FrissítésSúgó

Feka	2012.07.09. 03:36 -
	Egy biztonságos hely az épületben, ahol akár egy napfelkeltét is megnézhetsz életed szerelmével, aki épp nyálában fuldoklik, szeme fennakad és a szőre hullik, de azért szereted és egy pillanatra elfelejtheted e hely borzalmait. Vagy nem. Ide még a szellemek se szoktak feljárni, ők valahogy nem szeretik.

[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]

Gigi	Előzmény | 2012.10.19. 21:51 - #75

Furcsállta Loreley döntését, és, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy kilépjen ebből a nyomasztó társaságból. De azok a tervek amiket Ryan kifundált! Ezek után, hogy is hagyhatná jövendőbeli csicskása szökését? A csatlós szó hallatán viszont összerezzent. ~ Okos... ~ -Ugyan már Loreley. - Jelent meg a képén egy erőltetett mosoly. -Csatlós? Inkább társ. - Hajolt le a nőstényhez mellső lábait berogyasztva, hogy egy fejmagasságba legyenek. A fehér viszont kerülte Ryan tekintetét, így a kandúr nem is vélhette felfedezni benne ismét a furcsaságot. Már teljesen el is feledkezett ezekről. ~Van esze, még is olyan szerény és aranyos... Fúj! Hánynom kell ettől. Bezzeg ha sikerülne növelni az önbizalmát... Hm... Nagy hasznát venném. ~

DoDo	Előzmény | 2012.10.19. 21:43 - #74

Amikor elé ugrott a kandúr hirtelen megtorpant. Lábait megrogyasztotta, kissé összehúzta magát, és pislogott a földre. - Hidd el, velem könnyen lebuknál. Nincs tehetségem a csatlóssághoz. - mondta zavartan, majd a következő kérdésen elgondolkodott. Végül nem jutott eszébe semmi, így egy egyszerű válasszal próbálta megoldani a dolgot. - Csak hagyj elmenni. - sóhajtotta miközben lehunyta a szemeit és úgy várta a kandúr reakcióját.

Gigi	Előzmény | 2012.10.19. 21:28 - #73

Loreley néhány mondandóját hagyta elmenni a füle mellett. Azzal kezdve, hogy tévedett, és a nősténynek nincs senkije. Tévedni? Ugyan, az nem Ryan reszortja. És, hogy beismerje tévedését, na az teljességében lehetetlenség nála. Fejében már terveit szövögette amiben a nőstény is nagy részt szerepelt. Nagy meglepetésként érte mikor az megpróbált kereket oldani. Nagyokat pislogott, meglepettsége tükröződött a pofáján, csak éppen ezt Loreley nem látta. A kandúr sietősen elvágta a fehér útját. -Honnan tudod, hogy nem te vagy az ha ki se próbálod? - Állt ismét szemtől szembe Lorryval, és ismét látta azt a furcsaságot a macska tekintetében. Pár másodpercnél többet viszont nem foglalkozott vele, és elkönyvelte a nőstényt is bolondnak. -Mellesleg hová sietnél ennyire? - Vonta fel egyik szemöldökét, miközben kék szeme ismét erős rángásba kezdett.

DoDo	Előzmény | 2012.10.17. 19:39 - #72

- Tudod...az a fajta aki könnyen szembenéz a félelmeivel. - mondta halkan, majd figyelmesen hallgatta amit Ryan mond. Gombóc szorult a torkába a kandúr szavaira, de igaza volt. Ki tudja, lehet hogy Loreley lesz a következő kísérleti alany...de hiszen olyan régóta van itt, Mental szinte meg is feletkezett a létezéséről. Bár nem csoda, Lorry nem a feltűnősködéséről híres. - Talán igazad van... - enyhén biccentett egyet, de továbbra is a kandúr szavai forogtak a fejében. Némi gondolkozási idő után érezte, hogy Ryan egyre közelebb hajol hozzá, végül pedig már egészen közel kerül az arcához. Lorry szíve egyre hevesebben vert, s végül elkapta a tekintetét. - Tévedsz. Engem mindenki eldobott. - mondta némi keserűséggel a hangjában, s gyors pillantást vetett a kandúrra - De persze, persze hogy ki szeretnék szabadulni...de ez nekem nem menne. - kissé habozott mondandója közben, de tudta, hogy hiába húzza az időt, Ryan addig nem hagyja békén amíg bele nem megy a dologba. - Mellesleg, szerintem Mental már el is felejtette hogy létezek. - rántotta meg a vállát, persze tudta hogy a nagyfőnök mindenkit számon tart. Talán Ryan észrevett valamit mikor olyan közel hajolt a nőstényhez, legalábbis Lorry egyre jobban gyanakodott. ~ Mibe keveredtél Loreley? ~ siránkozott magában, majd egyszercsak hirtelen felállt és maga mögé tekintett. - Azthiszem ideje mennem...sok sikert Ryan. Tényleg nem én vagyok az akit keresel. - a gyors köszönés után a földre szegezte a tekintetét, és sietős tempóban megindult a tető alatti dobozok felé, s remélte Ryan nem állja majd útját a szökésben. /Lorry el valamerre, hacsak Ryan meg nem állítja/

Gigi	Előzmény | 2012.10.17. 18:15 - #71

Ryan meglepődött rajta, hogy Loreleynak milyen gyorsan leesett a tantusz. Eddig se tűnt ostoba macskának, de most kiderült, hasznát is vehetné! Már csak rá kell vennie, hogy az ő pártját fogja. Valóban jó ötlet amit felvetett. Aki viszont jól ismeri Mentalt, a legtöbbjük vele van. De erre a témára még kitérnek majd. -Milyen fajta? - Húzta fel egyik nemlétező szemöldökét, majd pár másodperces hatásszünet után folytatta. -Oh Loreley! Mondd csak, mennyi ideje tengeted rettegésben az életedet? Ha idekerülésed óta még nem is fogott Mental injekciós tűk, és kések alá, mindennap ott a kérdés, hogy vajon te leszel-e a következő? Én ismerem ezt, bár abban nem vagyok biztos, hogy a te fejedben megfordult-e már ez a kérdés. A lényeg, hogy meg van ennek a veszélye. És hogyha mi nem lázadunk fel ellene akkor ki fog? Őszintén bevallom, ritkán találkozok olyan macskával mint te vagy. - Szintén hagyott egy kis szünetet, hogy a nőstény elgondolkodjon rajta mire is gondolt a kandúr. -Nem csak épelméjű vagy, ami itt kincsnek számít, de még okos is. - Kacsintott, majd közelebb hajolt Lorryhoz. -Biztos szeretnél innen megszabadulni, és visszatérni azokhoz akiket szeretsz. Javíts ki ha tévedek. - Az alábbi mondatokat már szinte suttogva mondta ki. A válaszra várás közben ismét észre vett valami furcsát Loreley tekintetében. ~Vajon mi lehet a gubanc? ~ Az egyszerű válaszra viszont nem jött rá, esetleg csak legbelül sejtette...

DoDo	Előzmény | 2012.10.16. 18:01 - #70

- Én sem. - köszörülte meg a torkát miközben egy pillanatra lepillantott a földre, majd ismét Ryanre szegezte a tekintetét. - Igen, azt hiszem. - a kandúr nem akart beszélni róla, így nem firtatta a dolgot. - Szerintem nem meglepő. Egyértelmű hogy itt kényszerítve vagyunk, és senki sem szereti az efféle helyzeteket... - hadarta, majd a nagy csöndre, - mely valójában Ryan ravasz nézését takarta - azonnal összeszűkült a gyomra. Vajon mit tervez? Kérdésére azonnal meg is kapta a választ. Összehúzta a szemöldökét, szemét szorosan lehunyta és megrázta a fejét. - Nem hinném hogy sok hasznomat vennéd. Nem vagyok az a fajta. - nyögte ki, s közben félig kinyitotta a szemét. - Nem inkább valaki olyanra lenne szükséged aki ismeri Mentalt? - Loreley nyelt egyet, s remélte ezzel sikerül kibúvót találnia. Nem akart csatlakozni a Mental elleni harchoz, hiszen ő nem hitt abban hogy bárkinek is sikerülhet legyőznie.

Gigi	Előzmény | 2012.10.13. 16:05 - #69

-Ha innen ki lehetne jutni, akkor én már rég nem lennék itt. - Helyesbítette a nőstény mondatát. Habár ez nem igaz, senki se mondta, hogy mindig az igazságot kell mondani a másoknak. Hisz amit nem tudnak az nem fáj nekik. -Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam azt a kérdést, hogy önszántamból vagyok-e itt. - Persze ez csak egy kibúvó az alól, hogy tényleg mesélnie kéne. Így nem mondja ki szimplán, hogy nem akar a múltjába beavatni másokat, csak jó röviden letömöríti, hogy is került ide. -Jobban belegondolva milyen érdekes, hogy az intézet irányítóját mindenki utálja. - Kuncogott, majd vetett egy ravasz pillantást Lorryra. -Szerintem vagyunk annyian, hogyha összefognánk sikerülne oda juttatni Mentalt ahová való. -Tett egy "apró" célzást, így letesztelve jövendőbeli követőjét. Mármint Ryan úgy gondolja sikerülne Loreleyt a követői sorjaiba állítani, és, hogy erről Lorry maga mit gondol, az már mellékes.

DoDo	Előzmény | 2012.10.13. 15:55 - #68

Úgy tűnt Ryan egyenesen gyűlöli Mentalt, és ezt nem fél mások tudatára adni. Végülis igaza van, itt mindenki utálja Mentalt, még az is aki nem vallja be. A csatlósai is utálják, csak félnek tőle. - De, de, így van... - helyeselte miközben a kandúr közelebb hajolt hozzá. Ekkor nyelt egyet és pislogott párat, majd tekintetével követte a másikat. Ryan nyilván a tető széléhez sétált. - Innen lehetetlen megszökni. - savanyú mosoly jelent meg a képén miközben leült a másik mellett, de még mindig tartott egy kis távolságot. Nem akart túlságosan is Ryan közelében lenni. - Szerintem ha lenne kiút az épelméjűek már rég nem lennének itt. - mondta miközben a távolba nézett. Milyen jó is lenne egy takaros otthonban, egy puha párnán aludni most, mint egy efféle macskával társalogni egy horrorfilmről, amelyben sajnos tudatán kívül ő is szerepet vállalt - És te mit keresel itt? Téged is ok nélkül hoztak be? - vetett fel egy előbbi kérdést, hátha válaszol neki a kandúr. Bár lehet hogy csak simán elhalgattatja, és további kérdésekkel árasztja el a nőstényt.

Gigi	Előzmény | 2012.10.13. 15:42 - #67

Mikor Loreley Mentalról kezdett beszélni Ryan képén megjelent valami új. Az érdeklődés. Szemei megcsillantak a hír hallatán. Egy újabb személy akit maga mellé állíthat! De óvatosnak kell lennie, ha rögtön elárulja a tervét talán még át is verhetik, és beköphetik Mentalnak. Csúnya halála lenne... Azt azért Ryan is belássa, hogy jelen pillanatban a tulajnak van annyi hatalom a mancsában, hogy elvegye az életét. ~ De semmivel se jobb nálam! ~ -Még, hogy nem kedvelem? Az enyhe kifejezés! - Nevetett fel gúnyosan. -De mondd drága, van az intézetben esetleg olyan aki önszántából van itt, és nem kényszerből? - Lépett közelebb a nőstényhez, majd kacsintott egyet, és megkerülte azt. Egyenesen a tető széléhez vette az irányt, ahonnan a távolt kémlelte. Próbálta leplezni, de csak most tűnt fel neki valami különös Loreley tekintetében. De mivel nem tudta mire vélni, próbálta elfelejteni a dolgot. -Te gondolkoztál már azon, hogy megszöksz az intézetből? - ~Az a hatalmas kerítés! Még számomra is lehetetlen, hogy átjussak rajta! De minek is mennék el? Hisz ha sikerül az irányításom alá fogni az intézetet... Jobb hely ez itt nekem mint odakint, az hiszem. ~ Mélyed el a gondolataiban, Lorryt viszont nem hagyta figyelmen kívül.

DoDo	Előzmény | 2012.10.13. 15:16 - #66

- Igen, igen, valószínűleg. - helyeselte, miszerint a főnök már a betegek emlékezetét is képes törölni. Persze Loreley nagyon is emlékezett a múltjára, de nem akarta untatni Ryant. A vigyorra Lorry is enyhén elmosolyodott, bár inkább csak illemből. Valahogy meg kell találnia vele a közös hangot, még ha nem is igazán akar most beszélgetni. Az efféléknek be kell hódolni, legalábbis csak látszólag, és akkor nem lesz semmi baj. ~ Talán ha érzi hogy nem akarok fölé kerekedni... ~ Persze megtehetné hogy szépen odébb áll, de ebben az épületben előbb utóbb úgyis összefutnak még, így jobb megelőzni a bajt. Talán ha megtudja hogy nem lát, még jól alá is tesz szórakozásból. Végül még a nevét is elárulta, ez kezdetnek elég jó. Az már más kérdés, hogy rögtön utána el is kezdte a vallatást. - Mentalról? Nos, nem igazán ismerem. De tudom hogy ő hozott ide...ezért, mint ahogy a legtöbben én sem kedvelem igazán. - fogalmazta meg enyhén miközben néhányszor lepillantott a földre. Azért nem akart semmi rosszat mondani az itteni vezetőségről, még a végén Mental fülébe jutna és ő lenne következő kísérleti patkány. - De ahogy látom te sem rajongsz érte. - jegyezte meg halkan a morgás hallatán.

Gigi	Előzmény | 2012.10.13. 14:56 - #65

-Szóval az erdő után teljes homály? Ezek szerint Mental talált valamit amivel törölheti a betegek emlékezetét? - Az utolsó mondatot alig hallgatóan motyogta. Utálta a górét, szimplán azért mert az ő mancsában van a hatalom. Hisz Ryan sokkal jobban megérdemelné azt a két dögöt testőrnek, és az egész intézet vezetését! Ha egyszer átveszi a hatalmat attól a macskától a pincébe záratja had szenvedjen élete végéig! -A zsarnok megjegyzést, most bóknak veszem. - Jelent meg a képén egy széles vigyor. Ha zsarnoknak hiszik az csak dicséret lehet a számára. Az érintkezésre csak felmordult, majd megrázta a fejét. Hozzá ne érjenek mihaszna szolgák! De mivel Loreley érdekes személyiségnek tűnt, még számára is, könyörületes maradt, és nem harapta le annak a farkát. ~Nagyságos úr! Ez tetszik... ~ -Ryan a becsületes nevem! - Húzta ki magát büszkén, majd letette hátsóját. Úgy tűnik Lorryt nem üldözte el rögvest, így talán kapható egy hosszabb beszélgetésre. -Tehát Loreley. Feltennék még néhány kérdést, kezdve azzal, hogy mi a véleményed Mentalról? Arról a ... - Elharapta a mondat végét, és szavak helyett csak morgást hallatott.

DoDo	Előzmény | 2012.10.13. 14:42 - #64

A kandúr mondandója végén Loreley megforgatta a szemeit, és semmitmondón felsóhajtott. Ennél a kandúrnál már az a szellem is jobb volt a folyosón. ~ Bárcsak vitt volna el engem is. ~ dünnyögte magában, de Ryanhez nem szólt semmit. Nem fog veszekedni vele, hiszen vagy eleve ilyen diktátor típus, vagy szegény megbolondult és azt hiszi körülötte forog az élet. Az ilyenekkel nem éri meg eszmecserébe bonyolodni, úgyis azt fogják hinni hogy nekik van igazuk. Éppen válaszolni készült volna arra a kérdésre, hogy hogyan került az intézetbe, de amint levegőt vett Ryan ismét félbeszakította. Ekkor várt néhány másodpercet, hátha van még kérdése a másiknak, végül pedig szépen válaszolt is. - Csak arra emlékszem hogy a volt otthonomat lerombolják, én pedig egy erdőben kötök ki. És végül itt vagyok... - foglalta össze dióhéjban a történetét, elvégre nem gondolta hogy a kandúr kíváncsi a múltjára. - Loreley. De persze egy ilyen zsarnok bárhogy hívhatja az ittenieket, nemde? - emelte fel kérdőn a nem létező szemöldökét miközben lágyan megcsapta farkával a kandúr orrát. Ezután szelíden elmosolyodott, remélve hogy nem haragudott meg érte. - De én is kíváncsi lennék a nagyságos úr nevére. - Lorry immár kedves és puha hangon beszélt a kandúrhoz, hátha sikerül egy kicsit meglágyítania, legalább egy beszélgetés erejéig. Najó, ez eleve veszett ötlet volt, de azért hátha sikerül rávennie hogy normálisan beszéljen vele.

Gigi	Előzmény | 2012.10.13. 14:24 - #63

-Ezzel vitába szállnék! Hisz ahol én áthaladok ott legyen tiszta az út! - Dobbantott egyet mancsával. Nagy meggyőződése arról, hogy ő a világ közepe, és mindenki más csak egy mellékszereplő az életben. Ezért nem is érti egyesek, hogy is képesek neki ellent mondani. -Éppen annyit, hogy megszületett. - Vetett egy futó pillantást Cosmos után. -Ugyan már, mit áltatod magad? Te is tudhatod, hogy itt csak az élheti túl aki erős, és mint tudjuk, egy ilyenfajta kölyöknek nem sok esélye van, főleg nem itt. A gyengékre pedig nincs szüksége az intézetnek. - Forgatta meg  a szemeit. Sose szimpatizált fiatal fajtársaival. Természetesen egyszer ő is az volt, de azóta megváltozott minden. A mostani kölykök esetlenek, ő nem ilyen volt. De visszatérve a jelenbe Loreleyt kezdte vizslatni. Eddig nem vélt felfedezni benne semmi különöset. Olyan macskának tűnt aki annak ellenére került be ide, hogy teljességében normális, és valószínűleg itt fog megőrülni. Ezzel még meg fog gyűlni a baja, de tesz egy próbát, hátha befolyásolható típus. -Mondd csak, hogy kerültél be az intézetbe? - Kérdezte, nem figyelve arra, hogy esetleg félbeszakította a nőstény mondandóját. Az előző témát elásta már, és ellentmondást nem tűrően megköveteli, hogy beszédpartnere is így cselekedjen. -A nevedre is kíváncsi volnék. - Semmi kedveskedő kérés, puszta parancsolás. Ez sugárzott a hangjából. Beszéd közben észre se vette, hogy magázásból tegezésre váltott.

DoDo	Előzmény | 2012.10.13. 13:59 - #62

/És tegyük fel Phantasmnak is titkos dolga akadt és lelépett/ Loreley nem sokat látott Riley rángásaiból, esetleg az érthetetlen motyogást hallotta a háta mögül. Azonban ezzel sem foglalkozott, ahogy azzal sem hogy a kandúr durván eltessékelte a kölyköt. Talán szívesen odament volna kiosztani Rileyt, bár az nem az ő stílusa...de mégis csak egy kölyök, nem kellene annyiban hagynia. Normális esetben most vette volna a bátorságot és odament volna, de jelenleg nem volt képes megmozdulni. Mégis felállni kényszerült, mikor a teknőctarka kandúr egyenesen nekiment. - Megbocsáss, de te jöttél nekem. - mondta halkan, mégis bosszúsan miközben valamivel beljebb került a tető szélétől, s féloldalt leült Ryan mellé. Persze csak tisztes távolságból, hiszen mégsem akart olyan közel kerülni ahhoz aki az imént majdnem lelökte a mélybe. A szállóigévé vált sértéssel nem igazán törődött, Ryan nem tudhatta hogy Loreley tényleg nem lát, így nem is vette szívre a dolgot. Csak csendben ült, és azon gondolkodott mi történt a kandúrral. Az előbbi beszélgetés alapján igen kedves és barátságos lehet, de most egy durva és lenéző hang beszélt hozzá. Nem is akarta az orrára kötni hogy tényleg nem lát, bár lehet hogy előbb-utóbb rájön majd. Általában észreveszik a tekintetén hogy valami nincs rendben. - Igazán a lábad elé nézhetnél. - tette hozzá immár szelídebb hangon, na nem mintha eddig kiabált volna. Mostmár inkáb csak szidta a kandúrt, de ezt is csak finoman. Nem akart senkit se magára haragítani. - És mit ártott neked a szegény kölyök? - kérdezte a nőstény miközben félrebiccentette a fejét, és úgy nézte Ryant.

Gigi	Előzmény | 2012.10.12. 18:41 - #61

*KM* / Mivel Grinface már rég nem jelentkezett tegyük fel, hogy Cosmos megelégelte Ryan udvariatlanságát, és elment. Rosalienak pedig titkos, és sürgős dolga akadt és ő is lelépett... Tehát/ //Cosmos és Rose el//

Gigi	Előzmény | 2012.10.12. 18:34 - #60

Minden csodálatosan és nyugodtan haladt tovább. Riley remélte ezzel növekedik azok száma akik macskaszámba nézik. Eddig ez egyenlő volt a nullával, talán most máshogy alakul. És ha Cosmos úgy dönt inkább kettesben folytatná tovább az útját, a teknőc tarka kandúrnak is haszon ez, hisz nem lesz egyedül. Már kezdett belebolondulni abba, hogy mindig magához kell beszélnie, ha értelmes társaságot szeretne. Eljött a megváltás napja! A foltos képén megjelent egy széles vigyor, miközben ezen gondolkodott. Ami pedig még rémisztőbbé tette a képet, hogy már nem csak zöld szeme, hanem mindkettő elkezdett rángatózni, nem beszélve az érthetetlen motyogásról amit hallatott. Pár pillanattal később már az egész teste görcsösen rángatózott percekig. A motyogás egy idő után abbamaradt, majd végül Riley megdermedt mint egy szobor. Pupillái kitágultak, így állt pár másodperc erejéig, majd kék szeme ismét elkezdett remegni. Zöld szeme tisztának látszott, viszont sugárzott belőle valami. A gyűlölet és a harag. Az eddig félénk macska testtartása megváltozott. Kihúzta magát, farkát és fejét a magasba emelte. Magabiztosságot tükrözött. Eljött Ryan ideje! Ryan Szemöldökét felhúzta, majd körbekémlelt. Jól emlékszik, hogy a tetőn aludt el. Az álmaira olyan tisztán emlékszik mintha megtörténtek volna vele, ebben a szent pillanatban. Azt viszont a kandúr nem sejtette, hogy ez mind valóság, nem pedig álom. ~Két fekete macska, és egy kölyök... Ez a kölyök olyan ismerős... Pont olyan volt mint... Ez itt! ~ Próbálta leplezni meglepettségét ahogy Cosmosra pillantott. Nagyokat pislogott, de hamar rájött, hogy ez a valóság. Most viszont cselekednie kell, nem tűnhet sebezhetőnek, meg kell tartania tekintélyét! -Hé, te meg ki vagy? - Vonta fel egyik szemöldökét, majd mellső mancsával gyengéden arrébb tessékelte a vörös-fehér macskát. -Kotródj az utamból kölyök! - Csak ennyire méltatta a piszkos Cosmost, majd vett egy 180°-os fordulatot, és frontálisan ütközött Loreley-al. A kandúr ijedten ugrott hátra, majd megrázta a fejét. -Tán vak asszonyom? Tudja én ki vagyok? - Bosszús tekintetét meresztette a nőstényre. Persze fogalma se volt, hogy a nőstény tényleg nem lát. De ha tudná is, mit érdekelné, hogy megsérti a másikat? Ahogy az se érdekli, hogy ez az egész baleset az ő hibájából történt.

DoDo	Előzmény | 2012.10.09. 20:52 - #59

Akik erre jártak, azok egy sietős tempóban ügető fehér gombolyagot láthattak, amint az kikanyarodik a hátsó ajtón, majd felugrál néhány fal melletti lim-lomra, végül egyenesen felkúszik egy félig-meddig törött létrán. Lorryt eléggé megviselték a folyosón történtek, nem tudja mi lett a kölyökkel, bár valami azt súgta neki vége...és ezért ő a felelős? Talán nem, de ő nagyon is annak érezte magát. Mikor felért a tetőre kicsit kifújta magát, majd leült és sóhajtott egy nagyot. A tetőn soha nincsenek szellemek, legalábbis ez az a hely ahol majdnem biztos hogy soha, ezért is menekült ide. Azonban úgy érezte nincs egyedül, ezért beleszagolt a levegőbe. Ha jól gondolta két macska volt itt, mellesleg a hangok alapján alig pár méterre voltak tőle. Talán az egyik egy felnőtt, a másik pedig egy szószerint koszos kis kölyök lehetett. Lorryban ismét felgyülemlett a feszültség a tudatra, hogy nincs egyedül. Nyelt egyet, majd elhaladt a kölyök mellett, s közben a földet bámulta. Miután megérkezett a tető szélére lefeküdt, összegömbölyödött, és úgy pislogott maga elé. Nem igazán akart beszélni senkivel, vagyis inkább csak nem mert.

Ewira|Gigi

Előzmény | 2012.09.06. 19:20 - #58

Felhúzva nemlétező szemöldökét, figyelemmel kísérte a nőstény távozását. ~Szépnek szép, de mennyi kegyetlenség lakozhat benne! Hisz bántani egy ilyen kis... csöppséget.... ~ Terelődött figyelme a megcsócsált szőrgombolyagnak kinéző Cosmosra. Egy mosoly húzódott a képére. Ha egy kölyök nem nagyképű, és nem nyafog, aki méghozzá Riley pártját is fogja, azt csak szeretni lehet. Figyelmesen végighallgatta a vörös mondandóját, de még mielőtt szóhoz jutott volna, sárga szeme rángásba kezdett. Pár másodpercig némán hallgatott, a rángás viszont nem maradt abba. Kék szeme viszont ugyan úgy, kíváncsian fürkészte tovább Cosmost. -Hát nem értem őket... - Rázza meg értetlenül a fejét. -Bár nem tudom az előzményeket se. - Pár pillanatra ismét elcsendesül, majd szemei megcsillannak, ahogy új ötlet nyilall át az agyán. -De az egyszer biztos, hogy sok fura alak mászkál erre. Ha velem tartasz, én megvédhetlek. Te pedig... - Biccentette oldalra a fejét. Törte a buksiját, de nem jutott eszébe semmi, hogy mi hasznára válhat a kölyök. Ó várjunk csak! Egy új barát! Az egyetlen barátja... -Nos mit mondasz? Megmutathatom neked a menzát. Ott kapjuk a kaját. - Fintorba rándult a pofája ahogy a mindennapos kosztra gondolt. De ha a macska gyomrát az éhség mardossa még ez is jobb mint a levegő. -Mellesleg a nevem Riley, ha még nem mondtam volna. -

Grinface

Előzmény | 2012.09.03. 19:47 - #57

Győzedelmes pillantásokat lövellt a távozó macskák után, aztán bólintott egyet helyeslésül. Végre valahára hajlandó volt Rileyre is figyelmet szentelni, ezért megmentőjéhez fordult.Ó, hősöm, egyetlen Robin Hoodom fogadd eme nemes zsebkendőt, melyet ükanyám varrott még hajdanán, a nagy Hildegard... nem, valahogy így történt: - Ugye, hogy igazam volt?! Te is láttad! Nem is csináltam semmit... Emily is csak néha nézett oda! Ők meg... majd' megfojtottak! Hogy én nem tudok bemutatkozni! Hát ők is szépen bemutatkoztak, mit ne mondjak... - bizonygatta, fújtatott mint a gőzmozdony majd motyogni kezdett és leült Rileyval szemben. - Jó, hogy jöttél, mert még elvisznek pótkölyöknek. Amúgy nem tudsz erre valami értelmes helyet, ahol lehet kajálni? Ez a hely rosszabb, mint a ladiktanya. Ja, én meg Cosmos vagyok, neked elmondom, mer' elég normális képed van.

DoDo	Előzmény | 2012.08.28. 01:36 - #56

ARRÉBB Mikor Rosalie visszatért önmagává Neurotic egy pillanatra elmosolyodott. Ő most nem volt önmaga, ő most egészen kifordult önmagából. Amikor igazán Neurotic, vannak érzései, de mikor nem, azt se tudja magáról hogy létezik. - Vannak akiket ok nélkül hoznak be. A te bajod az lehet hogy túl nagyképű vagy. - vigyorgott a nőstény szemeibe, bár ha már így felhozta a dolgot, biztosan van valami más oka is annak hogy itt van, de Neuro nem firtatta a dolgot. - De mint mondtam vannak kivételek. - állt szembe saját véleményével. - Mi az hogy nem ismersz annyira? Amnéziás is vagy? - vágta a kelleténél durvábban nőstény képébe és egyben kitört belőle a nevetés. Egyértelműen látta mi történik Neuroval ha leszáll az éj, bár tulajdonképpen nincs ez napszakhoz kötve. Nem tudta mire értette, bár visszagondolva tényleg nem ismeri egészen Neuroticot, de azt már tudja, miért került be. Egyszerűen általában ilyen időközönként történnek vele a dolgok, nincs kizárva hogy előbb-utóbb nappal is előbújik a másik fele. Lefeküdt a kanapén, fejét lelógatta, miközben a nőstény leugrott onnan. Mikor orrát Neuroéhoz dörgölte, a fekete kandúr leugrott a nőstény mellé és elkezdte nyalogatni annak pofiját. Nem sok nőstényt kedvelt még meg ennyire, mondhatni egyet se, de Rosaliet valamiért nagyon megszerette, még annak ellenére is hogy egy öntelt, beképzelt hercegnőnek hiszi magát. Majdnem megkérdezte Roset, hogy nincs-e kedve elmenni valahová máshová, bár a tetőn kívül túlzottan nincs sok biztonságos hely. Miután elhajolt a nősténytől ismét felült a képére az a jellemző, teljes és örök, levakarhatatlan Neurotic-vigyor.

[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]