|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.09. 03:44 - |
Az intézett alatt elterülő pince, ahol a kísértetek előszeretettel járnak, hiszen rengeteg bomló hulla birtokolhatja magának eme helyet. A pislákoló lámpáknak és a csöpögő csöveknek köszönhetően a hely még rémisztőbb, mint egyébként. Ja, kihagytam a vérfoltokat a padlón, de azok nem is érdekesek. |
[42-23] [22-3] [2-1]
 - Rendben Zephyr. - mosolyogta a kandúrra. A Sir Zephyr tényleg furcsa volt egy kicsit, jobb lesz az csak magában. Mikor a nevét említette ismét elmosolyodott egy kicsit, ritkán kapott bókokat vagy dicséreteket. - Köszönöm. - mondta, majd tovább figyelte a kandúrt. Vagyis, úgy tett, mintha figyelné, mert ugye nem láthatta. A következő mondatra furcsán nézett egyet. - Sötét van? - bukott ki belőle hirtelen a kérdés, majd leugrott mellé a földre. - Mármint...igen, kinthez képest. - tette hozzá pislogva, majd ismét elgondolkodott. ~ Sötét, világos...mik azok? És fehér? Fehér vagyok? Az meg milyen? ~ tűnődött magában. Legszívesebben ezt is megkérdezte volna a kandúrtól, de még habozott egy kicsit. Nem szerette híresztelni, hogy nem lát, bár Zephyr rendes macskának tűnt. - És igen, nem tudom miért vagyok itt...bár ez a bűz tényleg zavaró. - jegyezte meg - Rendben van, menjünk. - biccentette, aztán próbálta összerakni a fejében, merre és van most a lépcső. Végül megfordult, és követte Zephyrt az előtér felé.
/folyt.köv. előtér/ |
 -Sir Zephyr? Végül is igen, de inkább mondjuk azt, hogy Zephyr. Ez így valahogy nem annyira... hmm, furcsa.- mosolygott Lorry-ra. Igaz, Zephyr szeret azzal dicsekedni,hogy ő a király legjobb lovagja, és hogy ő most mennyire jó és erős és még ilyen meg olyan... De most kivételesen hagyta ezt a dicsekvést, és inkább csak annyit mondott, hogy a nőstény hívja őt csak simán Zephyrnek. Mondjuk be kell vallani, tényleg jobban hangzik, mint a Sir Zephyr.. Akkor már inkább legyen Sir Gombóc, az legalább hangzik valahogyan. Mindegy, térjünk vissza a valóságba. Nem magunkat dícsérjük, hanem dícsérjünk másokat, mint például Lorry-t akinek szép neve, igen... Ez lesz.
-Szóval Lorry, szép név.- pillanatnyi hatászünet. - Nos, ez egy nagyon jó kérdés, koszos itt minden, nem beszélve a szagról, és még sötét is van. Nem a legkellemesebb hely, főleg nekünk fehér macskáknak.- sötét volt, de a fehér mindig kitűnik belőle így Zephyr tisztán látta, hogy Lorry is fehér, akárcsak ő. Nem mellesleg eléggé hasonlítanak is. Úgy tűnik egy fajból származnak. -Gondolom kedves, te sem tudod nagyon megmondani, hogy miért jöttél ide. Ezesetben viszont lenne egy ajánlatom. Az előtér világos, és lehet hogy az is poros, de a szagok nem ilyenek.- |
A kis motoszkálást még mindig hallotta a pince másik végéből, és ha most látott volna, akkor a lépcsők végén meglátott volna egy fehér alakot. Abban a pici fényben ami leszűrődött, tisztán láthatta volna a fehér kandúr alakját, ám így csak nagy idegességében ült a vödör tetején, és hallgatózott. Talán egy szellem az? Nem, nem, akkor már biztos hallott volna valami sikolyt, érzett volna valamiféle hideget, tehát nem valószínű hogy szellem. A zombikról és egyebekről még nem tudott, hiszen egyet se "látott", de ebben a pillanatban elképzelte, hogy az egyik bomlásnak indult hulla az. Ezt a gondolatot viszont hamar kiverte a fejéből, hát megőrült volna?! Megrázta a fejét, pislogott párat, majd mikor valaki hozzászólt hirtelen összerezzent és a hang irányába fordult. A hang alapján elég barátságos kandúr volt, úgy gondolta nincs mitől félnie, bár nem árt óvakodni. - Sir...Zephyr? - nézett kissé félve a kandúrra, majd eszébe jutott, hogy neki is ideje lenne bemutatkozni. - Én Lorry vagyok. - mondta miközben felállt, majd kicsit megnyújtotta a hátát, hiszen az előbbi szorongás miatt már szinte egészen begörcsölt. Ezután visszaült a helyére, farkát maga mellé húzta, és kérdőn nézett az idegenre. - Mi dolgod idelenn? - ugyan várt egy kicsit a kérdéssel, de érdekelte ki az rajta kívül, akinek dolga van egy ilyen helyen. Nem mintha neki lenne itt bármi keresnivalója is, hiszen csak kíváncsi volt... |
A parancsot megkapta, nézzen körül a vár alatti kazamatákban, ugyan is néhány rab kiszabadult a várbörtönből. És, hogy melyik hely mit tükrözne? Nos a várbörtön a büntiszoba lenne, amit nem régen kinyitott valaki és így juthattak ki a "rabok" a kazamaták pedig egyértelműen a pince lenne. Persze, így belegondolva ez teljesen logikus.
Ám amikor körül szaglászott semmit nem érzett a hullaszagon kívül, de látni sem látott többet. Azt a vörös szempárt sem látta most, amit még jó múltkorában látott lent a kazamaták bejáratánál. Mondjuk elég rémisztő volt, de Zephyrhez képest kicsit kisebb volt a teremtmény. Viszont azt meg kell hagyni, a macseknak fogalma sem volt arról, hogy mi és ki lehetett az. Csak annyit tudott, hogy két vörös szempár meredt rá, és amikor talán felmérte az erőviszonyokat akkor visszahúzódott. De most csak egy másik macska jelenlétét érezte. Nincs egyedűl, bár.. kitudja, lehet, hogy a szökevény az. Halkabban kezdett lépkedni, bár nem sok mindent látott a sötétben a szag után ment, amit enyhén szólva elnyomott a hulla szag, de egy kicsit lehetett érezni a másik szagát. Amikor már elég közel ért rájött, hogy biztosan nem a szökevény, mert az már rég menekülni kezdett volna, és Zephyr üldözhette volna a végtelenségig... Tényleg, a rabok vajon honnan tudják, hogy merre van a vége, hogy hogyan tudnak innen kijutni? Mert Zephyr még nem látta a kazamaták végét, és úgy gondolta, hogy egy darabig nem is fogja.
Viszont térjünk vissza a kis vendégünkhöz. Az udvar egyik lakosa, akiről hamar kiderült, hogy nőstény... Ugye a szag alapján, mert ahogy közelebb ért annál jobban érezte. Megállt a vödör előtt, majd meghajolt a nőstény előtt, nem tudhatja, hogy Lorry nem fogja látni, mindenesetre számára ez amolyan alap dolog.
-Madame...- mosolygott a nőstényre, miközben meghajolt, majd bemutatkozott. -A nevem Zephyr...- és akkor most jönne az, hogy a király legjobb lovagja, a legbátrabb, és egyben a legerősebb is. Ő itt az úr, a lovagok között, és így tovább a végtelenségig, de inkább nem mondott semmit azon kívül, hogy ő még is kicsoda lenne. Inkább megvárta amíg a nőstény is bemutatkozik, az istenért se untatná Lorry a történeteivel, majd ha kérdezik őt akkor természetesen, de addig. Addig megvárja amíg megtudja partnere nevét. |
Óvatosan vette a lépcsőfokokat a lefelé vezető lépcsőn, hiszen egy rossz mozdulat, és máris elveszti az egyensúlyát. Az pedig nem lenne szerencsés ha legurulna, ki tudja mi minden van odalenn. De mit is keres itt egy fehér, szikrázó szemű, mégis teljesen vak nőstény macska? Nos, ez jó kérdés. Kíváncsiságnak nevezném...nagyon ritkán jár errefelé, ráadásul a két távozó macskát látva, pontosabban hallva a folyosón úgy döntött le néz ő is ide. Igaz hogy nem lát semmit, ami most még jól is jön, hiszen odalenn nem valami szép a látvány. Még néhány ugrás, és már lent is van! Mikor leért első dolga volt, hogy körbeszimatoljon...amit jobb lett volna elkerülni, hiszen borzalmas bűz terjengett a pincében. A hullák, ha minden igaz még a helyükön vannak, bár mivel ritkán járt errefelé azért annyira nem tudta mi-hol van. Ezért is emelgette magasan lábait, bár még így is könnyedén beleakadhatott volna valamibe. Mikor belelépett valami vér féleségbe, bár ki tudja milyen belsőszerv lehetett az, hirtelen felugrott egy régi vödörre. Ezzel párhuzamosan hangokat vélt hallani a lépcsők felől. Odakapta volna a tekintetét, de tudta hogy semmi értelme, így inkább a füleivel próbált hallgatózni. |
//Hát akkoooor... Folyt. köv; Tető ^-^// |
~Csak még egyet lentebb... Csak még... Auu! ~ Ugyan csak pár lépcsőfokot tett meg, de az is nagy erőfeszítésébe került. Nem a seb miatt, egyszerűen csak félt. Attól is, hogy elkapja a patkány, de mi lesz ha Darkness tényleg odavész? Túlélné, vesztett már el olyanokat is akiket régebbről ismer, de akkor is az ő hibájából. Meg fájna is neki az elvesztése...
-Darkness... - Suttogta remegő hangon, majd hirtelen meglátott felvillanni egy sárga szempárt. Nagy kő esett le a szívéről, hogy élve láthatja barátját. Milyen furcsa szó ez, hogy barát. De természetesen nem adhat rögtön feltétlen bizalmat neki, hisz az élet megtanította neki, hogy senkiben se bízhat. Ha viszont kicsit aggódik a másik iránt, és segít neki, talán nem fog belehalni...
-Na látod megmondtam! Nem is olyan könnyű elkapni egy ilyen mutánst mi? - Húzott vigyort a képére.
-De szerintem most menjünk innen. - Sóhajtott, majd ellenkezést nem tűrően elkezdett felugrálni a lépcsőn. A nőstény utolsó kérdésére csak elmosolyodott, de nem válaszolt rá. Nem is emlékszik már, hogy mikor kérdeztek tőle ilyet. Valaki egyáltalán valaha törődött vele?
//El valamerre... ezt rád bízom ^^// |
 -Ennyire nem fájhat, túl éled a harapást...- mondta amikor még fent volt a lépcsőn, ám amikor lent volt akkor felpörögtek az események. A patkány is neki indult Darknessnek, amit csak megtehetett a rágcsáló azt meg is tette, de Darkness is megtett minden tőle telhetőt, amit ebben az esetben meg lehetett tenni, kapart és harapott. ~Most jól jönne az, ha erősebb lennék... ~ gondolta, majd csak annyit érzett, hogy a patkány harap. Egy halkabb nyávogás hallatszott, a pillanatnyi esetben nem is figyelt arra amit Cripley mondott, csak ment a saját feje után. Amikor elkezdett karmolni a patkány elmenekült, Dark pedig lassan feltápászkodott és kisétált a lépcső alól. Nem volt abban a helyzetben, hogy most tényleg legyőzze a patkányt, így inkább úgy döntött, hogy felmegy a lépcsőn. Fogait összeszorította, és a szemeit is lehunyta egy pillanatra. Egy kicsit megszédült, bár nem tartott sokáig. Lassan felmászott Cripley mellé.
-Látod, nem fáj annyira.- mondta halkan, majd az oldalára pillantott, meg kell hagyni a patkány tényleg nagyot tud harapni, és amíg a mancsát harapja meg addig nincs nagy baj, de most, hogy az oldalán érte a támadás jobban fájt neki, mint ahogy azt gondolta volna, hogy fájni fog.
-Szerintem ne provokáljuk a patkányt, most ne... Tudom én mentem le, de akkor is. Majd ha olyan helyzetben leszünk, hogy le tudjuk győzni... Csapat munkával akkor le is fogjuk győzni, viszont most biztosan nem.- hirtelen a mogorva kis kamaszból átment jó barátba aki tényleg aggódik a másikért. Tudom, ilyen hirtelen jellem változások nincsenek, de fogjuk arra, hogy most nem tudna túl sok mindent tenni, persze szóban még mindig tud bántani de az a baj, hogy Darkness néha csak hang, meg tenni már nem fogja. Vagy legalább is elindul de nem biztos, hogy sikerrel tér vissza. És most, hogy kudarcott vallott egy pillanatra megenyhült a szíve. Pontosan addig amíg valaki fel nem húzza őt újra. -De minden esetre kérdeznék valamit... Jól vagy?- húzott mosolyt az arcára. |
Arrébb
Dühös tekintettel hallgatta végig Darkness mondandóját, majd egy idő után megunta és lazábbra vette a dolgot. Miközben az hosszas monológot tartott arról, hogy a helyzetben igazából Cripley a hibás (ami igaz is), a kandúr boldogan utánozta tátogással.
-Már elnézést, de engem haraptak meg, és még képes vagy nekem itt pattogni? Cöh... - Fordította el a fejét sértődötten, majd mikor a nőstény a sötétségbe vetette magát aggódva lépett lejjebb pár lépcsőfokot.
-Darkness félek, hogy ez nem bátorság hanem ŐRÜLTSÉG! - Ugyan úgy tűnhet, hogy a két kamasz ki nem állhatja egymást, ez a pár röpke óra alatt Cripley igazán megkedvelte a nőstényt.
*KM*
A patkánynak nem is kellett több, Darkness be se fejezte a mondandóját, és már egy hatalmas lökést érezhetett az oldalában. A rágcsáló egyenesen neki rontott, éles visítást hallatva, miközben fogait is a fekete macskába mélyeszti. Dark valószínűleg ezt nem hagyta annyiban, és karmolni kezdte, ami miatt a mutáns menekülőre fogta a dolgot. Hisz ki gondolta volna, hogy ezek a kis lények fegyverrel is rendelkeznek?
{illusztráció}
 |
Már éppen kezdte megsajnálni a kandúrt amikor az egy rossz szót mert mondani Darknessről. Mi sem kellett több neki, egyből leüvöltötte a másik fejét.
-Már megbocsáss, én szóltam, hogy vigyázz arról nem én tehetek, hogy nincsenek gyors reflexeid, és nem nekem kell rád vigyáznom, én igen is bátor vagyok, magamat meg is védem ha kell, de légyszíves ne várd el tőlem, hogy én védjelek meg. És ezzel a te becsületedet is mentem, hogy néz már ki amikor egy nőstény ment meg egy kandúrt. Én nem azt mondtam, hogy megvédek bárkit azt mondtam, hogy bátor vagyok. De bizonyítást szeretnél? Akkor most megyek és elkapom azt a patkányt, te most úgy sem tudnád, és nem is tennéd meg.- fújta fel egyből a dolgot, majd amikor a patkány beleharapott a fába a lépcső alatt Darkness lerohant a pincébe és egyenesen a lépcső alá ment.
-Na most legyél bátor patkány barátom, én nem Cripley vagyok, hanem Darkness, velem nem lesz olyan könnyű dolgod.- mondta, majd meg sem várva amíg a patkány támadna neki futott, és megpróbálta mancsaival elkapni a patkányt, ha az nem védekezik egy pillanat alatt végez vele a nőstény, bár közel sem biztos benne, hogy ennyire könnyű lenne elfogni egy ilyen patkányt. |
Arrébb
Nem figyelt a veszélyre, és ez lett a vége. Minden túl gyorsan történt, és nem volt ideje menekülni. Épp mikor elugrott volna a váratlan támadás elől, a patkány a hátsójába harapott. Egy pillanat volt az egész, a patkány amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt el a sötétségben. Cripley nyavalyogva ugrált fel pár lépcsőfokot, majd kidőlt az egyiknél. Pár percig csak lihegve feküdt, majd a nőstényre förmedt.
-Ha olyan bátor lennél akkor segítettél volna! Hagytad, hogy ez az izé csak úgy megharapjon! - Szúrta dühös tekintetét Darkness szemeibe.
*KM*
Talán a két macska már kezdett reménykedni benne, hogy a patkány örökre eltűnt, de nem így volt. Pár percig pihent a sötétben, majd újra nekilódult, hogy végleg elűzze innen zavaróit. Ám most nem ment a fényre. A lépcső alá sétált, majd kivárva a legmegfelelőbb pillanatot felugrott, éles fogait a fába mélyesztve, közvetlen Darkness lába mellett.
{illusztráció}
|
-Hidd el, ebben az intézetben nem gáz az, ha sokat tud a macska. Valamint az sem, ha nem a félősek csapatát erősití. Sokaknak szinte úgy tűnhetek mintha érzelmeim sem lennének, de vannak. Csak gondosan elrejtem őket valahova mélyre, és helyette csak vagyok, hidd el. Ez tényleg nem gáz. Aztán, ha valami csoda folytán kiszabadulok akkor talán más leszek, ha egy olyan helyre kerülök ahol biztonságban vagyok, akkor biztos...- fejezte be monológját. Nem volt benne biztos, hogy Cripley figyel rá, de jó volt kimondania. ~Persze, ez alátámasztja azt, hogy biztos nem figyelt rám.~ sóhaj ~Mindegy, nem is baj...~ majd ő is lejjebb lépett pár lépcsőfokot, biztos volt benne, hogy ha a patkány észreveszi, hogy Cripley provokálja egyből jönni fog. És jött is, látta ahogy a két vérvörös szempár közeledik.
-Vigyázz!- kiáltotta, ő egyből arrébb is ugrott. Ám Cirpley egy kicsit rosszabbul járt.. egy kicsit.
Meg kell hagyni Darkness is sok dolgot látott már életében, találkozott már szellemmel, zombival, és jó sok nem normális macskával,mutáns rágcsálókkal és vérengző ebekkel is. Szinte semmin sem lepődött meg soha, de ez számára is furcsa volt. Ahogy a patkány kilépett a fényre bundája meggyulladt, már ami még volt rajta, most, hogy ilyen közel volt hozzájuk látta, hogy majdnem kopasz a patkány. Még vámpírt életében nem látott, de kezdett arra gyanakodni, hogy ez a patkány márpedig vámpír lesz. Amíg azon gondolkodott, hogy ez a patkány vámpír-e vagy sem, addigra a patkány már vissza szaladt a sötétbe.
-Ez nem igaz! Már megint nem kapcsoltam időben, pedig...- folytatta volna csak aztán leesett, hogy a másiknak kisebb baja sem nagyobb, mint Darkness bosszakodását hallgatni. Egy patkány harapás tényleg nem a legkellemesebb dolog. |
Arrébb
Cripley még mindig ugyan olyan zavarodottan nézett Darknessre.
-Furcsa vagy. Túl sokat tudsz... - Jegyezte meg halkan, majd végignézve a patkány akcióját feljebb ugrott pár lépcsőfokot. ~Úgy látszik a fényben teljesen biztonságban vagyunk... ~ Ezen elgondolokozva nem is figyelt arra amit a nőstény mondd. Hogy lenne olyan ostoba a patkány, hogy kiszaladjon csak azért, hogy elkaphassa őket? Ez meg se fordult a fejében. Ezért hát óvatos léptekkel lemászott a lépcső utolsó fokára, és a nyelvét kezdte nyújtogatni a patkánynak. Jól látszottak a vörösen izzó szemei sötétségben.
-Nyenyenye! Finomnak nézek ki? Megkóstolnál mi? De úgy se mersz kijönni! -
*KM*
Bizony, a patkány nem volt olyan okos, mint ahogy ezt hihetnénk. Megerősödött, de nem agyban. Nem is kellett több neki, mint mikor a tarka macska provokálni kezdte. Hangos visítás tört elő a torkából, majd egyenesen a kandúrnak ugrott. Mikor az egész testét sütötte a fény füstölni kezdett, és a maradék szőre szinte már lángra kapott. De annyi ideje volt, hogy éles fogait csak egy pillanatra is áldozatába mélyessze. De amíg kint volt nem tehetett mást, hisz ez az átkozott erő a vesztét okozza, ha tovább tartózkodik itt. A fényben... Fájdalmas visítozás közepette menekült a sötétségbe, és amint beért oda égő bundája is elaludt. Felettébb különös...
{illusztráció}
|
-Ha a helyemben lennél te is természetesnek tartanád. Én láttam már ennél az izénél furcsább dolgokat is. - vonta meg a vállát. Nem érdekelte túlzottan, hogy miért lett ilyen az a patkány, vagy, hogy itt lakik a pincében. Az viszont teljes mértékben biztos, hogy őket szemelte ki vacsorának.
-Mivel ketten vagyunk szerintem el tudnánk kapni, de megenni semmiképp. Nem akarok én is ilyen rusnya dög lenni. Nem is tudom mihez lehetne ezt a valamit hasonlítani. Talán.. Olyan, mint egy zombi. Pontosan, mint egy zombi patkány. Egy mutáns zombi patkány. Akivel én nem szeretnék különösebben harcba szállni. Így, hogy a kísérleti alanyokból táplálkozott nem csak az érzékszervei lettek élesebbek -nagy valószínűséggel- hanem maga a patkány is nagyobb lett. Elég nagy. Szerintem... - lépett megint pár lépcsőfokkal feljebb. - Csaljuk ki, annyira nem lehet okos, hogy ne jönne utánunk. A fényen megdermed egy darabig, onnan meg el lehet már kapni.- |
Arrébb
Az ijedtségtől feljebb ugrott pár lépcsőfokot. Hirtelen ugrott ki elé a patkány, és az az elszánt tekintet amivel nézte őt... Biztos volt benne, hogy letámadta volna ha valami nem állítja meg. De mi volt az? Cripley vetett egy futópillantást az égő lámpa felé, ami a fenti folyosón volt. A fény lehetett az az erő, ami megakadályozta a mutánsnak, hogy megkóstolja a kandúrt. Vagy talán a természetes vonzereje? Másra nem tudott tippelni. Vett egy nagy levegőt, hogy lenyugtassa romokban heverő idegeit, majd mikor a patkány tovaszállt egy kissé megnyugodott. Viszont újra kétségek kezdték kínozni. Hisz így bármerről támadhat. De a fényben biztonságban vannak. A sötétségből egy újabb fekete lény lépett ki, de ennek a szemei már sárgán villogtak. Nem volt kétséges, hogy ő Darkness.
-Mi? - Vágta rá a nőstény monológjára.
-Ennyi a véleményed ezek után? - Vonta fel az egyik szemöldökét, majd mielőtt Ness szólhatott volna, ismét szóra nyitotta a száját.
-Már mint, úgy nézel ki mint akinek teljesen természetes lenne egy ilyen mutáns, randa szörny látványa. - Biccentett a sötétség felé, majd követte Darknesst feljebb a lépcsőn.
*KM*
A piros szempár itt-ott felvillant, körbe-körbe futkározott a fény körül, ám lábát még egyszer nem tette beljebb, hogy lássák őt. Mikor a léptek okozta nesz megszűnt, és néma csend lett úrrá a pincében a feszültség is nőtt. Ám pár percnél ez sem tartott tovább. A vörösen izzó szempár hirtelen megjelent, majd egyre közeledett, míg ki nem látszott a sötétségből a mutáns feje, de csak is az. Éles és hangos visítást hallatott, miközben fogait mutogatta a két macskának. Ennek a fele se tréfa, már egyértelmű, hogy őket szemelte ki prédának. De még is mit tegyenek? Fussanak el, gyáván, és tartsák titokba amit láttak?
{illusztráció}
|
A nagy kövér patkány amelyik kisétált Darkness mancsai közül bemenekült egy sarokba, de nem sokkal később visítás hallatszott onnan, a patkányt valami nagy valószínűséggel megölte. De mik lehetnek itt ebben a pincében? Nessa közeledni kezdett a sarokhoz ahonnan a visítás jött, ám egy vörös szemű valami elszaladt mellette. ~Ez egy... Patkány lenne?~ fordult meg, majd a fény felé nézett, ahol egy darabig elidőzött az állat. Tisztán látható volt, hogy az egy patkány. De nem akármilyen, mutáns zombi patkány. Legalább is Darkness biztos ezt e 'becenevet' adta volna neki. Cripley mellé sétált, majd elkezdett beszélni.
-Nos, ez a hátránya annak, hogy a patkányok a halott kísérleti alanyokat eszik meg. Lehet, hogy az az izé nagy. De megenni nem szívesebben enném meg, mint a menzás kaját. Nem lehet tudni sosem, hogy nekünk nem lesz-e tőle ilyen bajunk.- jól tájékozott macsek volt. Tudott Mental kísérleteiről, már találkozott egy macsekkal itt aki túlélte. És igen, nem nehéz levonni a következtetést, hogy a kísérletek vagy jó vagy rossz mellékhatással járnak. Valamit mindig tesztelni akarnak ezzel, bárki le tudja vonni a következtetést. Szóval visszatérve.
-Bár valamit kéne kezdeni vele amíg ott van, mert biztos, hogy támadni akar.- mondta ki Darkness majd a patkány eltűnt a sötétben, remek. Csak a piros szeméről lehet felismerni majd, és ha éppen úgy fordul nem is látni. Mostmár... Nem tudni, hogy honnan támad. Ness feljebb ment néhány lépcsőfokkal, és onnan kémlelte továbbra is a pincének azon részét ahol néha-néha felcsillant a patkány vörös szeme. |
Arrébb
Előzmény: Menza
"Mikor a nap a legmagasabb pontjához ér akkor van dél. " Mondogatta mindig gazdája a kisfiának. A kölyök elég fogyatékosnak tűnt, hogy annyiszor el kellett neki mondani, hogy még a macska is előbb értette meg nála. Ez az egy dolog amit tanult az emberektől. Na jó, ez nem igaz, de ezzel szokott dicsekedni. Bár egy macskának ugyan teljesen felesleges, hogy mikor hány óra van, és mettől meddig számít a reggel. Ezek olyan felesleges dolgok amiket csak az ember használ. Ám ha a nap a legjobban süt Cripley eszén mindig átfut ez a mondat, amit etetőjétől hallott. Tehát dél volt. Amint elhagyták a menza bejáratát hosszú folyosókon szaladtak végig, míg elérték a végállomást. A kandúr egy pillanatra megtorpant a pince bejáratánál. Ahogy azt már megszokta az ajtó tárva-nyitva állt, és csak rájuk várt. Erőt vett magán, és magabiztos léptekkel futott végig a hosszú lépcsőkön. Orrát megcsapta az a kesernyés bűz, amit halálnak szokás nevezni. Cripley viszont nem szédült meg, nem is fintorgott, inkább csak nagyokat szippantott a levegőbe. Ebben az illatban nőtt fel. Gazdája egy egész hullaházat tárolt a padláson, ami bejárta a házat, így nem maradt titok a többi lakos elől sem. A hangok és a szagok alapján hamar rájöhettek, hogy nincsenek egyedül, mint élők. Ez viszont elkerülte Cripley figyelmét. A lényeg most csak is a kaja szerzésen állt, avagy a gyilkoláson. A macska ösztönei bekapcsoltak, és amint leért az utolsó lépcsőfokig megtorpant. Lábait berogyasztotta, friss nyomokat keresett. De mivel nem volt nyomkövető kopó, ezért csak állt, árnyékba vonulva, a nap által megvilágított kis részt bámulva. Mivel a sötétben nem lát, kihasználta azt a kis fényt, ami a folyosóról áradt be. A pincében zsongnak a patkányok, és most, hogy a macskák megzavarták a nyugalmukat biztosan kimerészkedik egy-kettő a fényre. Általában ez volt a technikája, ám ami most a szeme elé tárult, ahhoz foghatót még nem látott.
*KM*
A pincébe lekerültek néha olyan kísérletek áldozatai akikről úgy gondolták jobb ha nem is tud senki. Mutánsok voltak ezek, eltorzult külsővel. A pince legsötétebb bugyraiba dobálták a holtesteket, hogy soha senki ne lássa mire képes néhány kísérlet. Ám a titok lassan kitudódott. Mental azzal talán nem számolt, hogy a macskák ellenére a rágcsálók közkedvelt helye volt a pince. Amennyi rothadó ellenségüket itt elfogyaszthatták az mindennel felért. És ahogy mindenki tudja, a patkányok nem válogatósak, azt esznek amit találnak. A mutálódott tetemeket se utasították vissza. Később ezek elfogyasztása általában halállal végződött, de nagyon ritka esetenként az egyed túlélte. Ez történt itt is. A patkány kínok között vergődve, közel a halálhoz alakult át napról-napra. Vérben izzó szemeivel rémisztgette fajtársait, és irtotta őket. A nagy változás nem csak külsejére hatott, és változtatta át szőrös csontvázzá, új élőlény került az étlapjára. Méghozzá élő társai. Magában ez az ugyan olyan kis méretű patkány nem nézett ki nagy fenyegetésnek, ám azt se szabad elfelejteni, hogy fogai ugyan olyan élesek mint egy macskának, és talán fürgébb is náluk, kis termete miatt. Hangos visítás hallatszik az egyik sarokból. Eme mutáns teremtmény abban a pillanatban oltotta ki egy patkány életét, amint a két macska leért a lépcsőn. A rágcsáló felfigyelt a mozgolódásra, ám nem hagyta ott zsákmányát. Szuper gyorsasággal kebelezte be a már halott tetemet. Amíg evett, a két macskának volt egy csöppnyi ideje átkutatni a pincét. Mindenhol macskák és kutyák, meg még ki tudja milyen élőlények holtteste. Nagyon sok látnivaló nem akadt itt. Ez a két macsek viszont nem azért jött, hogy a halottaknak adja meg a végtisztességet. Nem ám! Az ő kajáját akarják, tehát veszélyt jelentenek rá nézve! A mutáns félig megevett ebédjét otthagyta a sarokban, és egyenest a kandúr felé vettette magát. Ám ehhez a fényre kellett lépnie. Nem tétovázott, már elfelejtette, hogy milyen hatással van ez rá. Még mielőtt a kölyökre támadhatott volna megdermesztette a napsugár borzalmas hatása. Hosszú másodpercekig ledermedt, így a fényen jól szemügyre vehették. Mikor újra megmozdult hangos visítással vetette be magát a sötétségbe. (Persze ha addig nem építette valaki a betonba. ) Csend lett úrrá a pincében. A patkányt csak pirosan izzó szemei árulták el, melyek hol elővillantak, hol eltűntek. Ki tudja honnan fog támadni újból?
{illusztráció}
|
ARRÉBB
Természetesen egyből beleegyezett, hogy jön. Az éhes macska mindent megtesz, hogy normális táplálékhoz jusson. Legalább is Darkness ezért mindent megtesz. Mert ő, mint a jellemében is mondtam, ő egy száz százalékig realista macsek, aki nyíltan, akár még Mental szemébe is mondaná, hogy ő bizony utálja a menzás kaját.
Először nem tudta, hogy merre mennek, de amikor egy ismerős folyosó felé mentek, majd a végén egy lépcső ami lefelé vezet, és szinte semmi fény nem jön ki. Egyből rájött, hogy ez márpedig a pince. Ami nem csak az étel miatt fontos Ness számára, hanem a sötétség. Itt lehet a legjobban elrejtőzni, a sötétben szinte senki sem veszi észre a másikat. Maximum a két "világitó" szempárt. És ennyi. A hulla szag az teljesen hidegen hagyta őt. Valamint az is, hogy ebben a nagy pincében vannak más jobb esetben élő macskák is. A lényeg a sötétség, és a kaja.
Szóval, visszatérve az ételre. Ha már itt vannak valamit fogni kéne, és ha valamit fogni szeretnének ahhoz keresni kell az állatokat. Ami ebben az esetben egy nem túl laktató egér, vagy egy nagy kövér patkány lesz. És a pincében inkább az utóbbi fordul elő, a többi pedig az egész intézetben. Szóval Darkness megkerülve a hulla kupacokat, nem nem nagyon látta őket. De azokat amik előrébb vannak már pontosan tudta, hogy melyik merre található. Régebben rengetegszer ütközött egy-egy tetembe, ám mostmár maximum az újonnal elhalálozott lakók tetemei lehet számára újdonság a pincében. Meg az ami a hátuljában van. Annyire mélyre még sosem merészkedett be. Az nem lehet, hogy ez egy végtelen pince, és azért nem, ment még senki hátra, mert nincsen vége? Megeshet ez is. Itt megeshet minden. Ahogyan az a nagyméretű patkány ami gyorsan, már amennyire gyorsan eltudott szaladni az a patkány elszaladt Darkness előtt. Elmerült a gondolataiban, így már csak akkor vette észre a patkányt amikor a farka hozzáért a mancsához. Megpróbált gyorsan kapcsolni, de a patkány kisétált a mancsai közül. Akkor várjunk a következő zsákmány lehetőségre, biztosan vannak még itt patkuszok. |
Aznap éjjel, mikor leért hihetetlen fejfájás gyötörte, s mikor másnap felébredt a szoba másik felében, csak tépett bundájáról és sajgó végtagjairól tudta, hogy megint előtört a másik énje. De hogy lehet hogy nem emlékszik? Régen minden egyes estére emlékezett, de a tegnapi teljesen kiesett. ~ Hmm...mi a... ~ A hang, amelyre felébredt, - mint kiderült - egy nőstényé volt. Neurotic tehetetlenül elvigyorodott majd lábra állt. Bár az egyik hátsó lába különösen csúnya volt, semmi jelét nem mutatta a fájdalomnak. - Hatásos ébresztő. - nézett a nőstény sárga szemeibe, majd megnyújtotta majdnem szószerint elhalt végtagjait, és tett néhány lépést az idegen felé. - Csodálom hogy még nem találkoztunk. Régóta vagy itt? - kérdezte miközben enyhén összehúzta a szemöldökét, s szemeit is kicsit összeszűkítette, hátha lassan összeáll a kép, egyelőre ugyanis elég homályos volt minden. - A nevem Neurotic. De a tiéd fontosabb lenne szépségem. - mondta immár teljesen határozottan, a megszokott ravasz vigyorral a képén, - ami mellesleg alig volt látható - ugyanis végre újra mindent látott. Mikor odaért a nőstényhez leült és várta, mit reagál. A nem túl kedves üdvözlő miatt ugyanis úgy érezte, a feketeség kicsit tartott tőle első látásra, ami végülis nem olyan meglepő. Ki aludna egy halottakkal teli pincében? |
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Rendben Zephyr. - mosolyogta a kandúrra. A Sir Zephyr tényleg furcsa volt egy kicsit, jobb lesz az csak magában. Mikor a nevét említette ismét elmosolyodott egy kicsit, ritkán kapott bókokat vagy dicséreteket. - Köszönöm. - mondta, majd tovább figyelte a kandúrt. Vagyis, úgy tett, mintha figyelné, mert ugye nem láthatta. A következő mondatra furcsán nézett egyet. - Sötét van? - bukott ki belőle hirtelen a kérdés, majd leugrott mellé a földre. - Mármint...igen, kinthez képest. - tette hozzá pislogva, majd ismét elgondolkodott. ~ Sötét, világos...mik azok? És fehér? Fehér vagyok? Az meg milyen? ~ tűnődött magában. Legszívesebben ezt is megkérdezte volna a kandúrtól, de még habozott egy kicsit. Nem szerette híresztelni, hogy nem lát, bár Zephyr rendes macskának tűnt. - És igen, nem tudom miért vagyok itt...bár ez a bűz tényleg zavaró. - jegyezte meg - Rendben van, menjünk. - biccentette, aztán próbálta összerakni a fejében, merre és van most a lépcső. Végül megfordult, és követte Zephyrt az előtér felé.
-Sir Zephyr? Végül is igen, de inkább mondjuk azt, hogy Zephyr. Ez így valahogy nem annyira... hmm, furcsa.- mosolygott Lorry-ra. Igaz, Zephyr szeret azzal dicsekedni,hogy ő a király legjobb lovagja, és hogy ő most mennyire jó és erős és még ilyen meg olyan... De most kivételesen hagyta ezt a dicsekvést, és inkább csak annyit mondott, hogy a nőstény hívja őt csak simán Zephyrnek. Mondjuk be kell vallani, tényleg jobban hangzik, mint a Sir Zephyr.. Akkor már inkább legyen Sir Gombóc, az legalább hangzik valahogyan. Mindegy, térjünk vissza a valóságba. Nem magunkat dícsérjük, hanem dícsérjünk másokat, mint például Lorry-t akinek szép neve, igen... Ez lesz.
-Ennyire nem fájhat, túl éled a harapást...- mondta amikor még fent volt a lépcsőn, ám amikor lent volt akkor felpörögtek az események. A patkány is neki indult Darknessnek, amit csak megtehetett a rágcsáló azt meg is tette, de Darkness is megtett minden tőle telhetőt, amit ebben az esetben meg lehetett tenni, kapart és harapott. ~Most jól jönne az, ha erősebb lennék... ~ gondolta, majd csak annyit érzett, hogy a patkány harap. Egy halkabb nyávogás hallatszott, a pillanatnyi esetben nem is figyelt arra amit Cripley mondott, csak ment a saját feje után. Amikor elkezdett karmolni a patkány elmenekült, Dark pedig lassan feltápászkodott és kisétált a lépcső alól. Nem volt abban a helyzetben, hogy most tényleg legyőzze a patkányt, így inkább úgy döntött, hogy felmegy a lépcsőn. Fogait összeszorította, és a szemeit is lehunyta egy pillanatra. Egy kicsit megszédült, bár nem tartott sokáig. Lassan felmászott Cripley mellé.
