|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.09. 04:02 - |
Hogy mit keres egy fészer egy elmegyógyintézet területén? Nos jó kérdés, és, akiknek ugyancsak szúrja az oldalát (vagy az agyát és remélhetőleg nem fizikálisan :) ez a kérdés, az nyugodtan nézzen körül, a kísértetek nem tudnak harapni. ( De az a cuki cica ott igen. ) |
[67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Elnevette magát a szellem kijelentésén és egyben kérdésén is.-Magamról is tudom, hogy az vagyok!-felelte neki egy vigyorral, majd komoly lett az arca.-Bizonygatni csak a gyávák szoktak....de engem érdekelne, hogy mi lenne a feladat!-válaszolta egy ravasz mosollyal, majd hirtelen közbe vágott egy másik kandúr. -Üdv! Hessan vagyok!-legbelül kissé ledöbbent, majd rápillantott Kerberosz-ra, s végül ismét a kandúrra.-Éppenséggel lehet őrültnek fogsz tartani, de különösebben nem érdekel. De egy szellemhez beszélek! Aki itt van kb az orrom előtt....max ha átsuhanna rajtad, akkor éreznél egy kis hidegrázást és akkor tudnád, hogy nem a levegőbe beszélek!-mondta, majd rápillantott Kerberosz-ra, aki remélte, hogy veszi a célzást...de ha nem vagy nem teszi meg, az sem zavarja. |
 Az apró termetű abesszin kandúr kifulladva érkezett helyszínre, mint akit tatár hordák kergettek idáig. Úgy tűnt, eléggé lefoglalhatta az, ami a futásra kényszeríttette, így kissé késve vette észre a másik macskát, így már meg sem próbált elrejtőzni, ami ésszerű dolog lett volna tőle egy ilyen idegen terepen. Ehelyett csak barátságosan félrebillentett fejjel közelebb tappancsot, de azért annyi távolságot tartva, hogy elszaladhasson, ha a másik kandúr ellenséges lenne.
- Szia házicica. - nyávogta mézédesen, és zavartan - Fénybundás vagyok. Nem akarok verekedni, nem tartok igényt a zsákmányodra. Csak kicsit eltévedtem.
Pár másodpercnyi csönd után, egy fejvakarás kíséretében hozzátette:
- Nem bajkeresésből, de feltűnt. Tudsz róla, hogy magadban beszélsz? |
 A fekete szellem egy darabig csöndben maradt, végül egy vállvonás kíséretében az egyik fej csak ennyit vetett oda.
- Egészségedre. - felelte, majd a másik feje egy apró mozdulattal csendre intette és az folytatta.
- Csupán azért - felelte ugyanolyan mosollyal, mint a macska, és közel hajolt hozzá, úgy, hogy orrukat csak pár centi választotta el egymástól. - Mert, ha ez igaz lenne, nem így néznél ki. És nem így viselkednél. Meg kizárt, hogy ne kaptak volna el. - majd elvette a fejét és legyintett. - Persze mit tudhatom én, én, aki ott élt, ott kísért továbbra is.
- Hiszen te nagyon okos és erősnek tűnsz. Mondd, nem akarod bebizonyítani? - provokálta Hessant a harmadik. |
Hessan számított a kérdésre, s nem lepődött meg. Sőt a mosoly kaján volt és ravasz, de még is semmit sejtő. S arrébb sétálva a fészertől, egy fa árnyékába feküdt le. -Hmm....mondjuk úgy, hogy jártam bent mostanában!-mondta a vigyorral a képén.-Amúgy téged mért érdekelnek az ilyen dolgok?-kérdezett vissza s egy félszeg mosoly is megjelent pofáján, de még sem árult el semmit. De további kérdésekre számított. |
A szellem egy ideig nézte a holttestet, majd egyik feje észrevette, hogy a macska elindul kifelé. Magában elbúcsúzott testvére testétől, ha képes lett volna rá, akár keresztet is vet, majd kilebegett Hessannal a fészerből. Mikor mindketten kiértek, a szellem nekilendült az ajtónak, hogy bezárja azt, közben hallgatva a macska meséjét. Ami ott bent van, jobb is, ha bent marad...
- Mondd csak... - szólalt meg, miközben két mellső lábával belökte az ajtót, majd a kandúrra nézett. - Tudtommal az erdő nem olyan népes errefelé, sőt, aki oda be megy, az ritkán is jön ki... szóval honnan is tudod, hogy mik folynak ott bent? Ezeket, amiket láttál az emberek művei. - biccentett a fészer felé - Lehet, hogy most már jobb a helyzet. - mosolygott biztatóan, bár elég átlátszó volt. |
A szellem nem szándékozta elmondani a nevét, így Hessan sem szentelt rá több figyelmet!-Nem erőszak a disznótor!-mondta, szinte vállat vonva a szellemnek. Ezzel le is tudta az egész incidenst, majd figyelt a kisebb históriára, amit érdeklődve hallgatott. Elindult kifelé a fészerből közben, s megállt, hogy a szellem is ki jön-e. Fejét kecsesen hátra fordította felé, fél szemmel azért figyelte nem bízott benne.-Hmm...messziről érkeztem ide, de itt kidobtak és elhagytak. Nem szándékozom a kísérleti alanyuk lenni, azoknak akik oda bent élnek!-válaszolta, bár tudta, hogy még így is a közelben kószál.-Bár a területen élek, az intézet közelébe sosem megyek! Ezt már megtanultam, hisz magam is úgy végezhettem volna, mint a többiek...-válaszolta hosszabban a szellemnek, majd nyugodtan elindult kifelé s közben tekintetével követte a szellemet, majd leült kint az ajtónál.
|
A macska az orra alatt nevetgélt csupán, mintha valami vicces dolog történt volna. Avagy lehetett ez káröröm is. A szellem sóhajtott egyet, mielőtt válaszolt volna, tekintete elvándorolt a macska feje fölött, ki a semmibe.
- Valami olyasmi. - suttogta a kerberosz. A hatás kedvéért még egy kicsit várt azzal, hogy elmondja-e az igazságot. A következő kérdés hallatán a másikra nézett.
- A neveink nem fontosak, nem használjuk, akik meg tudják, azok nem élnek. Ha meghallanánk őket más szájából, úgy érezhetnénk, hogy újra élünk. De nem lenne ez bölcs dolog, el tudod képzelni, mi lenne, ha nem tudnám a hármunkat kordában tartani? Tudod, mind a hárman más személyek voltunk. Stefán volt a legfiatalabb testvérünk, de ő belehalt a kísérletbe és nem tudott "csatlakozni" hozzánk... De mond, macska, te mégis mit keresel egy ilyen helyen? |
Egy kis kuncogás hallatszott tőle, majd hirtelen észre vette a szellemen, hogy elszólta magát amire egy ravasz mosoly jelent meg pofáján.-Nocsak....?! Netán bandatársad volt?-kérdezte, tudta és sejtette, hogy akkor egy kísérlet folyamán pusztulhatott el a kan. -Milyen kísérleteket végezhetnek oda bent?!-jelentette ki, majd megrázta a fejét és szinte beleborzongott.-Uhh...inkább nem akarom tudni!-mondta komoly arcal, majd Kerberosz-ra pillantott. Hirtelen eszébe jutott, hogy még a nevét sem tudja a név hallatán.-Esetleg megtudhatnám a becsületes neved?-kérdezte, majd kissé érdeklődve figyelte a szellemet. |
Végignézte a kandúrt, amint lazán vállat von és lepillant a tetemre. A kérdés hallatán ismét csak felkacag, majd, hogy bemutassa a nevetség okát, beletapos egyik mellső mancsával a földön fekvő testen. A mancsa, mintha akár vízbe mártaná, könnyedén átsiklik a testen, amin egy szőrszál se görbül, természetesen.
- A három fej és a bűz, amit megdicsértél, nem emlékeztet arra, hogy én már szellem vagyok, és nem tudok enni? Amúgy még mindig azon a véleményen vagyok, hogy Stefán túl nagy falat a számodra... - mondta, majd elhallgatott. Rájött, hogy véletlen többet mondott, mint kellett volna. Sóhajtva várta a macska kérdéseit, de abban is reménykedett, hogy az esetleg meg se hallotta. |
Hirtelen észre vette, hogy a szellem eggyik feje elkezdett kuncogni mire csak egy ravasz mosoly jelent meg pofáján.-Akár azt is lehet...nekem sem nagy gond!-rögtönzött, s közben megvonta a "vállát", majd a tetemre nézett. -Esetleg kérsz belőle?-kérdezte-Jobban örülnék neki, ha nem csak az én számnak lenne dög szaga....már így is irígykedek rád!-mondta a szellemnek, egy ravasz mosollyal a pofáján.
|
A szellem egy darabig csendben ülve figyelte a testet, majd előrehajtotta a fejeit, közben lehunyta a szemeit is. De egyik feje nem bírta tovább és nevetésben tört ki. Ekkor már nem takargathatta tovább, levetette színészi álarcát.
- Azt hittem, hogy legalább számolni tudsz. Ennek a testnek csak egy feje van, nekem meg láthatólag három. Semmiképp nem lehetnék én. - közölte, miközben a másik feje még mindig fel-felkuncogott.
- Felőlem akár meg is eheted. - mondja, majd lenézően pillantott a tetemre. - De persze... Á, mindegy... - legyintet egyet a mancsával, majd beljebb ment a fészerbe. |
A kandúr olyan nyugodtan ült ott, mint ha teljesen természetes lenne, hogy egy fészerben össze van "zárva" egy szellemmel és annak hajdani testével. Fürkészte a megdöbbent arcot, majd a tetemre pillantott és meglepődöttsége már tova is szállt.-Hmm....te itt éltél?-kérdezte nyugodtan, majd megrázta a fejét és oda sétált Kerberosz mellé, de tisztes távolságba.-Ha akarod szólok valakinek, hogy tisztességesen eltemessék a tetemet!-mondta, bár segítségnek nem volt mondható, még is olyasmi szándék is volt benne. |
A macska nem válaszolt semmit, csak egy mosolyt húzott az arcára. Kerberosz elképzelte a macskát, amint a pokol tüzén égnek a tappancsai és kétségbeeséssel és félelemmel vegyes arccal nézi, ahogy elvész minden... Ez az elképzelés megmosolyogtatta a háromfejű szellemet, majd követte Hessan-t a fészerbe, hogy mit ügyködik az. Egy testet próbált ráncigálni, méghozzá egy kutyáét.
- Nem túl nagy falat ez neked így vacsorára? - kérdezte, miközben tekinteteit a kandúrról a tetemre vitte. Egy fekete, élettelen kutyatest volt, ami első pillantásra nem is mondott neki semmit, de mikor a cicus rákérdezett, összevont szemöldökkel figyelte a hullát. Mancsával rámutatott annak a fejére.
- Merő képtelenség, hogy én legyek, neki egy feje van, nekem meg...- kezdte a mondatot, majd mielőtt befejezte volna elhallgatott, végül közelebb hajolt a tetemhez.
- Te jó ég... - súgta halkan, csupán az orra alatt, de a macskának nem kerülte el a figyelmét a szellem döbbent arca. |
A kérdésre csak elvigyorodott, majd bejjebb tessékelte Kerberoszt egészen odáig ahonnan elindult a folyamat és elkezdett kifelé húzni, egy fekete kutya testet. Mikor kihúzta még ő maga is meglepődött kicsit, szeme ide oda cikázott a tetem és a szellem között.-Öhm rokonok vagytok vagy ez netán te vagy?-kérdezte egy kis meglepődöttséggel a hangjában, majd leült és várta a kutya válaszát.
Nem akarok nagyon kötekedni, csak szemet szúrt valami, amit nem tudtam kiverni a fejemből... Egy mondjuk 5-6 kgos macska, hogy tud métereken át elhúzni egy 20-30 kgos kutya tetemet?
-Ewira |
A cerberus várt pár pillanatig, miközben a szokás kedvéért megvakarta a fülét, majd átdugta az egyik fejét az ajtón.
- Nem csalunk, cica. - súgta mosolyogva a fej, miközben nézte, ahogy a macska az ablakot kémleli. A kan vett egy mély levegőt, majd elkezdte kifújni magából a mérges gázt, miközben szemlélte a macskát, aki egy mozdulattal óriás fennforgást létrehozva még az ablakot is kiverte ráadásul a lámpát is felkapcsolta. Olyan gyorsan történt mindez, hogy Kerberosz csupán bután pislogott nagyokat, mire megértette a dolgokat. Egyszerre eszméltek fel a macskával, s meglátva, mire készül az, felvakkantott, továbbra is gázt "okádva" ki magából.
Kihúzta a fejét, majd meg is rázta azt, és pillanatok alatt ott termett Hessan a megsebzett lábával.
- Valóban ennyire érdekesnek találtad? - kérdezte fennhangon. - Mert még mindig nem hoztál nekem semmi különlegeset. - Hessan ekkor nyitotta ki az ajtót, amitől kiáramolhatott a gázfelhő. Kerberosz unottan végignézett a felakasztott hullákon. - Gondolod, hogy szellem létemre nem láttam még halottat? - vonta fel a szemöldökét. |
Még fel sem fogta, amit mondott neki a kutya, de egy hatalmas levegőt vett még mielőtt becsukta volna az ajtót. Először is körbe nézett, a fészer ablaka nem olyan szilárd, már meg van repedve így is. Az lesz a menekülő útja, erre már rá is jött így most elkezdi a keresést. Talált egy jó pár kacatot, majd hirtelen egy emberi lábujj keveredett elé, amire hátra ugrott ezzel beindítva egy dőlési folyamatot. Hessan középen, míg egy lapát nyél eldöntött egy lábast és egyéb poharak estek le, majd össze is törtek. A lábas ahogy legurult, pontosan rá egy gereblye fejére, amely a nyelével fölkapcsolt egy villanyt. Hessan nagy nehezen föléledt, s közben látta, hogy valami kiverte még az ablaküveget is, ő maga nem mozdult. Körbe tekintett, föllógatott már régóta bomló kísérleti nyulak, macskák és kutyák. Kiugrott az ablakon, de kicsit félre sikeredett az ugrás és a lábát végig sértette, de nem reagált rá nagyon csak felszisszent. Majd oda lépett a kutyához.-Nocsak....nem is hittem volna, hogy tényleg ilyen érdekes egy fészer.-mondta egy ravaszdi mosollyal.-Amit találtam érdekeset mind bent van a fészerben!-majd elindult és kinyitotta az ajtót, így még nagyobb fény tárult eléjük és a hullák teljes már ha lehet ezt mondani ép kézláb ott lógtak felakasztva kampókra, amellyet a nyakukon vezettek át. |
Kerberosz csak hallgat egy pillanatig, majd vállat von.
- Bármire, amit te is érdekesnek tartanál egy mérgező gázzal megtelő fészerben. Hupsz. - emelte mancsát a középső fej szája elé, majd a jobb szélső szólt. - A macska rúgja meg, megint elszóltam magamat. - mondta magának egy mosollyal a képén, majd a bal folytatta.
- Végül is, nem árt, ha tisztában vagy a szabályokkal. Tehát, szó szerint annyi időd van a kutatásra, amíg bírod levegővel. És most, hogy ezt tudod, indul a mandula! - kiáltotta fel az utolsó szavakat, majd a levegőben tett a fejével egy olyan mozdulatot a levegőben, mintha a macskát lökné fel és a természetfelettinek köszönhetően az ettől keletkező levegőáramlat valóban belökte Hessant a fészerbe. A cerberus odalépett az ajtóhoz.
- Sok sikert, cica. Szajonara! - mondta végszóra, majd egy mancsmozdulattal az ajtót is becsapta. Hessan egyedül maradt egy kísérteties fészerben, tele sok kacattal, amik közül találnia kéne valami érdekeset, mielőtt még megfulladna... |
Követte tekintetévela szellemet, majd óvatosan leugrált ő maga is a kutya mellé.~Hessan! Te megőrültél! Játszol egy szellemmel?~kérdezte magától gondolatban, majd körbe tekintett a fészerben.-Hmm....igazad van...és még is miféle érdekes dologra gondolsz?-kérdezte egy sejtelmes vigyorral a képén. |
A cerberus továbbra is vigyorgott, majd végül megállt a levegőben, a macskával szemben, és leült elé. Mint egy torony, magasodott a tonkinéz macska felé.
- Buta cicus. - súgta az orra alatt, majd egy pillanatra elgondolkodott, miközben végigmérte a kandúrt. S gondolván egyet, szó nélkül, megfordult, és leugrott a tetőről. A fészer ajtajához ment, majd benézett rajta.
- El tudod képzelni, milyen sok érdekes dolog van bent? - kérdezte a macskát és fel/lepillantott rá ( attól függően, hogy leugrott-e mellé vagy továbbra is a tetőről figyeli. - Mit gondolsz, ki tudsz nekem rekordidőn belül hozni valami érdekeset? - kérdezte vigyorogva, mint egy kisgyerek, aki többet tud, mint a másik. Lehet, a szellem nem árult volna el mindent...? |
Elmosolyodott a fogmosós vissza szólás hallatán.-Mondjuk igaz!-mondta egy mosollyal, majd elnevette magát.-Egy szellemmel játszani? Eléggé fura, de benne vagyok ha előbb elmondod a játék lényegét....-mondta, de már ki is húzta magát és közben a tekintetével és a fejével követte a kutyát. |
[67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az apró termetű abesszin kandúr kifulladva érkezett helyszínre, mint akit tatár hordák kergettek idáig. Úgy tűnt, eléggé lefoglalhatta az, ami a futásra kényszeríttette, így kissé késve vette észre a másik macskát, így már meg sem próbált elrejtőzni, ami ésszerű dolog lett volna tőle egy ilyen idegen terepen. Ehelyett csak barátságosan félrebillentett fejjel közelebb tappancsot, de azért annyi távolságot tartva, hogy elszaladhasson, ha a másik kandúr ellenséges lenne.
A fekete szellem egy darabig csöndben maradt, végül egy vállvonás kíséretében az egyik fej csak ennyit vetett oda.
