FrissítésSúgó

Gigi	2012.12.23. 04:12 -
	Erdőnek indul ahová beteszed a mancsod, ám ezen a rejtélyes helyen bármi megteremhet. Beleütközhetsz barlangokba, épületekbe, és ki tudja még mi vár itt rád?

[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]

Gigi	Előzmény | 2012.12.24. 01:03 - #14

Miután visszatalált a testhez saját magát kezdte el kémlelni. Milyen érdekes is ez. Még sose láthatta magát így egészében. Azonban most nem volt ideje ezen gondolkozni. Testét a szomorúság járta át. Amint összeért a tekintete a saját tetemével újabb látomások suhantak végig az agyán. Látott egy fekete macskát, vörösen izzó szemekkel, amint éppen a nyakára harap. Átélte újra a félelmet. Mikor ismét észhez tért rájött, hogy a zombi nem ölte meg őt. Hisz ha így lett volna nem egy hét múlva kezdi el fogyasztani. Ez a zombi barna volt, és nem úgy nézett ki mint a gyilkosa. Arra is emlékszik, hogy elsőnek a testét nem itt találta meg. A földön jól látszódik, hogy a tetemét valaki idáig húzta, majd ha jobban megnézi lábnyomokat láthat. Ez nem a zombié, hisz az nagyobb és nem is arra ment.

Dorcsu

Előzmény | 2012.12.24. 00:49 - #13

Egy darabig még rohant, maga sem tudta miért. Hatalmába kerítette a rettegés. Csak szimalt és szimatolt, kétségbeesetten kapkodta a fejét ide-oda, hátha rálel egy nyomra... Valamire... Akármire... Lassan, nagyon lassan felfogta, hogy itt a játszma vége. Elbukott. Nem sikerült megbosszulnia a halálát. a gyilkos elmenekült. Lelassított, majd megállt. Lehajtotta a fejét. Áttetsző pofáján könnycseppek gördültek le, majd lehulltak, de még a földre érkezés előtt eltűntek. Mit tegyen most? A legjobb az lesz, ha visszamegy a testéhez. Ott majd elgondolkozik azon, hogy mi legyen... De visszatalál egyáltalán? Körülnézett. Elég messze került a tisztástól, ahol megpillantotta a zombimacskát. De valahogy csak visszatalál... Elindult arra, amerre feltételezte, hogy jött. Hangtalanuk siklott a fák között, s egyre csak szimatolt - mint idefele jövet. Lassan orrába kúszott a hullaszag, s nemsokára kiért a tisztásra. Megállt a teste mellett és lenézett rá, Mit tegyen most?...

Gigi	Előzmény | 2012.12.24. 00:31 - #12

Ugyan a megzavarodott lény lassú volt, de amint átvonszolta magát egy bokron hirtelenjében eltűnt. A szellem macska akárhogy kereshette az erdőben nem talált rá sehol. Se nyoma, se szaga. Talán igaz az a mondás, hogy elnyelte a föld? De szerencsére ez a veszély őt nem fenyegeti, mivel már nem a földön jár, hanem a levegőbe! Ha már a zombit nem találja meg jobban teszi ha visszamegy a testéhez, hátha ott újabb emlékeket talál.

Dorcsu

Előzmény | 2012.12.24. 00:25 - #11

Amint belenézett a macska szemeibe, tudta, hogy hatalmas baklövést követett el. Először valami máson, egy mókuson, vagy egy patkányon kellett volna kipróbálnia képességeit, nem kellett volna így rárontania rögtön a zombira. Mert mi van, ha nem sikerül? És lám, nem sikerült... Látta, hogy a zombi megzavarodott, s nekirontott. egy pillanatra elfelejtette, hogy ő már szellem, s ösztönből hátrahőkölt. Ám a karmok átsuhantak rajta. Hála az istennek, legalább ebben nem tévedett! Azt is látta, hogy a macska ezek után teljesen megzavarodott, s tudta, hogy a következő az lesz, hogy futásnak ered. Ezt azonban meg kell akadályoznia! Talán próbálja meg mégegyszer?... Csakhogy a másik már futásnak eredt. Nem akarta szem elől téveszteni a gyilkost, ezért utána eredt. Hirtelen ráébredt, hogy neki hatalmas előnye van, hiszen nem kell a fákat s hasonló zavaró objektumokat kerülgetni, sőt, nem is kell futnia, elég suhannia utána, s így nem is fárad el! De vajon elég gyors hozzá? Mi lenne, ha mással próbálkozna? Megszállhatna egy másik élőlényt, hogy aztán harcba szálljon vele, de milyne élőlényt találna itt, amely erősebb a zombinál? Meg aztán, még azt sem tudja, hogy hogyan tudna megszállni egy élőlényt. Egyelőre nem tehetett mást, üldözőbe vette a zombit...

Gigi	Előzmény | 2012.12.24. 00:17 - #9

A zombi ugyan úgy falta a tetemet. Mondjuk nem is kellett másra koncentrálnia, mivel a háta mögött rejtőzködő szellem nem csapott semmiféle zajt. Még ha a szellemeknek lett volna valami jellegzetes szaguk, akkor se érezte volna, mivel orra az illatos dögszaggal volt tele. Azonban nem vak! Szeme sarkából megpillantott valami fényes izét, ami közeledik feléje. Rögvest abbahagyta a zabálást, és egy ugrással megfordult a tengelye körül. A szellem macsek egy normális társát láthatta maga előtt. Leszámítva a testén lévő sebeket, és, hogy a bal szeme kilógott az üregéből. A zombi nem szólt semmit csak hangosan morgott. Semmit nem érzett, habár látszott, hogy az idegen nagyon koncentrál valamire. Talán bántani akarja? Félelem tükröződött a tekintetében, ezért támadt. A termetes macska egy karmos pofont akart adni a világító lénynek, ám amint áthatol a mancsa ellenfelén hirtelen megrezzent. Pupillái kitágultak és csak állt ott mozdulatlanul pár másodpercig. Ki tudja ezidő alatt mit élhetett át? Mikor ismét pislogni kezdett, és életjeleket mutatott tekintete már nem csak ijedt volt, de zavarodott. Lassan hátrálni kezdett, addíg amíg el nem csúszott áldozata beleiben, és át nem esett rajtuk. Rögvest felugrott, és futásnak eredt, már amennyire egy zombi tud futni...

Dorcsu

Előzmény | 2012.12.23. 23:37 - #7

Sokkot kapott. Csak nézte a gyilkost, ahogy őt magát eszi... Borzalmas látvány volt, alig bírta felfogni ép ésszel. Ahogy elnézte a lény testét, tele sebekkel, orrában a haláészaggal, egy gondolat ötlött agyába: Egy zombi? Érezte, ahogy felgyülemlik benne egy érzés. A gyilkos harag. De mit csináljon? Mi lesz, ha a gyilkos észreveszi? Bár, ahogy elnézte, most eléggé el van foglalva az evéssel... Felkavarodott a gyomra. Ekkor eszébe jutott valami fontos. Vajon a szellemmacskáknak van szaguk? De ht ha egyzse rnincs teste! Biztosan nincs szagom, zárta le a témát magában. Érezte, ahogy tagjaiba lassan visszatér az élet, s ezzel fokozatosan egyre dühösebb és dühösebb lesz. Meg kell ölnie! De hogyan? Gondolkozzunk logikusan! Testileg valószínűleg nem tud ártani neki, hiszen ő maga testetlen, tehát a harc alapból ki van zárva. Viszont ha a macska észreveszi, erre valószínűleg ő is rájön, és kereket old. Akkor pedig nem tudja megbosszulni tulajdon halálát. De ha testileg nem tud ártani neki, akkor hogyan? Bár, helyesebben a saját testével nem tud neki ártani... Mi lenne... A gondolat lassan formálódott meg agyában. Mi lenne, ha a lény saját erejét fordítaná őellene? De mégis hogyan? Biztos van valami extra képessége... Ha már nem testi, akkor valamilyen telepatikus. Igen, ez lesz az. Telepatikus erő. Lehetséges... Lehetséges volna, hogy belelát mások fejébe? Esetleg telepatikus úton irányítani tud másokat? Esetleg... bele tud költözni mások testébe? Lassan beszívta a levegőt, majd hosszan kifújta. Egészen megszédült az új felfedezéstől. De állj, még nem biztos! Valahogyan ki kéne króbálnia. Vajon hogyan? Ezen elgondolkozott. Még sosem csinált ilyet, ezért nem igazán tudta, hogyan is működik. Valamit azért csinálnia kéne! Biztos elég ha erősen koncentrál. Egy próbát csak megér... Összeszorította a szemét, és erősen koncentrált. Megszállja a gyilkosát... Megszállja a gyilkosát... Megszállja a gyilkosát... Nem történt semmi. Kinyitotta a szemét, s bosszúsan sóhajtott egyet. Tehát mégsem ez az új képessége. Pedig már úgy beleélte magát a bosszúba... Na, majd leközelebb. Ha lesz egyáltalán legközelebb... Na de ne adjuk fel olyan gyorsan! Lehet, hogy mégis van ilyen képessége, csak rosszul próbálkozott? De akkor mégis hogyan kell csinálni? Ha jobban belegondol, a szemösszeszorítós-koncentrálós kombó mégse volt olyan jó ötlet. De hol ronthatta el? Ekkor beugrott neki. A szemkontaktus! Hát persze. Semmit se lehet telepatikus úton csinálni szemkontaktus nélkül. Hiszen a szem a "lélek tükre", vagy valami hasonló. Tehát szemkontaktust kell előidéznie. Sóhajtott. Igazából végig sejtette, hogy ez lesz belőle. Hogy fel kell hívnia magára a figyelmet. Elvégre máshogy nem nézhet a szemébe. Nincs más kiút, ezt kell tenie. Nincs más lehetősége... Felállt, s kilépett a tisztásra. Lehet, hogy zajt nem tudott csapni, de ezüstös fénye már elég ok volt arra, hogy a gyilkos macska felfigyeljen rá. Addig siklott a levegőben felé, amíg az észre nem vette vagy őt, vagy az árnyékát. Ha pedig ez megtörtént, s a gyilkos macska hátrafordul, s ránéz, ő egyenesen belenéz a szemébe, s átadja magát az érzésnek...

Gigi	Előzmény | 2012.12.23. 23:22 - #6

Mivel lépnie aligha kellett nesztelenül közeledhetett az idegen felé. A szag egyre erősödött az orra előtt, ám azonosítani még mindig nem volt képes. Biztosan meg élt már pár évet ahhoz, hogy elegendő dolgot fel tudjon ismeri szaglás alapján... Várjunk csak! Még arra se emlékszik, hogy mennyi idős? A szellemmé való átalakulás alatt biztosan amnéziás lett. Milyen rossz az érzés, hogy alig tudsz magadról valamit. A nevére is csak akkor tudott emlékezni mikor meglátta a holttestét. Már csak egy bokor választotta el az idegentől, és szinte látta már. Tisztán hallotta, hogy ez a valaki, vagy éppen valami, eszik. De azt sose gondolta volna, hogy egy társukat... Amint kikukkantott a bokor mögül drámai látvány tárult elé. Körülbelül egy-két méterrel odább ült háttal tőle egy lény, ami egy macskát evett. Éppen a belein rágta át magát. A szörnyeteg háta tele volt sebekkel és halál szag lengte körül. Borzalmas! Tekintete ekkor a szerencsétlen áldozatra vándorolt. Hiszen ez! Ez ő maga! Krémszínű bunda, gyönyörű kék szemek, amik így holt és félig megevett állapotban elég furcsán festettek. A macskát düh ölelte körül. Ő lehetne a gyilkosa? Ugyan ki más! Meg kell bosszulnia! De még is mit tegyen? A mérgességtől elsötétült az agya, nem volt képes gondolkodni. Csak egy dolgot tartott észben: meg kell ölnie!

Dorcsu

Előzmény | 2012.12.23. 23:11 - #5

Lassan, magabiztosan haladt előre, mikor egyszer csak beugrott neki a várva várt megoldás. Hirtelen úgy érezte, mintha végig tudta volna, mintha mindvégig ott lett volna a fejében, csak nem ásott elég mélyre, hogy megtalálja. Ütődöttnek érezte magát. Pedig olyan egyszerű! Hihetetlenül egyszerű! Meg kell keresnie a gyilkosát. A ténytől, hogy rájött, mit is akar voltaképp, teljesen felvidult. Hát persze, megkeresi a gyilkost... És utána? Utána mit kezd vele? Hiszen szellem alakban nem tud neki ártani! Vagy mégis? Ám mielőtt elgondolkozhatott volna ezen, zajt hallott maga melőll. Megtorpant. Lemerevedett, csak a fülei mozogtak, mintha gumiszalag húzta volna őket a hang iránya felé. Lassan a fejét is arra fordította, majd pár másodperccel később megérezte a bűzt. Fura, hogy mennyivel kifinomultabbak az érzékszervei. Talán ez is a szellemlét egyik áldása? Most, hogy felfigyelt rá, észrevette, hogy a látása is sokkal élesebb, mint volt. Tisztán ki tudta venni a fán mászkáló hangyákat, a fa magasabb ágain lévő faleveleket, a porszemcséket az úton. De most nem ez a lényeg! Egész testével a hang felé fordult. A bűz egyre erősebb lett, de ő érezte, hogy nem azért, mert az a valami közeledik. Vajon továbbmenjen, vagy megnézze, hogy mi is ez a valami? Most, hogy jobban belegondol, lehet, hogy vigyáznia kéne erre a szellem testre. Már egyszer meghalt. Több esélye nincs... Bár, mit tudnának neki ártani? Hiszen ő egy szellem, a teste pedig testetlen. Milyen viccesen hangzik! De most a döntésre kell koncentrálni. igen, valószínűleg az a biztonságosabb megoldás, ha tovább megy. Igen, ez a megoldás. Ismét elindult. De állj! Mi van, ha a gyilkost érzi? Megtorpant, és ismét a "valami"-re nézett. Lehet, hogy itt lapul a gyilkosa, és ő elsétál mellette? Az nagy hiba volna! De azért, mégsem lenne jó ötlet, ha csak úgy odamenne megénzni, hogy mi is ez... Mi tegyen hát? Mi lenne, ha lassan közelítené meg? Egy próbát megér... Lassan, óvatosan bekúszott a fák közé. Élvezte, hogy nem kell kerülgetnie az akadályokat, hiszen átsiklik mindenen.

Gigi	Előzmény | 2012.12.23. 22:51 - #4

Az ösztöne azt súgta, hogy gázoljon be a sötét, titkozatos erdőbe, tehát a járott utat választotta. Miközben előre haladt fejében próbálta megfejteni a történteket. Sokat hallott a szellemekről már, de ki gondolta volna, hogy tényleg ez várja őket a halál után? Ő biztosan nem... És most itt van, teljesen feldobva. De persze ennek a létnek vannak hátulütőji is. Hisz mi van ha magányos lesz és.... Nem! Most a feladatra kell koncentrálnia. Tehát valaki megölte. Valószínűleg őt kell megtalálnia. Miért is nem indult el akkor mikor még friss volt az élmény? Akkor talán még az erdőben megtalálná. Így információk nélkül nehezebb lesz a feladat, mint ahogy elsőnek gondolta. Felsóhajtott, de nem hagyta abba a menetelést. Újabb kétségek kúsztak végig a fejében, és még mielőtt depresszióba nem esett volna a sok agyalástól, egy zaj kizökkentette. Füleit radarszerűen kezdte hegyezni. Egyértelműen ott lehet a nesz hangforrása. Érdekes, hogy a hallása sokkal kifinomultabb, és mint később rájött a szaglása is. Nagyot szippantott a levegőbe, és egy valami bűzöset érzett a levegőbe, de, hogy mi az? Azt nem tudta beazonosítani. Kockáztasson és tovább haladjon, vagy keressen egy másik utat?

Dorcsu

Előzmény | 2012.12.23. 22:40 - #3

Tétován állt a fák között, és megpróbált rájönni, hogy mit is akar tulajdonképpen. Minden olyan zavaros... Lehajtotta a fejét, szemeit összeszorította. Kétségbeesetten kutakodott az elméjében valami használható információ után, de hiába. Teljesen össze volt zavarodva. Valamit keres... Valamit még meg kell tennie... De mi a dolga?... Talán... Valami a halála előtti ügyeiből?... De érezte, hogy nem erről van szó... Sóhajtott egyet, és kinyitotta a szemeit. Az agyát mintha sűrű ködfátyol fedte volna, képtelen volt visszaemlékezni bármire is. A legjobb lesz, ha elindul. De merre? Lenézett magára. Még mindig nem tudta felfogni, hogy szellem lett belőle. Olyan hihetetlen, olyan... fantasztikus. Most már nem tudnak neki ártani. Nem létezik többé számára akadály, nem kell megerőltetnie magát a hosszú meneteléssel, nem kell ennie, nem kell innia. De mire lehet még képes egy szellem? Netán van valami plusz ereje is? Ez majd kiderül az útja során, most az a fontos, hogy elinduljon... Igen ám, de merre? Tétován lépett előre egyet, mit lépett, suhant, de rögtön meg is torpant. Merre menjen? A ritkás, tiszta út hívogatóbb volt számára. Talán kivezet az erdőből, visszatérhet a többiek közé, és élheti az életét úgy mint eddig... De ez két szempontból is elképzelhetetlen volt. 1. szellemként már nem tudná a régi életét élni és 2. még van egy elintéznivalója... De mi? Ismét sóhajtott, s a kitaposott ösvény felé fordult, mely befele vezetett az erdőbe. Igen, erre kell mennie. Itt vár rá a feladata, Itt kell megoldani a megoldandó dolgot. Még akkor is, ha nem tudja, mi az... Elindult.

Gigi	Előzmény | 2012.12.23. 22:26 - #2

Halálos csend és sötétség honol az egész erdőben. Mármint ebben a részében biztos. Ez viszont nem jelenti azt, hogy éjszaka van. A fák túl sűrűn helyezkednek el, és hatalmas lombozatot birtokolhatnak, így a fény nem tud átjutni rajtuk. Az erdő közepén, a leghatalmasabb fa tövében egy fehér lény ébredezik. A fejében furcsa hangok csengnek, fáj minden. Ám mikor teljesen felébred, és feláll elmúlik minden fájdalomérzése. Ahogy magára tekint nem a megszokott bundáját látja. Míg eddig inkább krémszínű volt, most fehéren világít. Szó szerint. De nem csak ő változott, az egész világ olyan furcsa... Hogy miért? Azt nem tudja. Hát persze! Hisz meghalt! Emlékszik a sikolyokra amiket ő hallatott, miközben egy szörnyeteg marcangolja a nyakát. A képek viszont olyan homályosak, mintha emlékezetkiesése volna. Bizonytalanul tesz pár lépést előre... Lépést? Ugyan már! Ez rossz szó, inkább repül előre! Pár centivel halad a talaj felett, így nesztelenül haladhat. Körülbelül egy hete van ilyen állapotban. Itt ébredt fel emlékekkel, de sose ment eddig sehova. Lelkében viszont ott ég a tett vágy. Eldöntötte, hogy ma útnak indul, és ezt nem is fogja elhalasztani. Eddig a képességeit próbálgatta. Már tud járni, áthaladt már pár fán, de többet még nem derített fel. Talán az út során meglepődhet még magán? Ki tudja mikre képesek a szellemek? Tekintetét körbe kapja. Három út áll előtte. Az egyik ahonnan jött, arra viszont nem mehet. Ha csak rá gondol, hogy ott találta meg a holttestét könnybe lábad a szeme. Az egyik utat szorosan fák ölelik körbe, látszik, hogy ki van taposva. A másik teljesen tiszta, ritkábban helyezkednek el a növények. Talán egy tisztásra is kivezethet? A legnagyobb kérdés viszont most az, hogy melyik út lenne a helyes, ahol megtalálja amit keres? És, hogy igazából mit keres? Azt ő se tudja, de érzi, hogy van még egy befejezetlen ügye...

Gigi	Előzmény | 2012.12.23. 04:12 - #1

Erdőnek indul ahová beteszed a mancsod, ám ezen a rejtélyes helyen bármi megteremhet. Beleütközhetsz barlangokba, épületekbe, és ki tudja még mi vár itt rád?

[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]