|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.09. 03:36 - |
Egy biztonságos hely az épületben, ahol akár egy napfelkeltét is megnézhetsz életed szerelmével, aki épp nyálában fuldoklik, szeme fennakad és a szőre hullik, de azért szereted és egy pillanatra elfelejtheted e hely borzalmait. Vagy nem. Ide még a szellemek se szoktak feljárni, ők valahogy nem szeretik. |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
ARRÉBB
- Családban volt egy kislány akié voltam én, és az anyum. De a lányzó pár év múlva megunt minket így elvittek egy menhelyre. Sokaknak kellettem volna, de nem adtak oda senkinek ismeretlen ok miatt. De aztán egyszer valahogyan sikerült megszöknök. - mesélte el az utcára kerülésének történetét. Aztán ebből már logikusan lehet következtetni, hogy vándorolt, majd ebbe az erdőbe került, és végül pedig az intézetbe. -Egyébként nem voltam ám mindig ilyen... hogy is mondja kényes. Régen nem érdekelt, amíg megvolt mindenem ami kell. Puha ágyikó, márkás eledelek. De amikor mind ezeket elveszítettem kialakult benne. De ez érthető. Mára pedig már kész tény, hogy szinte semmi olyat nem eszek meg amiről nem tudom, hogy micsoda. Sajnos itt kénytelen vagyok, ha nem akarok éhen halni. - sóhajtotta, majd megint belekezdett valamibe. Nem kétséges, imád magáról beszélni. -Nem gond, ha én ezt nem kérdezem vissza? Magamról szeretek beszélni, de mások történetét nem szívesen hallgatom meg. Néha nagyon unalmasak tudnak lenni. Pedig alapból nem is lennének azok. Csak a szavakkal kell tudni jól bánni, és akkor minden szép és jó lesz, nem unalmas, és siralmas. De... Ha van kedved elmesélheted a saját történeted. Veled kapcsolatban talán képes vagyok kivételt tenni. - |
Rosenak látszólag tetszett a hely, ennek örültem. Kérdésére elmosolyodtam, de nem válaszoltam. Mikor meg akartam szólalni közbevágott, így hagytam hogy végigmondja. - Látszik rajtad. - jegyeztem meg majd válaszoltam a kérdésére. - Ha jól emlékszem egy farmon. Egész jó volt. - húzódott mosolyra a szám, bár gondoltam Rosalie el nem tudná képzelni magát egy mindenféle állatokkal teli bűzös környéken. - És téged kidobtak, vagy mi történt hogy végül ide kerültél? - ekkor Rosera pillantottam, ugyanis nem tudtam elképzelni hogyan juthatott az utcára. Nem hinném hogy megszökött, nem úgy nézett ki mint aki szívesen kóborol, sokkal inkább gondoltam hogy jobban szereti a meleg kandallót és a selyempárnákat. |
ARRÉBB
Amikor felértek a tetőre, egy sokkal barátságosabb hely fogadta őket. A szellemek amúgy sem járnának fel ide. Igaz, még nem találkozott egyel sem, de sokat hallott már róluk. Még nem járt a tetőn sohasem, csak hallott róla. De ahogy elnézte ez egy olyan hely az intézetben ahol a macska jól is érezheti magát ha akarja. -Neked meg ez a hely nincs ínyedre, ugye? - nézett Neuroticra halvány mosollyal az arcán. - Viszont a látvány tényleg gyönyörű, ehhez kétség nem férhet. - pillantott a nap felé. Szorosan Neurotic mellett ült le, majd a kandúrra pillantott. - Te hol születtél? - kérdezte csak úgy a semmiből. -Én egy kedves család házában. - mondta gyorsan, mielőtt Neuro megszólalhatott volna. Végül is, ennyit már megengedhet magának. |
Amint kiértek a szabadba Neurotic az égre nézett. A nap már nem járt valami magasan, sőt, ami azt illetti épp naplemente volt. Ilyenkor még ez a sötét hely is igazán szép látványt nyújt, kivülről. Néhány könnyed mozdulattal a tetőm termett, és hamarosan Rose is megérkezett. - Remélem tetszik a látvány. - mondta hátra miközben tett előre néhány lépést, végül pedig leült a tető szélén. Be kellett vallania magának hogy szép volt, és számára új, hiszen eddig nem sokat járt erre. Mégis valahol legbelül szívesebben lett volna a sötét pincébe, mint egy ilyen rózsaszín helyen. De ha Rosalienak tetszik, ami remélhető, hisz ő egy hercegnő, akkor megéri. Mély levegőt vett és a távolba nézett. Belegondolt milyen lett volna az élete, ha nem kapták volna el, ha meghal a tűzben mint Phantasm. Vagy ha nem hal meg, és egyedül folytassa az életet az utcán...igen, mindkét verzió lehetséges, és jobb, mint ebben a gyengeelméjű intézetben tengetni a mindennapokat. |
 Érzékelte a kandúr megvető mondandóját, majd kecsesen föl állt és elindult a két kandúr felé. Sárga szemeivel át tudta volna fúrni a két macskát, majd csak egy fújásra tellett.-Össze illetek! Két bolond!-vetette nekik oda, majd fogta és kecses lépteivel tovább bandukolt le a tetőről.
// Liena el // |
 Nagy levegőt vesz és nem is figyel az éppen távozó kandúrra. Sose volt az a fajta aki egy ilyen konfliktusba keveredne. Szépen kivárta, szó nélkül, hogy lenyugodjon. Ez mindig bevált, hogy elkerülje a lehetséges balhékat. A rúgásra felszisszent, de nem cselekedett.
~Már éppen ideje volt. ~ Sóhajtott megkönnyebbülten, mikor a szürke kandúr lelécelt. Tekintete ekkor a gyönyörűséges Lienára terelődött. Nem azt kapta amit várt, a vita csak folytatódott. Riley némán végighallgatta a szavakat amiket hozzávágtak. Miután a nőstény befejezte, felsóhajtott, majd elnézett a távolba. Semmi kedve tovább balhézni, főleg egy nősténnyel nem. Kölyökkorától kezdve tisztelte az ellenkező nemet. Inkább nem is bonyolódott civakodásba a feketével, a vége úgy is az lesz, hogy csak mélyebbre ássa magát Liena szemében.
-Jól vagy öcsi? - Kémlelte aggódóan a picurt, mikor az odarohant hozzá. Az "Emily" megszólítást nem is hallotta meg, túlságosan el volt foglalva a saját gondolataival.
-Na mesélj csak, mit tettek veled? - Nézett megvetően a nőstényre, majd kíváncsian tovább szuggerálta a kölyköt. Látszólag nincs jó formában, a bundája állapotáról ítélve, de szerencsére nincs rajta seb. Mármint friss biztosan nem, talán egy-két horzsolás.
-Mellesleg a nevem Riley. - Mutatkozott be a vörös-fehér macskának, majd várt a kegyetlen beszámolóra. |
 Mikor Liena megrángatja a kis gombócot, Cosmos rongybabaként himbálódzik a nőstény macska szájában. Egy - nem fáj neki, mert a nőstény a nyakát fogja, emiatt az anya-kölyke gesztus miatt még el is lazult, kettő - bambakómába esett. Kiguvasztott szemeivel maga elé mered és meg se nyikkan. Előbbi hisztériája pár másodperc alatt alábbhagyott. Megérkezik a felmentősereg Riley személyében, Cosmos rámered, túlvilágian kerekded szemekkel, aztán pislog párat majd megrezzen a bal füle. Ekkor már a földön van, szintén csak rongyként szétterülve. - Emily? - kérdi nagyon halkan. Hirtelen eljutnak az agyáig Riley és Liena előző szavai, megrázza a buksiját, majd Rileyhoz szalad. - Ugye? Ugye? Én is pont ezt mondtam nekik! - jön rá újból a pattoghatnék, és mind a négy mancsával sorozatosan a levegőbe löki magát. |
Mikor a kis kölyök szemtelenkedett, kicsit megrángatta majd lerakta. -Akkor tűnj a szemem elől mielőtt még valami bajod lesz!-mondta az ijetten össze kucodorodó kölyöknek. Szemei vészjóslóan csillogtak, de egy idegen hangja zökkentette ki.-Már megbocsáss! Te pedig ne szólj bele mások dolgába!-vetette neki oda, majd a távozó Ren-re pillantott.-Szia! Úgy legyen!-mondta és mosolygott a kandúrra, miután az eltűnt tekintete rideg és komor lett.-Ha meg annyira tudni akarod, nem akartam tényleg bántani! De tudja, hogy mi a tisztelet!-vetette neki oda ismét. Nem rettent meg a kandúrtól ez látszott is aranysárga szemeiben, ugyanis át tudta volna fúrni a kandúrt.-Amúgy a nevem Liena!-mondta, de most már valamivel nyugodtab hangnemben. |
*meglepődve néééz* -Nem bántjuk egyszerűen Liena kisasszony lefogta mivel elkezdett hisztizni azon, hogy szívesen megtudnánk hogy hívják... *megfordul mikor elmegy Riley mellett tekintete eléggé vérszoomjat sugárzot, hogy még a kutyák is beszarnának XD* -Egyébként NEM kell szülősdit játszani elmondanám neked... mindenki felnőtt kivéve a kölyök, aki modortalanul beszélt hozzánk... Ha megbocsáltász... *mikor elment szándékosan kicsit megrúgta a kandúr farát* -Majd még találkozunk Liena... *vissza nézett és kacsintott*
//Ren el//
 |
//Nana, ne előzzünk! >.< //
Friss levegő, vagy legalább is nincs itt az a bűz ami bent, ja és nincsenek szellemek! Hát nem ez a legjobb hely a világon? - Szippantott bele elégedetten a levegőbe Riley. Az előbb volt egy hosszú emlékezetkiesése, itt az ideje, hogy felfrissítse magát egy kicsit. Nyugalomban, egyedül akart gondolkozni kicsit. Hogy tudná felhívni magára a figyelmet, hogy bírna tiszteletet kifacsarni a lakókból? Nem akar erőszakoskodni, nem azt akarja, hogy féljenek tőle. Nézzenek fel rá! De teljesen kifogyott az ötletekből. Mély gondolkozásából egy éles hang keltette fel. Hirtelen megdermedt, füleit a hang irányába kezdte hegyezni.
~Talán... Talán szellemek? Nem! Hisz ide sose merészkednek fel! Ez a legjobb hely a világon, ide nem jöhetnek! ~ Ide-oda kapkodta a tekintetét, míg meg nem pillantott két szürke macskát a távolban. Megkönnyebbülten kifújta a levegőt, majd lassan megindult feléjük. Nem tudta mi történik, és melyikük adja ki ezt a nyivákoló hangot, de biztosan utána fog járni, most rögtön. Mikor már csak pár méterre volt tőlük megpillantott egy kis szőrcsomót az egyik szürke macska állkapcsai között, aki nem is szürke hanem fekete! Micsoda felfedezés! Pár pillanatig csak homlokát ráncolva figyelte az eseményeket, majd egy meggondolatlan ötlettől vezérelve, beugrott a két felnőtt macska közé.
-Már elnézést az illetlenségért, de mit csináltok ezzel a szegény, ártatlan kölyökkel? - Kapkodta tekintetét Ren, és Liena között, majd jobban felmérte a kis vörös-fehér porontyot. Teljesen ártalmatlannak tűnik, még most se érti mi okuk van bántani egy kölyköt.
-Ez már a szégyen netovábbja! Hisz két felnőtt macska egy ilyen csöppséggel szemben, semmi esélye! - Erőltetett magára szigorú tekintetet, miközben a szürke kandúrt szuggerálta.
-Ha ennyire... - Kapta a tekintetét a fekete nőstényre, aki még a szavakat is belé fojtotta. Meg kell hagyni gyönyörű teremtés, de most semmi nem vonhatja el a figyelmét. Akcióban van! Összeszorította szemeit, pislogott párat, majd visszavéve a dorgáló szülő stílust, folytatta.
-Szóval, ha ennyire unatkoztok tépjétek egymást! - Dobbantott egyet a mancsával. Riley nem szokott ilyen bátor lenni, hogy gondolkozás nélkül beleugrik egy ilyesfajta vitába. De talán ez remek kezdés lenne ahhoz, hogy sikerüljön egy kis tiszteletet kicsikarni fajtatársaiból. Ha még a két felnőttből nem, legalább talán Cosmos hálás lesz, és az is valami. Azzal nem is számolt, hogy milyen könnyen elverhetnék ketten, amiért beleavatkozott a dolgaikba. |
-Azért vagyok kíváncsi a nevedre mert nem nagyon állatom kölyköt erre szaladgálni... *elkezdi idegesíteni a nyívákolás* -Fejezd már be! Nem akarunk megnevelni könyörgöm fod már fel! egyszerűen pofátlan hisztizni azon, hogy megkérdik a neved... Már lassan kezd elegem lenni... *Liena felé fordul* -Komolyan mondom ha nem hagyja abba én lelépek... *majd megrázza a fejét*
|
- Miért akartok ennyire megnevelni? Nem tartozom hozzátok! Ha annyira kölyköt akartok regulázni, szüljetek egy almot, de engem hagyjatok békén! Nem csináltam semmit, mégis rámszálltatok! - hisztizik maximum hangerőn, de tényleg nem érti miért nem hagyják békén és ragaszkodnak a nevéhez. Talán szülői komplexusban szenvednek? Hiányuk van? Mindenesetre amint Cosmos kimondta az előző mondatokat rátört egy roham. Hirtelen Emily hangját hallotta, és a placcsanást, amikor rávertek a fejére. Cosmos halálra rémülve felnyivákolt. |
*meglepődve, hogy a kis kandúr kicsúszott mancsa alól, áll majd Liena-ra néz* -Liena ne bántsd... csak kiváncsi voltam ki ő... De ez a modortalan viselkedés... ezen változtatni kell... *oda lépett, Cosmos-t kezdte bámulni* -Nos... Fussunk neki harmadszorra... Hogy hívnak pajtárs? *mosoly* -Bántani nem akarunk legalább is én... *kíváncsian várta a választ*
|
Türelmesen várja a kandúr parancsát, majd elneveti magát.-De béna vagy csöppség!-mondta, majd a sárga szemei össze szűkülve megvillantak a kölyökre. Még mielőtt kibújhatna Ren mancsa alól Cosmos mögé ugrik és ekapja annak a grabancát foggal, majd egy kicsit erősen rászorít és a fogai közt szűri ki a szavakat.-Nem hallottam a bemutatkozást és a viselkedéseddel is probléma van...-nehezen de kibírta ezen szavakat szűrni és egész érthetően. |
//off: Cosmos nem mosolygott kedvesen... soha. Én ilyet nem írtam xD//
Ide-oda mereszti a szemeit egyik macskáról a másikra, aztán megfeszíti az izmait majd teljes erejéből tolatni kezd, a pofája csúszik a poros talajon, de akkor is kiszabadul Ren mancsa alól, hiszen folyamatos mozgás lévén sikerült kihúznia a fejét. A szőr felborzolódott a feje búbján, amitől úgy néz ki, akár egy mini punk. Aztán rögtön megperdül és sprintelni kezd - ha ijedt, mindig gyorsabb - és rém ügyesen nekimegy a falnak... De a szíve annyira verdes, és űzi őt, hogy időt sem ad magának, máris rohanni kezd egy másik irányba és ha hagyják elbújik egy cserép mögött. |
*Liena-ra nézett, szemében még mindig az a vérszomj volt észlelhető* -Teljesen... nyugodt vagyok... Egyszerűen ilyen kiskölyköket ki nem állhatom... fúj, hisztizik istenem hová lett a jómodor?! *bal mancsával megtörölte arcát jobbal még mindig nyomta Cosmos-t*
|
A kis szőrcsomó viselkedése megváltozott teljesen. Mikor észre vette Ren kissé agresszív viselkedését, csak egy ravasz mosoly jelent meg pofáján. Oda lépett a kandúrhoz, majd félre lökte picit. De úgy, hogy elállja a kis cica útját.-Hagyd Ren! Próbálj meg lenyugodni!-mondta neki kedvesen és nyugodtan, amjd a kölyökhöz hajolt.-Kezdjük előlről. A nevem Liena! És a tied?-kérdezte nyugodtan, de legbelül már kieszelt egy tervet magának, amit nagyon jól titkolt. |
*a kedvesen mosolygó macskából elég ideges vagy inkább mérges cica lett. erősebben lenyomta* -És te mit képzelsz, hogy rám fújsz te kis mit ugrálsz?! *lehajolt Cosmoshoz eléggé vérszomjas tekintettel* -Nem tanították meg neked, hogy másokkal kedves légy? *most már oly erős erőt fejtett kis a kismacsekon, hogy fulldokolni lehet* -Nos...? kedvesen vagy inkább keményen... öcskös...?
|
Hirtelen egy hatalmas erő, ami a fejéből indult ki, lenyomta a földre és lefegyverezte. Cosmos nem számított más macskákra, sem azok ilyesfajta könyörtelen cselekedeteire, ezért igen megszeppenve pislogott felfelé. Aztán fújni kezdett, amibe beleremegett egész teste és annak minden egyes felálló szőrszála. - Ne érj hozzám! Ne érj hozzám! - fújta, aztán meg tüsszögni kezdett és ennek okán megenyhült Ren mancsának nyomása, hacsak nem kezdte még jobban leszorítani Cosmost. Ha netalántán elengedik, akkor a kis szőrcsomó pattogni kezd körbe-körbe. - Mégis mit képzelsz te magadról, he?! - köpi oda Rennek. |
-Nincsen!-mondta egy mosoly kíséretében, majd eggyet nyújtózkodott és leült. Majd egy kis fehér szőrcsomó loholt el mellette. Elpillantott utánna, majd Ren-el össze nézve utána eredtek. Lelassított és hagyta, hogy a kandúr intézkedjen.-Hmm...-hümmögött egy apró félszeg és eléggé ravasz mosollyal, arra gondolt, hogy az őrületbe kergeti a kölyköt, de csak úgy heccből. Nyugodtan állt tovább és várta a kicsi válaszát. |
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagy levegőt vesz és nem is figyel az éppen távozó kandúrra. Sose volt az a fajta aki egy ilyen konfliktusba keveredne. Szépen kivárta, szó nélkül, hogy lenyugodjon. Ez mindig bevált, hogy elkerülje a lehetséges balhékat. A rúgásra felszisszent, de nem cselekedett.
Mikor Liena megrángatja a kis gombócot, Cosmos rongybabaként himbálódzik a nőstény macska szájában. Egy - nem fáj neki, mert a nőstény a nyakát fogja, emiatt az anya-kölyke gesztus miatt még el is lazult, kettő - bambakómába esett. Kiguvasztott szemeivel maga elé mered és meg se nyikkan. Előbbi hisztériája pár másodperc alatt alábbhagyott. Megérkezik a felmentősereg Riley személyében, Cosmos rámered, túlvilágian kerekded szemekkel, aztán pislog párat majd megrezzen a bal füle. Ekkor már a földön van, szintén csak rongyként szétterülve. - Emily? - kérdi nagyon halkan. Hirtelen eljutnak az agyáig Riley és Liena előző szavai, megrázza a buksiját, majd Rileyhoz szalad. - Ugye? Ugye? Én is pont ezt mondtam nekik! - jön rá újból a pattoghatnék, és mind a négy mancsával sorozatosan a levegőbe löki magát.
