|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.14. 05:07 - |
Bármerre is mész a fák egyre sűrűbben nőnek, a látásviszonyok romlanak.
Az eltévedés veszélye egyre csak fenyeget. Ha ide tévedsz add fel a reményt,
hisz itt bármikor eljöhet a vég... |
[44-25] [24-5] [4-1]
-Hát versenyezzünk, hogy kiderüljön nemde?- mondja vigyorogva majd ő is tettrekészen áll Néró mellett -De őszintén szerintem te vagy a gyorsabb- egy kis talp nyalás -De ki tudja lehet, hogy mégis én leszek az, aki előbb oda ér...- mondanivalója után egyből startolt és igen... gyorsan fut Oo
 |
 -Az ösvény közelében jó fogás szokott lenni-mondta a fehér nősténynek, és tettrekészen meglóbálta farkát, ahogy előrelépett.
-Nos, mit gondolsz, Olliv? Kettőnk közül ki a gyorsabb?-vigyorodik el a lányra kacsintva. |
Bólintott arra a kérdésre, hogy éhes-e -Végülis nincs más választás vadásznunk kell mivel nem repülbe a szánkba a kaja tehát nyomás! Vadászra fel!- felpattan, kiereszti a karmait és felveszi a vadász pózt -Tudsz jó helyet a vadászathoz?
|
-Éhes vagy?- a kandúr haloványzöld szemei megcsillantak. -Mi tagadás én is. Mit szólnál egy kis vadászathoz? -vigyorodott el, éles fehér fogai kivillantak az ínye alól, tűhegyes karmai kieresztette majd újra behúzta. -Ha te vagy a halál angyala, én meg a császár, kettőnket semmi sem állít meg!- |
-Már hogyne reménykednék! Apám, ahogyan mondtam, meghalt miattam és ne mondd már nekem, hogy nem tehetek róla... Mindennek én vagyok a hibája...- elszomorkodik egy kicsit és észre vette, hogy a nevén szólította -Most szólítottál először a nevemen- vigyor -ez most már boldoggá tett!!- erre korogni kezd a pocakja -uhmmm de éhes vagyooooook...
|
-Ó. Részvétem -mondta halkan, majd összevonta a szemöldökét. - A halál maga? Ne mondj ilyet, Olliv. Biztos vagyok benne, hogy nem a te hibád. Nem mi tehetünk azokról a szerencsétlenségekről amelyek körülöttünk történnek...vagy arról hogy kivé válunk. Most már úgyse tehetsz semmit, ne hibáztasd magad -kinyújtotta a mancsát, és kedvesen megbökte a fehér nőstényt.-Tényleg reménykedsz, hogy nehogy szörnyet haljak? -kérdezte vigyorogva. |
-Sajnálattal hallom Néró úrfi- mosoly -Az én történetem háát... Otthonom már régen nincsen... Anyám meghalt, amikor megszülettem a két testvéremmel együtt... Apám pedig meghalt egy kutyával való ütközetbe... Csak megpróbált védeni... Erről azt kell tudni, hogy elkóboroltam és egy dög az intézetből el akart volna vinni. Hetekóta nem láttam apámat így hát gondolom én elindult, hogy engem keressen és, amikor megtalált bunyózni kezdett azzal a kutyával ahogyan mondtam belehalt... Ha jól hallodtam azt mondták Paranóiás lettem de az mellékes mivel én vagyok a halál maga... mindenki, aki közel állt hozzám meghalt és most azon reménykedem, hogy te ne halj szörnyet.- elmondta mondókáját ismét bús lett és a mancsát nézte Oliiv-nak is volt 1-2 sebhelye arról a napról, amikor az eb megharapta a cica nyakát és elvitte volna az intézetbe.
|
Néró összevonta a szemöldökét. Az emlékek egy pillanatra megrohanták...apja karmai, ahogy a húsába vájnak... Szándékosan úgy fordította a fejét Olliv felé, hogy a nőstény csak az arca bal oldalát lássa, amelyiken nincs sebhely.
-Egy távoli birodalomban születtem. Apám is császár volt- mesélte a fehér macskának. - Én örököltem volna mindent, de egy rivális birodalom megtámadott minket, és mindent elvettek tőlem...a családomat és az otthonomat -sóhajtotta gyászos hangon, szemeit bánat felhőzte. Mindig kiváló színész volt. - Hosszas, fáradtságos utazás után kötöttem ki itt, és jog szerint én vagyok az uralkodótok. Ám az intézetben ezt nem akarták elismerni. El akarták velem hitetni, hogy csak egy pór vagyok. De én a szívemben mindig tudtam ki vagyok, megőriztem a hitemet! -büszkén kihúzta magát, vörhenyes bundáján napfény cikázott végig.
-Na és te...Olliv? Neked mi a történeted? |
Elmosolyodik -Az pompás mert én is az voltam... Engem sajnos megtörtek és azt hiszem olyasmiről beszéltek, hogy valamilyen tünetem van, hogy kezdek becsavarodni- felhúzta szemöldökét majd Néróra nézett -De egyébként honnan jöttél? mármint hol születtél hol volt vagy van az otthonod?- Néró elé ült és figyelte a kandúrt majd szemügyre vette
|
Nem nagyon tudta hogy mit kezdjen a nőstény könnyeivel, de szerencsére Olliv témát váltott, így ezt a problémát a nagy császárnak nem kellett kezelnie. A lány kérdésére elvigyorodott, résnyire szűkült pupillái csillogtak.
-Intézetes voltam, igen. De megszöktem onnan, az orruk elől- közölte büszkén és felkuncogott. -Azt hitték, meg tudnak törni. Idióták.-
|
Meglepődött mikor a kandúr leült mellé majd rá nézett és egy kissé szomorkás mosolyt dobott neki -Örvendek Néró! Nem kell sajnálni, hogy ilyen helyzet meg körülmények között találkoztunk hozzá vagyok már szokva mivel kis koromban meghalt a 2 testvérem és édesanyám... Apám pedig megpróbált védeni egy kutyától és ő abba halt bele- gördülni kezdtek a könnycseppek a gyönyörű szép arany szeméből- Ja de egyébként ha itt tartunk szólíts nyugodtan Olliv-nek- feloldódott a nőstényben a feszültség és kisugátozta, hogy élvezi a kandúr társaságát -Te is az intézetből vagy...?
|
Egész közel lépdelt, hogy hallja mit motyog Oliivié. Pupillái kitágultak, ahogy hallgatta a nőstényt. Leült a földre, és halkan megszólalt.
-Nekem sincs senkim- Némán vizsgálgatta sápadtzöld szemeivel a fehér macskát. -Mellesleg Nérónak hívnak, vagy felséges Nérónak. Bár, neked lehet Néró is -intett a mancsával kegyesen, majd hozzátette. -Sajnálom hogy ilyen szerencsétlen körülmények közt találkoztunk, Oliivié.- |
-Be akartam... csak közben lerohantál... és nem is rád értettem a dögöt és mellesleg: Tényleg NEM VAGY A CSÁSZÁROM! nekem nincs senkim... *motyogta ezt a 2-3 mondatot de valoszínű, hogy Néró már nem is hallodta* -És igenis hölgy vagyok csak ha nekem rontanak védekezem a nevem Oliviié...
|
-Döög? -háborodott fel Néró.-Hát úgy nézek én ki, mint egy zombi? Már megbocsáss. Rendesen ápolom a bundámat, nem látszik?-sértett képpel méricskélte a fehér macskát. -Egyébként igenis a császárod vagyok, és még nem vésettem rá a nevem a trónomra, de nem aggódj az is meglesz. Mellesleg mondtam hogy sajnálom. -újra megtapintotta a sebet és nyafogni kezdett.
-Tudod hogy fáj ez? Ilyet nem tesz egy hölgy, ugyan ha tényleg az vagy, mert nem igazán látszik rajtad. Egy hölgy nem ül rá mások trónjára, és bemutatkozik a császárának, a nagy Nérónak, mielőtt kérni kéne rá. Mert így illendő.-húzta ki magát, és ő is leült, farkát elegánsan maga köré kanyarította, és úriasan pislogott. |
-NEM VAGY A CSÁSZÁROM!!- ordibálta le a kandúrt -Azt hittem, hogy most legalább valaki kedvessel találkozom nem csak olyan dögökkel, mint az intézetben.... Goromba fráter!!!- ismét csak pityeregni kezdett -Amúgy is ez csak egy fatönk nem egy trón a neved sincs ráírva és méghozzá nem is a tiéd! És vagy olyan gonosz, hogy nem mutatkozol be hanem inkább lelöksz egy hölgyet! Hna macskák ilyet láttatok már?! én nem!!!- szónokolt magának majd felállt és minél messzebbre akart jutni Nérótól
~Ilyen gonosz némbert még nem láttam és neki áll feljebb...~ majd megáll az út mellett 200 méterre Nérótól, leült és egy darabig csak ott csücsül
|
Dühösen szisszent egyet, mikor Oliivié belekarmolt az orrába. Épp felelt volna valami nem túl kedveset, de a bőgés teljesen megzavarta. Lezuttyant a hátsó felére, és kissé meghökkent fejjel bámulta a nőstény macskát. -Ööö...Igazán sajnálom, de a trónomon trónoltál. Az én trónomon. - nyomatékosított, majd a mancsát végighúzta az orrán. Enyhén vérzett, Oliivié pedig még mindig síránkozott. Ez egyszerre idegesítette és zavarta meg a kandúrt. - Ne bőgj már a császárod előtt, lány!-szólalt meg Néró bosszankodva. -Nem löktem azért olyan nagyot-tette hozzá motyogva. |
Már elakart volna rohanni mikor látta, hogy Néró felé dühösen fut felé ~MI a...?!?!~ majd repült egy nagyot nem tudta mi történik vagy mi rosszat csinált -És te mégis mit képzelszu, hogy lelöksz egy lányt! Modortalan kandúr fajzat... POKOLRA VELED!! - felpattant és megkarmolta Néró noziját -Nagyon fáj... a hátacskám...- pityergésbe kezdett -Vadállat!- pityergésből átváltott bőgésbe
|
A tollpihe egy gyötrelmes sóhajjal kilehelte lelkét. A győztes hadvezér büszkén állt leterített ellensége felett, majd elveszítette érdeklődését a szétcsócsált toll iránt, és elfordult. Megpillantott egy hófehér macskát üldögélni az ő fatönkjén.
-Trónbitorló!-nyávogta felháborodottan, nekifutott és lendületből lesodorta a nőstényt a helyéről.-Hogy merészeled? -sziszegte a képébe dölyfösen. |
Eltévedve, mint egy kisgyerek Oliivié körbe körbe rohangál helyét nem találva e közben mindig hátra is fordult mivel paranoiás és azt hiszi egy folytában követik majd mikor megpillant egy vörös macskát gyorsan a bokrokba bújik és lassan oda kúszik
~vajon észre vett....? remélem, hogy nem... ki tudja milyen alak lehet ez...!! habár ahogyan ugrándozik nem tűnik veszélyesnek...
Majd Néró "trónjára" ült mit sem sejtve, hogy ez a hely a kandúr foglalta el és csak mosolygott a macskán
|
Egy vöröses árny közeledett a fák között, léptei ruganyosak voltak, szűk, zöld pupillája éberen csillogott a homályban. Megtorpant, és felemelte a fejét. Körbetekintett, és elvigyorodott, fogai fehér porcelánként villantak meg, éles kontrasztban a sötét környezettel. Néró, a lángok fejedelme, megérkezett! Noha nem volt közönsége, a kandúr alaphelyzetben is úgy viselkedett, mintha ezernyi szempár figyelné. Magabiztos, királyi tartással sétált egy korhadt fatönk felé, majd odaérve egy kecses ugrással a tetején termett. Leült, farkát maga köré kanyarította, és szinte békésnek tűnt, akár egy szobor, csak démoni szeme szikrázott nyughatatlanul. Elhatározta, hogy a következő erre járóval szóba elegyedik. Megkérdezi monduk tőle...hogy mi az élete célja. Igen, ezt fogja megkérdezni. Mint a környék uralkodó macskája, tisztában kell lennie az alattvalói lelkületével. A jó császárok ezt teszik...Néró kihúzta magát a trónján, majd észrevett egy levegőben szálldosó tollpihét, és önfeledt vigyorral utánavetette magát. A császári Néró száműzve lett, helyét egy játékos kiscica vette át, akinek pillanatnyi legfőbb vágya az a pici toll volt a mancsai csapdájában. |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Az ösvény közelében jó fogás szokott lenni-mondta a fehér nősténynek, és tettrekészen meglóbálta farkát, ahogy előrelépett.
