|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.09. 04:10 - |
A cellák, avagy a hajdani betegek nyugodt és békés szobáik. Totálisan biztonságos, hiszen egy szellem se kísért erre, mint a képen látható. A végetnemérő folyosón a számtalan szobába nézve széttört berendezést, vérfoltokat és olykor betört ablakokat lehet felfedezni. Bomlásnak indult hullákat már ritkábban. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Bizonytalanul kezdte felfedezni ezt a hosszú folyosót. Mindenhol ajtók, kosz és mocsok.
~Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb hely a bázis kialakításához.~
Tovább nézelődött, de nem lelt életjelet. Aztán beszélgetésre lett figyelmes, amitől annyira meglepődött, hogy rájött ismét a szélgörcs, amitől zengett a folyosó. Ez nem vált éppen a rejtőzködés előnyére. Ideges és ostoba pofával vizslatta a környezetet és az ajtókat. Vajon melyik mögül lépnek elő, és hányan lesznek?
~ Csak semmi gáz! Fő a nyugi. Magamra olvasok egy láthatatlanná tévő bűbájt, így csak a hangokat tudják követni! ~
Ezzel annyira elbízta magát, hogy egy "Bruhahaha!" után mormolni kezdte a varázsigét. |
 Mivel Emilia beszédének olvasásával volt elfoglalva észre se vette, amint Saletino perzselő pillantásokkal figyeli minden mozdulatát. Egy pillanat erejéig értetlenül lesett a vöröses nőstényre.
- Nem az imént mutatott be engem Saletino? - biccentett a csupasz macska felé és hirtelen elbizonytalanodott még a föld létezésében is. Ritkán fordult elő vele, hogy rosszul olvasta le volna a másik szájáról a beszédet, és olyankor eléggé maga alá tudott zuhanni.
Végül megrázta a fejét, megpróbált visszatérni és mancsát nyújtotta Em felé.
- De, ha mégse, akkor Eutim vagyok. - rögtönzött gyorsan, majd észrevette, amint a fehér macska távozni készül. Végül nem kérdezett rá, gondolta, majd még lesz alkalma arra, hogy összefusson a nősténnyel. Hiszen Eutim még jó ideig a falak mögött fog élni... |
Elmosolyodva nézett Eutimra -Emilia vagyok de sokan Em-nek hívnak... És téged...?- várta a kandúr válaszát majd Saletino-ra nézett bájos szemeivel
 |
 Mikor Emilia kettesben hagyta őket, kissé kényelmetlenül érezte magát. ~ Semmi személyeset nem akarok kérdezni tőle... ~
- Aha, értem... - mondta Saletinonak, de nem teljesen győzte meg a magyarázat. A kacsintás kínosan érintette, megpróbált úgy tenni, mintha észre sem vette volna.
- Hát akkor... Én megyek is - habogta, és tett pár lépést az ajtó felé. Végignézett a társaságon, mintha elbúcsúzna tőlük; Eutimon, aki hihetetlenül ütődötten vigyorgott, Emilián, aki úgy festett, mint egy eltévedt bárányka, és Saletinon, aki gyilkos tekintettel meredt Eutimra. ~ Te jó ég. Jobb lesz odébbálni. ~
Lassan kisétált a szobából, majd a folyosón rohanni kezdett, maga sem tudta, hova.
// White el // |
 Kissé meglepődött a hirtelen lerohanások miatt, amitől hol Eutimra, hol White-ra, hol pedig Em-re pillantott. -Köszönöm!-mondta a vörös barátnőjének,majd a fehérséghez fordult.-Tudod Eutim süket és eléggé hallhatóan mondtad a neved, miközben ő őrülten rohangált...-mondta, majd kacsintott felé de tekintete azonnal Eutimra és Emiliara terelődött, Eutim felé gyilkos pillantásokat vetett ismét, ami kb annyit üzent neki, h "A szemedet is leveszed róla vagy meghalsz!" Saletino mindig is féltékeny típus volt, de Em-ért tényleg ölni tudott volna. |
A kandúr megcsóválta a fejét White kérdésére.
- Nem, tökéletesen is emlékszek mindenre, csak... - kezdett bele, majd zavarában megvakarta a fülét, majd egy pillanatra a gerlepárra nézett, pont akkor, mikor Sal az ő nevét mondta ki. Erre a kandúr biccentett egyet üdvözlésképp, majd visszafordult Vájthoz, aki ekkor elindult a másik kettő felé. Eutim nem akart egyedül maradni, így követte a fehér macskát és leült hozzájuk.
- És téged hogy is hívnak, kislyány? - fordult nyájasan a nőstény felé, idióta vigyorral az arcán. Továbbra is játékos kedvében volt, annak ellenére, hogy az imént Sal egy csöppet megtépte. |
Amikor Saletino bókolt a nősténynek kicsit meglepett majd elmosolyodott -Te még mindig ugyan olyan édesen szőrtelen vagy, mint régen. -jegyezte meg a kandúrnak de örült nagyon a bóknak, mikor Sale kimondta a két macska nevét ismét rájuk nézett -Sziasztok én Em... -mire oda lépett White pislogva figyelte csak az eseményeket majd folytatta- ilia.... vagyok örvendek...-nézte a nőstényt majd Eutimra és dobott felé egy aranyos mosolyt -Ha meg akarjátok beszélni a... dolgaitokat szívesen odébb állok... ^^"- majd tett egy pár lépést oldalra és Eutim felé vette az irányt.
|
//Kingush megtudhatnám, hogy Saletino honnan tudja White nevét? O.o White azelőtt próbálta Eutimot megtanítani a nevére, hogy Saletino beugrott a cellába... Persze lehet, hogy hallotta, nem azért mondom, csak furcsa^^//
- Ööö... Nem emlékszel rá, hogy mi történt veled? - kérdezte pislogva, majd gyorsan hozzátette: - Hát... Saletino megtámadott, elég durván verekedtetek, aztán Saletino meglátta ezt az Emiliát... - vetett egy oldalpillantást a vörös nőstény felé - ...itthagyott téged, és most ööö nagyon jól elvannak Emiliával...
Kicsit aggódva pislogott Eutimra, elvégre szegény nem egy mai csirke, és hát Saletino tényleg elég kemény tud lenni. Azonban úgy tűnt, az öreg kandúrnak nincs komolyabb baja. White-nak nagy kedve lett volna odébb állni, ám az ajtóban még mindig Saletino és Emilia örültek egymásnak. Mikor meghallotta a saját nevét, homlokráncolva odalépdelt a páros mellé.
- Bocs, de honnan tudod, hogy hogy hívnak? - kérdezte gyanakvóan, mivel nem emlékezett, hogy bemutatkozott a szfinx macskának. |
Nagyon örült a nőstény látványának, most tényleg boldog volt és kissé zavarba is.-Hmm...mondjuk úgy, hogy én is ide tartozok, mint alany!-mondta bár fintorogva, de tudta, hogy Mental a vezetője ezt viszont még a nősténynek nem árulta el. Majd a két macskára pillantott.-Ő White!-biccentett a fehér nőstény felé.-Valószínűleg ép elméjű, hiszen teljesen ide oda rohangál.-mondta, majd Eutim felé bökött.-Ő pedig Eutim! Mental testvére és szintén egy alany, öreg harcos ő már!-mondta egy félszeg mosoly kíséretében. Teljesen kiment az agyából, hogy az előbb még megakarta ölni a kandúrt. Majd megakadt tekintete Emi-n.-Még mindig csoda szép vagy!-mondta neki egy mosoly kíséretében, amellyet ritkán szokott kiejteni száján. |
A kandúr érezte, hogy hirtelen Saletino elkezdett a durva harcra váltani, ami az időst eleinte meglepte, majd haragos lett tőle és ő is kezdett bedurvulni. Kiengedett karmokkal kezdett utána kapni és próbálta hátsó lábaival elrúgni magától. Saletino hirtelen engedett a szorításon, de le is ugrott róla és elfutott. A piszkos bundájú macska felkelt, lerázta a bundáját és ekkor vette észre White-ot maga mellett, aki aggodalmasan szuggerálja. Értetlenül néz rá, majd Salra és barátnőjére.
- Mi történt? - kérdezte a fehér macskának irányítva a kérdést, majd egy gyors mosakodásba kezdett, hogy a bundájába ragadt vértől megszabaduljon, de persze tekintetét egy pillanatra sem vette le a kék szeműről. |
*amikor hallott egy ismerős hangot benézett az ajtón viszont addigra már neki is ütköztek és a földön kötött ki. Nagy meglepetésére Saletino volt az* -Jézus Mária és a 8 megmaradt életem szerelmére! (xD) Saletino! *mellső lábaira állt és megnyalta a kandúr orrát* -Még ilyet! Honnan kerültél el te őrült! *nagy Emi-ben most már a boldogság, lenyugodott és egy nagy vigyor jelent meg az arcán* -Istenem annyira örülök a látványodnak! Egyébként... Én tulajdonképpen alany vagyok ebben az intézetben még pár hetes koromban hoztak ide *jegyezte meg mosolyogva- -És te? Te mit csinálsz itt? Ők kicsodák....? *nézte a másik két macsekot*
|
Mikor meghallotta a hangot a folyosóról, gyanakodva felnézett. A nőstény, akit látott, nem tűnt se veszélyesnek, se vérszomjasnak, de sose lehet tudni... Szemeit ismét a küzdőkre fordította, majd halkan felsikkantott, és a következő pillanatban már lent állt melettük.
- Engedd el, engedd el, megöli! - kiabálta összefüggéstelenül, és tehetetlenül futkosott fel-alá Eutim és Saletino mellett. Nem igazán akaródzott hozzáérnie Saletinohoz, de hát a szfinx macska már nem úgy nézett ki, mint aki játszik... Épp, mikor elhatározta amgát a cselekvésre, Saletino elrohant az ajtó felé, és rávetette magát a kint ácsorgó nőstényre. ~ Te jó isten! ~ gondolta, majd fürgén, de óvatosan odasietett Saletinohoz, és az Emiliának nevezett másik macskához. Kicsit tartott tőle, hogy Saletino sérülést okoz valaki másnak is, de úgy tűnt, aggodalma alaptalan volt. Legalábbis Saletino egyenlőre nem akart kárt tenni Emiliában. White megfordult, és gyorsan visszament Eutimhoz, hogy felmérje, mennyit ártott neki a küzdelem. |
Hirtelen a padlón termett a másik macskával. Míg az karmolni próbálta Sal valahogy elkezd forgolódni, hogy kikerüljön a rúgások elől s közben a fogait bele méllyeszti a hím nyakába, amellyből vércseppek folynak ki. Szemében látszik a gyilkolási szándék, semmi jó indulat nincs benne egyre durvábban és erősebben kezdi harapni az öreg torkát a gyilkos hajlam nem aluszik. Majd egy ismerős hang csengi meg a fülét.~Emilia!~gondolta magában, amellyre a szorítás elgyengült és hirtlen futásban neki lódult az ajtó fele, de ahogy kilépett szó szerint beleütközött a nősténybe és egy hatalmas bukfenc sorozat következtében lenyomta a földre anőstényt, majd egy igazi kedves mosoly jelent meg arcán.-Emilia! Hát te mit keresel itt?-kérdezte mosolyogva, majd leszállt a nőstényről és leült mellé, de kzöben hátra fele is sandított, nehogy Eutim megint valamit forraljona a fejében. |
Az idősebb kandúr meg se "hallotta" Sal szavait, hiszen mi az, hogy ne mókázzon mindig? Játék az élet, hogy nem lehet ezt kihasználni?! A kandúr észrevette, hogy szfinx társa is csatlakozik a játékhoz, aki elkezd közeledni felé. Eutim észrevette a vészjósló csillogást a másik szemében, amit nem tudott hová tenni, így először megtorpant, várta, hogy társa elég közel kerüljön hozzá, majd egy hangos kiáltás kíséretében rávetette magát a másikra, s mindketten elborultak a padlón.
- Nem akartál velünk jönni, Saletino? Ezért bosszút állunk! - kiáltotta szellemhangon, majd mellső lábaival magához szorította, behúzott karmokkal, természetesen, míg hátsó lábaival rugdosni kezdte áldozatát. White teljesen értelmes megszólalását és a folyosón járkáló Emilia beszédét természetesen nem hallotta, jelen pillanatban csak Saletinoval volt elfoglalva. |
*sétálgatott a cellák folyosóján szépen lassan semmire se gondolva mire hangokat hallott. Megijedt és reszketni kezdett, beszélni kezd magával* -M...Mi ez...? Csak nem szellem...?
-Ugyan már... Nincsenek itt szellemek és ha igen akkor megesznek szőröstül bőröstül! *kac-kac* -N...Ne mondj ilyet kérlek... nincs kedvem még meghalni! Még meg kell keresnem anyámat és testvéreimet! *igyekezett bátor maradni és elindult a hangok felé*
|
Saletino válaszától úgy-ahogy megnyugodott, ám mikor Eutim eljátszotta a zombit, kerek szemekkel hátrálni kezdett. ~ Ez mi?! ~ Két lehetőség jutott az eszébe: vagy Eutim totálisan bekattant, vagy pedig csak megjátssza a kétévest. White az elsőt találta valószínűbbnek, ezért gyorsan felmenekült az ágyra, és onnan követte tovább az eseményeket. Mikor aztán Saletino is beszállt a játékba, kezdte úgy érezni magát, mintha egy küzdősport-mérkőzésen lenne, mint néző. ~ Éééés Saletino támad! ~ hallott egy közvetítő hangot a fejében ~ Mi ez? Megőrültem? ~ gondolta. ~ Áááá dehooogy ~ búgta egy harmadik. A nőstény gyorsan elhessegette a beteg gondolatokat, majd óvatosan leült.
- Öööö - préselte ki magából, bár nem tudta, mi szándéka volt ezzel az értelmes megszólalással. |
Szemeit még mindig ide-oda kapdosta, szinte már fent akadtak neki a levegőt is szaporábban kezdte venni, az árnyak ott suhogtak és már védekezni akart, mikor egy hang vissza hozta az élők közé. A nőstény hangja volt az, amire csak egy fejrázással reagált. Majd rápillantott.-Jaaj...senki!-mondta halálos nyugodtsággal és egy ravasz vigyorral. Majd a hirtelen kiáltozásokra hátra fordult, de abban a pillanatban arrébb is ugrott. Eutim közeledett felé és már szinte rajta volt, amikor kitért előle.-Eutim! Fejezd már be!-mondta, majd egy mosolyt küldött felé.-Ne mindig csak mókázz!-majd elnevette magát és lapos kúszásban elindult a kandúr felé.-Most megvagy!-ejtette ki-e szavakat a száján, majd megnyalta és vérszomjas tekintettel elindult a kandúr felé, pedig semmi ártó szándéka nem volt. Bár kitudja... |
A kandúr halkan szuszogva várta, hogy valaki közelebb jöjjön hozzá, hiszen bármennyire is idős volt Eutim, mindig belefért az életébe egy kis mókázás. Szeretett volna megmentőjére egy kis szívbajt hozni.
Saletino volt az áldozat, aki odajött hozzá és megbökdöste kicsit. Eutim ezután megrándította a hátsó lábát, így a kandúr megnyugodva, hogy társa él, hátat fordított neki, hogy visszamenjen helyére, de akkor a vézna kandúr felpattant és fennakadó szemekkel, kísérteties hangon ismételgette a szfinx macska nevét.
- Saletiiiinoooo, Saletiiiinooo! Gyere velüüüünk, Saletiiinooo, szükségünk van ráááád! Saletiiinooo - kántálta megállás nélkül, közben zombisan közeledett a másik felé.
|
- Nyugi, nem szedem ki a szemeket - mondta gyorsan Saletinonak. Ekkor amaz megindult felé, és benyúlt a hasa alá. White-ban erre megállt az ütő. Már látta is maga előtt, ahogy Saletino felnyitja a hasát, és... Ekkor azonban Saletino tolni kezdte fölfele, White pedig engedelmesen felállt. Megdöbbenve nézte, ahogy a másik halál nyugodtan megütögeti a kinyúlt kandúrt, majd ugyanolyan higgadtan visszamegy a lepedőre. ~ Normális ez? Az egyik pillanatban rágja magát, aztán meg itt anyáskodik felettünk? ~ azonban hirtelen elmosolyodott. ~ Milyen buta is vagyok. Hiszen itt senki sem normális! ~ Amikor Saletino beszélni kezdett magában, odanézett és élesen megkérdezte:
- Ki van itt?! - ösztönösen az ajtó felé kapta a tekintetét, ám odakint a pormacskákon kívül senkit sem látott. Lassan kezdte felfogni, hogy Saletino vagy skizofrén, vagy hallucinációi vannak. Esetleg mindkettő. Mikor Sal az agresszivitás jeleit kezdte mutatni, White felpattant, és metsző tekintettel rámeredt. Még mindig tartott egy kicsit tőle. |
Abba hagyta a rágást és hirtelen nevetés tört fel belőle. -Szerencsétlen nap ez nektek!-mondta egy kis vigyorral, szinte örült, hogy fájdalmat okoztak egymásnak meg hát vicces volt számára a jelenet. Bele törölte a vért a lepedőbe, amitől ő maga sem lett tisztább ugyan is a sebek ott tátongtak rajta, de nem érdekelte. Mikor fölállt az árnyak ismét ott suhantak, de csak ment tovább a nőstényhez. Majd fogta és a fejét a nőstény hasa alá dugva segített neki fölállni. Eutium-hoz ment, akit a mancsával megbökdösött, mire a másik életjeleket adott. Ennyivel le is tudta a "mentő expedíciót", vissza ment a lepedőre majd elnyújtózott, de az árnyak továbbra sem akartak szűnni. Ami kezdte nagyon aggasztani és ismét remegni kezdett. -Engem akar! Megint itt van!-mondta hangosan, kissé reszkető hangon s közbe feje ide oda mozgott, ahogy az ő szemében az árnyak. Tekintete üveges lett és tartása agresszivitást mutatott, de bántásnak jelét nem adta, hogy a másik két macskát akarná támadni. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bizonytalanul kezdte felfedezni ezt a hosszú folyosót. Mindenhol ajtók, kosz és mocsok.
Mivel Emilia beszédének olvasásával volt elfoglalva észre se vette, amint Saletino perzselő pillantásokkal figyeli minden mozdulatát. Egy pillanat erejéig értetlenül lesett a vöröses nőstényre.
Mikor Emilia kettesben hagyta őket, kissé kényelmetlenül érezte magát. ~ Semmi személyeset nem akarok kérdezni tőle... ~
