|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.14. 05:07 - |
Bármerre is mész a fák egyre sűrűbben nőnek, a látásviszonyok romlanak.
Az eltévedés veszélye egyre csak fenyeget. Ha ide tévedsz add fel a reményt,
hisz itt bármikor eljöhet a vég... |
[44-25] [24-5] [4-1]
// Folytatás a pataknál // |
 Csak egy mosoly terült szét pofáján, majd nyugodtan leült és semmi éhség kívánkozás nélkül nézte végig a kan falását.~Micsoda étvágy!~gondolta magában amire egy nagy vigyor terült szét, de újra komoly is lett, ahogyan vissza gondolt Rock-ra. ~Mental vajon emlékszik rám? Kíváncsi lennék a reagciójára! Sosem éreztem túl közel magamhoz, nem úgy, mint ő engem!~gondolatai kavarogtak a fejében, miközben a kan még mindig jóízűen evett.~Hát igen Gaya! Már akkor is jó színész voltál!~gondolta magában, amire egy peckes fejemelést is megengedett magának, majd fölállt és kinyújtóztatta a végtagjait. Mikor Nick megszólta a külsőjüket Gaya csak magára pillantott gyorsan, majd fordult is a kan után és orrát lenyomva Nick és a víz felé indult. |
- Még annál is jobbak. - vakkantotta a választ két falat között Gaya-val ellentétben szívből lelkesen.
Aztán evett tovább. Farkasétvággyal. Nick elrágódott ezen a szón, akár az inas húsdarabokon a végtagoknál. Az őz gyomra már az ő bendőjében pihen.
A farkasok is így esznek. Ismert egy oroszt, aki szemtől szembe harcolt velük és mint olyan, jól ismerte az ellenséget. Kiállításon találkoztak. Még az is lehet, hogy csupán kitaláció volt.
Farkasétvágy, ismételte magában mosolyogva.
Később nyelvével és mancsával megtisztította pofáját a vértől. A szeme alatt maradt még, amitől ijesztővé vált az ábrázata. Érezte, hogy a ragacsos folyadék rászáradt a fejére. Próbálta a mancsával ledörgölni, sikertelenül.
- Hozzuk formába magunkat. - mosolygott a szukára, aztán az orrára hagyatkozott és elindult vizet keresni.
|
Egyre erősebben kezdte lehúzni az őz hátsó részét, amely nagy mértékben lelasította. Végre lebírja rakni a lábát Gaya, majd egy nagyobb előről érkező becsapódást érez s közben a húst szaggatja és a gerincet. Végül pedig egy elterülő őzet lát maga előtt, vissza mosolyog Nick-re. Gaya pofája is csupa vér, majd egy nyugodt mozdulattal a kan mellé lép és az ellenkező irányba kezd el enni, mint a kan. Gaya rövidre vágott farka is az égnek és bármikor képes megvédeni a nehezen megszerezhető ételt, majd gondol egyett és átlép Nick másik oldalára ahol az őz nyaka és többi felső része van, majd elkezdi szó szerint rángatni az őz nyakát és próbál minél nagyobb húsfalatokat letépni az állat nyakából, majd a sikeresen elpusztított őz nyaka láttán a fejet eldobja és rámegy a mellkasra, de ott már csak egy kicsit kezd enni. Sportos alkata miatt, nem engedheti meg a túlsúlyt és érzi, hogy mikor elég neki az ételből.-Huuuh...ez finom volt és nagyon jók voltunk!-jelentette ki közömbösen, de egy kis csalfa mosoly is megjelent az arcán. |
Gaya rávetette magát az őz farára. A súlya lelassította az állatot, Nick a nyakába kapta a lábait, gyorsított és teljes erejével robbant a torkának. Számításba vette, hogy elvétheti, ezért úgy lőtte be az irányt, hogy ennek minnél kisebb legyen az esélye. Mancsaival fogódzkodót keresett, s így végül Gaya segítségével felborították a patást. Egy őz nem nagy, alig nagyobb náluk. Ennek sincs se volt sok esélye ellenük, onnantól, hogy megfogták. Nick felszakította a nyaki ütőeret és pofáját belemártotta a forró vérbe. Újra és újra odakapott. A szétszaggatott torokból lassan már csak folyott a vér.
Az őz kimúlt.
Nick pofáját vörösre festette az őz vére. A piros maszkon keresztül rámosolygott a másikra, aztán feltépte a gyomorfalat és falni kezdett. Jól esett az étel, jutalom a sikeres vadászat után. Nem volt igazán éhes, de ki tudja, mikor jut legközelebb táplálékhoz. Így hát evett. Magától nem ment volna vadászni, de Gaya rávette. Tehát élvezte munkája gyümölcsét. Nem mordult rá a másikra, ha közvetlenül mellette kezdett enni, de nem is hagyta magát arrébb tessékelni. Ott mart bele a még meleg tetembe, ahol épp kedve szottyant. Farkát a háta fölé kunkorította, bárki erre tévedő láthatja, hogy nem fél megvédeni a zsákmányát. Időnként körbejáratta tekintetét, más ragadozó után kutatva.
Ösztönei nagyban befolyásolták a táplálkozás alatt a viselkedését. |
Követte a kant, s közben a mosoly nem fagyott le arcáról. Bár furcsa érzése volt az erdővel kapcsolatban még sem tántorodott meg. Majd egy őz ugrott ki, ő sem blokkolt le hanem azonnal izmos és ruganyos lábaival az őz után "vágtatott", majd egy ugrással annak hátára vetemedett és bele méllyesztette a fogait az őz gerincébe, közben szemével Nick-et kereste. |
Megtettek vagy fél kilómétert. Egyszercsak kivágódott a bokorból egy őz. Abból a bokorból, ami mellett épp elhaladt. Meglepődött, de nem blokkolt le. Belekapott az őz oldalába és felszakította a bőrét. Nem sikerült ráakaszkodnia, de kibillentette és a préda lelassult. Vagyis nem tudott felgyorsulni. Nick lendületet vett futtában, hogy ugorhasson.
Ugrik is, hacsak társa nem vetődik rá előbb az őzre. Abban az esetben a torkát keresi vagy a csapkodó paták útjából tér ki.
|
-Jah és a védelem felajánlását elfogadom!-tette hozzá még, mielőtt a kan neki iramodott volna. Gaya azon nyomban lenyomta az orrát és szaglászni kezdett. Ő is megérzett egy pár csábító illatot, de még sem a maga feje után futott, hanem el Nick után.~Hmm...kitudja még mire használhatom!~gondolta magában.~De nem engedem közelebb! Stop legyen Gaya! Tudd, hogy hol a határ!~megrázta picit a fejét, majd szaladt tovább a kan után. |
Számított volna némi ellenállásra, amiért ráerőszakolta védelmét a másikra. De nem volt semmi ilyesmi, talán kissé elbizonytalanodott Gaya. Tehát ha nem értelmezett valamit félre, a szuka egy fiatalos-játékos típus, aki szeretné, ha komolyan vennék.
- Persze. - mondta, s azzal tett is pár tétova lépést. Szaglászott, hátha talál valami olyan szagot, ami ehető tulajdonossal kecsegtet.
- Erre - lódult meg egy irányba.
|
-Akkor...-kezdte volna el a mondandóját, de hirtelen korgás fogta el a hasát, igaz hogy kis időre, de még is egy picit össze húzta magát, majd a kanra pillantott és egy hatalmas mosoly terült szét arcán.-Úgy látszik a gyomrom megelőzte a válaszadásom!-mondta nevetve-Akkor indulhatunk?-kérdezte, majd oda ügetett a kan mellé és megállt mellette. Nick-re pillantott, majd elmosolyodott félszegen. |
- Ha ez a helyzet, akkor nem engedi a lelkiismeretem, hogy egyedül császkálj. Veled megyek. - mondta könnyedén. ~ Ha igazat mond, akkor azért, ha a paranoia beszél belőle, akkor meg szüksége van segítségre. ~ indokolta meg magában a döntést. Meg különben sincs konkrét célja. Ez az egész izgalmas kalandnak ígérkezik - Nick pedig szereti az izgalmakat és a kalandokat, főleg együtt!
- Kis fogyasztású vagyok. Ma már ettem. De ha te éhes vagy, nézhetünk valami ehetőt. - mosolygott. Nincs nagyobb étvágya, mint egy feleekkora kutyának. A kevés táplálék minden egyes rostját, minden egyes sejtjét feldolgozza a szervezete.
Közben próbált levonni valamiféle következtetést arról, hogy miféle jellem ez a Gaya. Egy kamasz lelkű, aki komolynak akar tűnni mások előtt, vagy egy karót nyelt alak, aki egy kis vidámságra vágyik.
Végül úgy döntött nem ítélkezik. Gaya nem tűnik habzó szájú őrültnek, amikkel állítólag tele van az erdő, szóval hálát adhat az égnek a társaságáért. Mellesleg többet tud nála a helyi dolgokról. Ha a fele is igaz annak, amit elmesélt ...
~ Nem szabad ennyire kételkednem benne. De nem árt az óvatosság. ~ figyelmeztette magát.
|
-Igen!-felelte röviden, a kétkedése elmúlt és nyugodtan feküdt tovább Nick-el szemben.-Nos több hívője is van! Így ha egy kutyát akar elfogatni, akkor több csatlóst küld és beviteti őket az intézetbe! -mondta.-Van egy nagyobb Dobberman és egy husky is, mind a kettőnek meg van a maga csúnya külseje.-válaszolta és ezzel letutta ezekről a kérdéseket. Fölállt, majd nyújtózott egyett.-Mindenesetre nem jó, ha egyedül van az eb, de nem is rossz. De akkor figyeljen mindenhol és mindenre! mondta és tekintetét a kanra emelte.-Te nem vagy éhes?-jelent meg egy kamasz mosoly az arcán, majd fejét picit oldalra billentve várta a választ, farkát néha megcsóválta. |
~ Eléggé úgy hangzik, hogy paranoiás a csaj. ~ gondolta Nick, mit sem sejtve az igazságról. Udvariasan mosolygott, nem hagyta, hogy gondolatai kiüljenek az arcára.
- A Mental nevű, aki valamiben mesterkedik, az az a macska? - kérdezett rá a tisztánlátás végett. Majd ha választ kapott, folytatta:
- Hogy kap el egy macska egy kutyát? Csak hogy tudjam, mire számítsak. - kicsit kétkedő volt, de mellette jelen volt a kíváncsiság is. Nem tartja kizártnak, hogy valamit kiötöl az a macska, talán egy áruló korccsal fogatja meg kísérleti nyúlnak az ebeket ...
Már ha létezik egyáltalán. Mindenesetre izgalmasan hangzott, amit Gaya mondott. |
Ismét egy kacaj hagyta el a száját, amellyet nem fogott vissza, de eléggé halk kacaj volt. Majd lefeküdt, pontosan a kannal szemben. A mosoly nem tűnt el pofájáról, ismét olyan volt, mint az előbb. Belül még is töprengett.-Szeretek!....Szeretnék többször is....de nem merek!-mondta, a mosoly ott volt még mindig pofáján, de hangja elárulta, hogy nehezen esik beszélni róla, még is leküzdi a félelmét. -Mental valamiben mesterkedik. Ebben az erdőben csupa őrült ólálkodik, akiken kísérletek folynak.-mondta, hangja nehézséget sugárzott, de teljesen nyugodt volt. -Mármint az állatokon, mi vagyunk a tesztalanyok kutyák és macskák.-mondta amire elhúzta a szája szélét. -Én magam nem! Csak ismerem azt a macskát, aki az egészet "uralja"-fibtorogva mondott végig mindent, majd a kanra pillantott. Eltűnt szeméből a kedvesség, tekintete ismét komorrá, de most már rideggé is változott, aki bármikor képes leölni azt az állatot. Persze az is a szándéka....de ezt még magának sem vallja be. |
- Én kérek elnézést, ha nem szeretsz nevetni, majd próbálok kevésbé szórakoztató lenni. - viccelődött tovább és mosolya megnyerően barátságos volt. Egyszerre érett és egyszerre kisfiús.
- Mire gondolsz? - kérdezte kíváncsian. Remélte, hogy olyan témát érintenek, amiről szívesen beszél a másik. |
Egy kis kacaj hagyta el száját, amire csak gyorsan lecsapta a fejét és be is fogta a száját. Egy kis kamasz féle angyali mosoly jelent meg pofáján, s közben felnézett a kanra. Majd mancsát levette orráról és a kamasz mosoly helyett, már egy normális és mosolygós szuka arca látszott, amely minden hangulatot leplezett. Saját maga is ráébredt, hogy túl sokat adott ki magából, így vissza vette normális vonásait. -Bocsánat!-mondta, majd a fákra terelődött a figyelme. Különösen csendes volt ma is az idő, ami kissé aggasztotta.-Valami készül!-mondta halkan, míg feje az ég felé, szemei behunyva és nagy lélegzetvételeket véve, de a mosoly még mindig jelen volt pofáján. |
A mosoly ellenére nem kerülte el figyelmét a hangulatváltozás. Nick jó megfigyelő és ismeri a kutyák természetetét. Sőt, mellette az emberekét is.
- Intézetes? - kérdezett vissza fintorogva. Nem sejti még, hogy ebben az erdőben milyen veszedelmes és őrült dolgok leselkednek rá.
- Szabad vagyok, mint a madár, épp csak repülni nem tudok. - próbálta humorral visszacsalni Gaya jókedvét. Rákérdezett volna az intézet témára, de nem akarta, hogy rossz hangulatban follyon tovább a beszélgetés. |
Egy mosoly jelent meg pofáján, amely most barátságos volt és szívből jött. -A nevem Gaya!-mondta mosolyogva, majd leült. Mozgása könnyed volt most, és teljes nyugodtságot sugárzott. Jól esett neki az, hogy végre nem rontanak azonnal a torkának. Kissé elgondolkodott, majd fejét ismét a hímre emelte, egy mosoly jelent meg ismét arcán. -Intézetes vagy? Vagy teljesen szabad?-kérdezte, bár kissé elkomorult a tekintete, ezt a jobbak észre veszik. A mosoly még sem lankadt, tényleg egy kis félszeg mosoly volt. |
Megnézte jobban a másikat és akkor észrevette az alvadt vérfoltokat, a rövid szőrben meglapuló harapásokat.
- Ühm. Értem. - válaszolta. ~ Talán azért itt feküdt le, hogy két ellenfél visszarettentse azt az őrültet. ~ vonta le magának a következtetést.
- Itt volt kényelmes hely. - mosolygott, aztán a hátára hengeredett és fejével az avarba túrt.
- Nick vagyok. Téged hogy hívnak? - szólt barátságosan és állta a pillantást. Nem tudta hova tenni.
|
Feje az ég felé volt emelve, majd egy hang zökkentette ki az ámélkodásból. -Üdv! Nemrég szabadultam egy őrült-től.-mondta, majd a sebeire mutatott. Ő maga is meglepődött, hogy vannak neki, bár mivel döntetlen lett a harc, így mind a ketten életben maradtak. -És...khmm...Te?-kérdezte nyugodtan, bár nem tudta, hogy tegezze vagy magázza a kant.-Mi a neved?-kérdezte egy csalfa kis félszeg mosollyal, majd ránézett a kanra és belefúrta mély barna szemeit, persze nem agresszivitásból. |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
