Tekintetében látszódott a vakmerőség és, hogy bármikor képes támadni, ha kell. Előre lépett, de nem ment a kan közelébe, mozgása nagyon impozáns volt, de egy másik kutya szagát is megérezte Rock-on. Egy kaján vigyor jelent meg pofáján, ami semmi jót nem sejtetett.-A nevem Elise! A tied nőcsábász?-kérdezte, a kaján vigyor még mindig nem tűnt el a képéről. |
Az eszeveszett futás egy idő után ügetéssé vált, hamar elfelejtette a történteket, és teljesen megnyugodott. Ahogy az ösvényhez ért abbahagyta az ügetést. Magabiztos léptekkel ment tovább, szájában a rothadó, bűzölgő nyúl tetemmel. Rocknak mindennél fontosabb volt a hírnév és a büszkesége. Senki se láthatja meg az intézetben félénknek. Akkor elvesztené a nehezen kiépített hírét, Mental csalódna benne, és már nem lenne ő az intézet kemény fiúja, akitől mindenki fél. Nem ezt nem hagyhatja! A távolból egy kis pont jelent meg, már látta is az intézetet. Gyorsabbra váltotta a tempót, ám ekkor hirtelen megtorpant. Tekintetét körbe kapkodta, majd ledobta a nyulat. Annak a bűze bezavart a képben. Ugyan is a fülesén kívül más szagot is érzett. Furcsa módon ismerős volt számára, már több helyen is érezte az erdőben, de még sosem volt módja találkozni vele. Most itt az alkalom, ugyan is a szag amit keres elég erős... Végül a fák között pillantja meg egy fajtatársát. Micsoda felfedezés! Eddig nem volt szerencséje, hogy a saját fajtájával találkozzon ebben az erdőben. Pár lépést tett Gaya felé. Ugyan szukának tűnt, még is kihívást jelentett volna Rocknak. Biccentett a barnának, ezzel jelezve, hogy jöjjön közelebb. Rocky kihúzta magát, farkát felcsapta, fejét magasra emelte. Vörös szemeivel kémlelte az idegent. Elég ijesztőnek hatott, nem csak a sebei miatt. A sok kísérlet eredményt nyert, hogy a dobermannból igazi ölőgép legyen. Tapasztalata ugyan kevesebb, de külseje miatt nem igazán szállnak szembe vele. |
Ütemes ügetést vett föl, majd lassú lépést. Így váltakozott a menete, miközben haladt befelé az erdő sűrűje felé. Néhol a talajszinthez közel megcsillantak vörös szempárok, ahol megállt és mély morgás tört fel torkából, fogait pedig kimutatta. Mire az izzó szempár eltűnt a sötétben, ő maga pedig tovább bandukolt.~Ha a nyak felső részét átharapom....Akkor a gerincre nagyobb erőkifejtéssel, erősebb harapást lehet kimérni! Közben testsúllyal ránehezedni, majd a nyaki csigolyákat eltörni és hagyni elvérezni!~Gondolkodott ezeken, miközben sétálgatott. Elért egy nyíltabb és tisztább részhez, ahol fák voltak kidőlve, barna szemei végig járták az egész terepet, izmai megvoltak feszülve. De lassan és kótyagosan elindult egy kidőlt fa felé, mozgása merevből átment lazába, majd ásott magának egy kotorékot és abba félig belefeküdve lerakta a fejét és nyugovóra tért, éberen, minden neszre figyelve. |
Az intézetből elvezet egy ösvény az erdő sűrűjébe. Az utat magasra megnőtt
fák veszik körül, ahonnan hátborzongató hangok szűrődnek ki. Néha
megcsillan egy pár vörösen izzó szempár és... |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Ó, ki ne ismerné őt már errefelé. - Sóhajtott lemondóan. Nem szokott hozzá, hogy ekkora hírességnek számít. Nade a portyák egyre sűrűbbek voltak, itt az ideje jegelni őket egy kicsit, hogy becsapják az erdő lakóit. De mégsem mondhatja el Mentálnak, hogy ennyien ismerik. Akkor biztosan leváltaná. Már meg sem lepődik, hogy Elise tudja a nevét. Csak szemeit forgatja. A körözésből kihátrál. Nem sugároz félelmet, fapofával kémleli a másikat.
