|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.14. 05:04 - |
Az intézetből elvezet egy ösvény az erdő sűrűjébe. Az utat magasra megnőtt
fák veszik körül, ahonnan hátborzongató hangok szűrődnek ki. Néha
megcsillan egy pár vörösen izzó szempár és... |
[27-8] [7-1]
 Zavartan szimatolgatva, óvatosabb sétára kapcsolva, ami az ö esetében lopakodást jelent, a kandúr feje megjelent az út szélén, majd hirtelen vissza is húzódott, hogy csak hosszú másodpercek múlva bukkanjon ki, idegesen fülelve.
- Semmi baj, a kutyák már rég elmentek. - nyávogta egy sóhajtás kíséretében, aztán feszülten figyelve továbbhaladt a szanatórium felé, először lassan, óvatosan, majd az út két oldaláról szűrődő zajokat hallgatva, egyre gyorsabban, végül mint egy barna villám rohanva.
( Bele a vesztébe. ^_- )
// Fénybundás el - MMH, Fészer. // |
Restart
A harc döntetlenre végződött. A két fél kimerülten, pár sérüléssel állt tovább. |
Tiltakozom!
Dorcsu:
"Miután mindketten a földön landolnak, egyik mancsa karmait belemélyeszti a dobermann hátába, a pengeéles fogaival beleharap a szuka tarkójába."
"Minden erejét összeszedve felemelkedik, beleakasztja karmait a szuka hátába, és felhasítja a bőrét." - Ace nem macska! Ismétlem Ace nem macska! Írjam hangosabban? Nem mélyeszti bele a karmait a bőrbe, és semmiképp nem hasítja fel Gaya bőrét. Mellesleg pedig nem hinném, hogy pengeélesre csiszolták volna Ace fogát, nem könnyű ám felhasítani a bőrt azokkal a fogakkal. ^^
Kinga:
"A földön landol, de hanyatt fekve mind a négy lába az égnek, ahogy ráakar ugrani a pitbull azonnal mind a négy izomteli lábával felfogja a kant és fellöki a lehetséges, ha nem akkor kigurul a kan alól. " - Talán tévednék? Én eddig azt hittem, hogy Gaya egy kutya... Vérbeli dobermannak tűnik... Vagy talán túl sokat volt macskák közelében, hogy az ő harctechnikájukkal próbálkozik? Ahogy már az előbb leírtam ezek kérem szépen kutyák, nem macskák! A macska harc közben hanyatt dobja magát, majd 2 izom teli hátsólábával ellöki ellenfelét, vagy 2 izom teli mellső lábával magához szorítja. A kutya akkor fekszik hanyatt ha megadja magát.
"A harapás amit a tarkóra mért lapockára sikeredik, de ez sem tántorítja el az erős harapástól. Méllyre ereszti fogait, majd amikor a kan bele akarná ereszteni körmeit, hirtelen ránt az egész testén egyett, amellyel elveszi az egyensúlyt a pitbull alól és még az oldalát is fölsérti, a szájában egy kisebb húscafattal és a fehér kan felé vicsorog, időt sem hagy neki a felálláshoz már mozdul is és azonnal az jobb hátsó lábát harapja meg a kannak, amellyet elkezd rángatni és egyre erősebben szorítja, ha sikerült is neki akkor pedig egy nagyobbat ránt, mint az eddigiek és megpróbálja eltörni a lábát, majd hátrébb ugrik Ace-től. " - Erre pedig egyszerűen nem tudok mit mondani... Fáradt lehetsz, írj egy új, reálisabb reagot. |
 A harapás amit a tarkóra mért lapockára sikeredik, de ez sem tántorítja el az erős harapástól. Méllyre ereszti fogait, majd amikor a kan bele akarná ereszteni körmeit, hirtelen ránt az egész testén egyett, amellyel elveszi az egyensúlyt a pitbull alól és még az oldalát is fölsérti, a szájában egy kisebb húscafattal és a fehér kan felé vicsorog, időt sem hagy neki a felálláshoz már mozdul is és azonnal az jobb hátsó lábát harapja meg a kannak, amellyet elkezd rángatni és egyre erősebben szorítja, ha sikerült is neki akkor pedig egy nagyobbat ránt, mint az eddigiek és megpróbálja eltörni a lábát, majd hátrébb ugrik Ace-től. |
 Mikor a szuka megrúgja, kissé összerándul, hiszen a gyomorszájába talált, de nem borul fel. Azonban ekkor a dobermann ktépi magát a szorításból és kigurul alóla. Látja a mozgásán, hogy ugrani készül, ezért az utolsó pillanatban irány változtat, így Elise harapása nem a tarkóját, hanem a lapockáját éri, ám így is talál. Hiába, Ace nem az ügyességéről, hanem az erejéről híres. Minden erejét összeszedve felemelkedik, beleakasztja karmait a szuka hátába, és felhasítja a bőrét.
- Nem volt még elég, kicsilány? - lehelte a fülébe. A hangjából sütött a gyűlölet.
|
A sejtése beigazolódott és a kan nekirontott.-Mindenki magából indul ki!-vetette oda neki. A földön landol, de hanyatt fekve mind a négy lába az égnek, ahogy ráakar ugrani a pitbull azonnal mind a négy izomteli lábával felfogja a kant és fellöki a lehetséges, ha nem akkor kigurul a kan alól. Ha jut neki egy kis szabadság, akkor azonnal a kan tarkójára ugrik és beleharap pont a gerinc mellett, amit elkezd kifelé húzni vagy egy nagyon erős harapást végez rá, amellyel nem öli meg csupán megbénítja. |
- Ilyen elmével...?! - visszhangozta a kan halkan, de most hangjában semmi nyájasság nem érződött, csak a fenyegető él maradt. - Ilyen elmével...?!
Mikor a szuka odébb sétált, lassna utánalépett. - Na mi van beijedtél? - suttogta, és most először a hangjában düh érződött. A következő mondat pedig már túl sok volt ennek a zavart elmének. a szemében fellángolt a tűz, a következő pillanatban pedig rávetette magát Elise-re. Amennyiben a szuka odébb lép, ő utána ugrik és ismételten ráveti magát. Miután mindketten a földön landolnak, egyik mancsa karmait belemélyeszti a dobermann hátába, a pengeéles fogaival beleharap a szuka tarkójába. Persze ez nem az a hírhedt halálos harapás, csak egy gyengébb változata, de így is elég fájdalmas. |
Nem mozdult a helyéről, lecövekelte lábait izmai pedig pattanásig feszülnek. Leugrott, majd a kan pontosan előtte megállt. Végig hallgatta a sziszegését. Majd egy kaján vigyor jelent meg a pofáján.-Én pedig a te helyedben vigyáznék! Ilyen elmével nem érdemes rohangálni a szabad világban! Vagy te is egy testőr vagy?-sziszegte a fogai között, közben odébb sétált.-Itt pedig nincs semmilyen színjáték, te vagy az aki kiakarja hozni belőlem az agressziót....-hangja teljesen nyugodt volt, számított rá, hogy a kan neki fog ugrani, de reménykedik benne, hogy nem. Félelmet, gyengeséget egyáltalán nem mutatott, de nem is érzett. Határozott volt és még mindig magabiztos, folyamatosan a kan szemét figyelte. |
Hirtelen agresszivitása úgy tűnt el, ahogy jött. Miközben Elise beszélt, ismét felvette a gúnyos arckifejezését.
- Én nem mondtam semmit semmilyen harcról. Ne beszélj be magadnak olyasmit, ami nem történt meg, kislány - mondta nyájasan, szinte kedvesen. Ám ismét éreznni lehetett a hangjábam a fenyegetést. - Engem pedig nem tudsz megsérteni.
Lassan lépkedni kezdett a szuka felé. Közben folyamatosan a szemébe nézett. Mikor már elég közel ért hozzá, az arcába sziszegte:
- Én a helyedben vigyáznék, Elsie... Ne hidd, hogy megtévesztett a színjátékod... |
Észre vette Ace különös viselkedését.~Elmebeteg! Tuti!~fejezte ki magát belülről viselkedése még is nyugodt volt, bár izmai ismét pattanásig feszültek. Felállt a fatörzsön, majd mosolya nem hagyott alább. -Hát így állunk! Nem akarlak megsérteni, de nekem most nincs kedvem a harchoz!-mondta teljes higgadtsággal.-Céltalanhoz meg pláne....-vetette oda ismét a kannak, állta a tekintetet.....sőt úgy nézett Ace szemébe, mint akit megbabonázott valójában nem. Az ő vigyora alább nem hagyott. |
Gúnyos arckifejezéssel nézte, ahogy a szukának hirtelen megváltozik a viselkedése. Mikor a dobermann lefeküdt a fára a lehető legmegvetőbben és leggúnyosabban felhúzta nemlétező szemöldökét.
- Szervusz.... Elise - mondta már-már nyájasan, hangjában azonban mégis volt valami fenyegető. - Üdvözlet neked is - ezt már olyan halkan mondta, hogy majdnem suttogott. Összehúzta a szemeit, és szája sarkában a gúnyos mosoly még szélesebbre húzódott. Ha valaki most ránéz, nem gondolná, hogy Ace elmebeteg...
Lassan megállt. A szuka kérdését egyszerűen eleresztette a füle mellett. Izmai megfeszültek, szemeivel egyenesen belenézett Elise-ébe. A gúnyos mosoly lassan gonosz vicsorrá alakult. |
A vicsorításra nem reagált, csak fölkapta a fejét, majd észre vette, hogy a kan orrlyukai kitágulnak a sok és alapos szimatolás végett. Egy kaján mosoly jelent meg pofáján ismét, majd izmai is ellazultak. Végül pedig elindult a kitört fa irányába és felugrott rá, majd mellső lábait lelógatva lefeküdt.-A nevem Elise! Üdvözlet!-mondta a mosollyal a pofáján.-Mi járatban erre?-kérdezte hangjából érződött a nyugodtság és az, hogy szimpatizál a kannal. ( Nem félrte érteni :P Csak barátilag :P ) |
Ahogy a szuka kitért az útjából, nem tetszett Ace-nek. ~ Félős volna? Nem hinném... ~ folyamatosan figyelte a szuka testbeszédét, és ahogy az a védekezés és egyben fenyegetés jeleit mutatta, úgy ő is hátracsapta a füleit és vicsorított egyet. Lassan leírt egy 5 méter sugarú félkört a szuka körül, majd ismét elvigyorodott.
- No lám - sziszegte alig hallhatóan. Léptei nyomán az avar halkan zizegett, ám ezen kívül mintha minden más zaj megszűnt volna. Nem csiviteltek a madarak, nem lehetett hallani a mókusok halk neszezését, se a fák közötti szellő lágy sustorgását. Orrai kitágultak, ahogy szimatolt, hisz szemeire nem igazán hagyatkozott, hogy felmérje az "ellenfélt". Természetesen nem akart céltalan bunyót. Ő csak egy kicsit felhúzza ezt a kutyust... Úgyis rég szórakozott már. |
Hirtelen egy fehér izomtömeg jelent meg. Elfintorodott és ahogy felé közelített, Gaya úgy kerülte ki. Izmai megfeszültek, mozgása ingerült lett ínye picit felhúzódott, de észrevehetetlenül. Figyelte a pitbull minden mozgását, látott rajta valami furcsát...rajta is tűk szúrását.~Mental csatlósa lenne ő is?! Nem....akkor már megmutatkozott volna előbb!~elkergette a gondolatokat, elment mellette a kan. Egy jó 5 m-rel arréb voltak egymástól. Gaya szeme bátorságot sugárzott, de nem szerette az ok nélküli harcokat, de ha már benne van benne is marad. Leült, de izmai pattanásig feszültek, hogy bármikor kész legyen az ugrásra. |
A fák árnyékában egy izomkolosszus leskelődött a szukára. Vörös szemeiben agresszív fény villant, ahogy elnézte a falatozó ebet. Nem találta szükségesnek felfedni magát ez előtt a kutya előtt. Szája, melyből nyál folyt a nyakára, erőszakos vigyorra húzódott. Tovább figyelte a szukát, és azon gondolkodott, mi lenne ha így lesből rávetné magát. ~ Á, oda a fél öröm... először kínozni kell ~ Bár így első látásra a szukát nem sorolta volna a kínozható kategóriába, de Ace mindig is szeretett az étellel játszani, mielőtt elfogyasztja... //Persze csak képletesen O.o// Alakja lassan kibontakozott a homályból, ahogy közelített a szuka felé, de szándékosan nem nézett rá. |
-Hahaha....Mentalnak mond meg, hogy Gaya üdvözli!-vetette még oda a kannak, hogy had tudja meg az igazi nevét, majd fogta és elindult élelmet keresni magának, ami egy rothadó nyúl volt. Nemrég történhetett vele valami, mert a vér még friss volt. Megfogta és fölkapta, majd vissza ügetett az "odú"-jához és elfalatozta kényelmesen a nyulat. Fejét lerakta, de szemeit nem hunyta le csak tekintgetett és elmélkedett. |
 Rock fejében megszólalt a vészcsengő. Talán nem kéne... De még mielőtt bevisz az intézetbe egy teljes idegent, aki nagy valószínűséggel hazudott is neki... Hisz ki tudja?
-Várj. - Fagyott le a képéről a vigyor, ami akkor jött, mikor megtudta, hogy Elise vele tart.
-Előtte biztosra megyek. - Mondta gyanakvó hangon.
-Biztos vagyok benne, hogy még összehoz minket a sors. Addig is viszlát. - Biccent, majd felkapja a nyulat, és tovább üget az intézetbe.
//Rock el// |
Fejét figyelmesen oldalra biccenti, mikor Rock hátra pillant a nyúlra.-Nem lesz elragadtatva, de halál nem vár rád az tuti!-mondta mosolyogva és kacsintott egyett a kanra. Nem hátrált meg amikor a nagy kan közelebb jött, de tartásán látszott, hogy ő is óvatos.-Gondolkodtam....de mindig arra jutok, hogy az erdő az én hazám!-mondta egy kis mosollyal, majd arca komoly lett és belefúrta tekintetét Rocky-éba. -Szívesen találkoznék Mental-al is....-mondta, majd fejét előre hajtotta és egy kis gondolkodás után egy kaján vigyor jelent meg pofáján.-Tudod mit?! Gyerünk! Csatlakozok Mental-hoz!-mondta mosolyogva, majd rajtra készen állt a kan előtt. |
Figyelmesen végighallgatta Eliset. Elszomorította, hogy régebb óta ismeri Mentalt. De talán ha szól neki a fajtatársáról nem kap megint büntetést... Ezt még megfontolja.
-Hát köszönöm őszinteségedet, Elise. - Talán túl sokszor használja a szuka nevét, mondatai végén...
-Én is őszinte leszek, igen ez egy fontos kísérleti nyúl... - Hátra pillant.
-Volt... - Nyel egyet, tekintete egy pillanatra ijedté válik, majd ahogy visszanéz a barnaságra, ugyan az a fapofa ül a képén. Közelebb lépkedett a kutyához.
-Ha már ennyit tudsz az intézetet, és spanja vagy a tulajdonosnak, nem gondolkodtál el azon, hogy esetleg visszajössz? - Biccenti oldalra fejét kérdően. |
-Semmi...-felelte az óvatoskodásra, de csak egy kis kaján mosoly jelent meg szája szélén. Nyugodtan állt tovább...lenézett a tetemre.-Tudom! Elszökött egy kísérleti nyulatok!-kacsintott a kanra.-Nos nem! Régen ott éltem, mikor még emberek voltak arra felé. 3-an voltunk testvérek, mi őriztük az intézetet!-mondta Rock-nak félvállról. Majd vissza ment eredeti helyére, mozgása most nyugodtabb volt, mint eredetileg. Nem aggódott, hogy Rock esetleg nekitámad.-Mental régen jó ismerősöm volt, sosem bántottam és jóba voltunk!-mondta még a végén, egy kis mosollyal. |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zavartan szimatolgatva, óvatosabb sétára kapcsolva, ami az ö esetében lopakodást jelent, a kandúr feje megjelent az út szélén, majd hirtelen vissza is húzódott, hogy csak hosszú másodpercek múlva bukkanjon ki, idegesen fülelve. 
Rock fejében megszólalt a vészcsengő. Talán nem kéne... De még mielőtt bevisz az intézetbe egy teljes idegent, aki nagy valószínűséggel hazudott is neki... Hisz ki tudja?
