|
Témaindító hozzászólás
|
2012.12.23. 04:10 - |
Hegyekkel körbejárt terület. A kiút csak akkor nyílik meg előtted ha átmentél a próbán, és legyőzted ellenfeledet. Ez a hely arénaként szolgál a bizonyítani vágyóknak. |
[21-2] [1-1]
 Edward csak figyelte a meglepett pofakat. Ugy tunt sikerult meglepnie a falkat es a fonokot is, bar nem ez volt a celja. Magat akarja meglepni azzal, hogy legyozi Vladot. Nem szamit mas velemenye, mar nem. Visszafordulni tul keso. Will mondatara a kandur csak elmosolyodott. Fajdalmas mosoly volt ez, jelenleg nemtudott oszinte mosolyt eroltetni a pofajara. Vlad latszolag a fonoknel akar benyalni, ami nem lepi meg Edwardot, hisz mind ilyen. Na ez nem akar O lenni! Egy mancsnyalo, soha! De az a sok ordito vad, a sok kerdes... " Meg akarsz halni? " . Ezek a kerdesek mar a fejeben jartak, mikor mindenki elhallgatott, o meg mindig halotta a kerdest. Nem, nem akar meghallni, de a kerdes eleg fajdalmas volt. Egyben biztos volt Edward, meghozza abban hogy nem fog elmenekulni, ha kell meghal, de menekulni soha.. hisz bebizonyitana az ellenkezojet. Nem igazan figyelt a fonok mondataira, hisz nem tarsalogni jott, de nagyjabol ertette oket es bologatott mikor kellett. Vlad mondata a csatateren, mikor mar csak par meter valasztotta el a tole, na meg a percek.. Nem volt tul szep, de nincs hely ijjedesre.
-Rendben. - vagta ra Edward, kiben egyre nagyobb lett az adrenalin. Furcsa erzes, minden hevesebb es erosebb. Vlad nem jatszott sokat, egybol tamadott. Edward felvolt ra keszulve, hisz valamennyire ismeri Vladot. Mikor ugrani kezdett gyorsan kellett gondolkodnia. Eros, de nem gyors. Edward ugy dontott hagyja magat, a foldbe tiporni, majd ott akadt terve. Mikor foldre kerult, folotte a kandurral, a hatso labaival rugasra keszult, mellyel lerughatja magarol a kandurt, lassuk erre felkeszult-e Vlad. Igy lenne ido kifarasztani, talan.... |
 A válasz rengeteg macskát megdöbbentett. Voltak akik némán ültek, a többiek viszont annál jobban őrjöngtek.
-Ez megőrült! - ... - Komolyan meg akarsz halni? - ... - Ilyen egy igazi bátor vérmacska! - ... -Na ez aztán műsor lesz fiúk! - És ehhez hasonló mondatokat lehetett hallani. William pofáján széles vigyorral fordult Edwardhoz, látszott rajta, hogy elégedett.
-Ez igen fiú. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bevállalós vagy. - Egy jó pont a főnöknél. Pompás!
-Vladimir erős, de lássuk mire vagy képes. - A kiválasztott kandúr felé biccentett, hogy jöjjön közelebb. Vlad nem ellenkezett, szófogadóan sétált a vezér mellé. Edwin megkönnyebbülten sétált vissza a tömegbe, Darren még szitkozódott egy sort, majd követte társát.
-Szabályok nincsenek, a fő, hogy jó előadást lásson a nép. - Fordult Will a két macskához.
-Ahogy mondtam a küzdelem addig tart míg az egyikőtök meg nem hal. - Tekintete a két macsek között cikázott, a reakciójukat figyelte. Vladimirt nem zavartatta a dolog. Ölt már nem egyszer és ha kell újra megteszi, egy kis tiszteletért cserébe.
-Természetesen ott az az opció, hogy elmenekültök, de aki ezt megteszi, azt soha többé ne lássam a szurdok közelébe. Értitek? - Tekintete komolyságot sugárzott.
-Rám számíthatsz Will. - Vigyorodott el Vlad.
-Remélem is. - Veregette meg a hatalmas kandúr hátát William, majd visszasétált a tömeghez.
-Sok sikert! - Kiáltott még vissza a válla felett. Amíg ő elfoglalta a tisztességes helyét, ahol a legjobban látható a csatatér, addig a két harcos a helyére sorakozott. Kettő, talán három méter távolságra megálltak egymással szembe, farkasszemet nézve.
-Ízekre szedlek. - Morgott Vladimir, halkan, ám Edward számára jól érthetően.
-Készen álltok a műsorra? - Kiáltotta a vezér. A tömeg csak ujjongott.
-Akkor hát kezdődjék a harc. - Ordította a két kandúr felé Will, akik úgy döntötték, hogy megmérettetik erejüket, még ha a küzdelem életre-halálra is megy.
Amint William kiadta a parancsszót Vladimir hátsó lábaival ellökte magát a talajtól és egyenesen Edwardnak ugrott. A lendület miatt mellső mancsaival a földbe döngölheti a kandúr, hacsak az nem védi ki valahogy a támadást... |
Buszke leptekkel halad a szurdok fele. Varta a harcot, hogy vegre kideruljon milyen fabol is faragtak ot. Nem akart egy lenni a falkatarsai kozul, ki akarta erdemelni a nagy cimet. Talan csak nem tetszett neki a mostani szerepe a falkaban.. Edward sosem volt az a nagy tarsas leny, ezert volt ideje jol megfigyelni tarsait, azonban nemvolt minden tulajdonsagaikkal tisztaban, ezert akar fejjel is mehet a falnak, mely a veszte lenne. Most kiderul megerdemli-e az eletet. A kandurba talan volt egy kis bosszuvagy is, viszont most o van a kozeppontban, aminek jelenleg orul is, meg nem is, hisz kitudja mi lesz percek mulva. Mar nem falka vagy csapattarsak voltak a vermacskak, csupan ellenfelek na meg a csocselek, kik vegre harcot akarnak latni. Nekik nem szamit egy elet kiontasa, Edward viszont nem volt annyira elvetemult kandur, mint egyes kivalasztottak. A csatateren alaposan vegigmerte ellenfeleit, szep lassan, alaposan, hisz egy rossz dontes a veszte lehet. Itt aztan nem hibazhat.. ~Nos, nezzuk csak.. Edwin.. ~ Edward szamara Edwin tul rejtelyes, alig ismeri, nem latta meg harcolni, hisz csak megbujik a tobbiek kozt .. Lehet gyenge, de mivan ha eros?! Nem... Edwint nem.. Darren.. tul nehez dio, nem egyszer latta mar eletet ontani es nem is akarhogyan tette. Igen gyors, meg Edwardnal is gyorsabb. Nem..
-Vladimir! - orditotta a csocselek fele, kik egyre hangosabban orjongtek.
-Ot valasztom ! - szolalt meg ujra, a fonok szemebe tekintve. Ertheto mondatok voltak ezek.. Hogy miert Vladimir? Nem olyan gyors mint Darren es nem is olyan rejtelyes mint Edwin. Nehez dontes volt, megkell hagyni, foleg mert Edwin egy homaly. Vladimir igen eros kandur, de talan kifoghat rajta, kitudja?! Edward vetett egy pillantast Vladra, majd ujra vegigmerte. Fontos jol kiismerni ellenfeleinket, am par pillantasbol ez nem jon ossze. Ekkor varta Will szavait. |
Nos, Edward xd orommel hallotta a mar szinte halottak nevet. Mindet lenezte, szamara mar nem csapat vagy falkatarsak, csupan cicak, kiknek a vere kell, azonnal. Igaz, sosem volt tarsas leny a kandur, viszont epp ezert volt ideje kiismerni mindegyiket, meghozza alaposan. Mikor a csataterre kerultek egy pillantast vetett Edwinre. ~Nos o nem jelent majd nagy veszelyt remelhetoleg, ezert talan vele kezdem majd~-
-Koszonom, igazan megtiszteltetes itt allni es megnagyobb lesz olni! - mondta erthetoen mindenki szamara. Edward csupan el akarta erni amit akar, hogy mit?! Figyelmet, tiszteletet es ezt csak igy kaphatja meg. Hat miert ne?! Egy gond volt, meghozza Vladimir.. vele nem szivesen vegezne a kandur, hisz vele meg valtott is nehany szot. Na de nezzuk csak tovabb.. -meregette ellenfeleit. ~Darren.. nehez dio lesz az mar biztos~ Edward kozeppontba kerult, melynek jelenleg orult is, meg nem is, hisz lehet ez a harc lesz a veszte, de lehet hogy o lesz a gyoztes, ami annyira szeretne. Talan volt benne egy kis bosszuvagy is. A tekintete vad es agressziv volt, alig varta ellenfelei tamadasat, am mikor egy sem mozdult ugy gondolta o teszi meg az elso lepest. Hirtelen es gyorsan rontott Edwinnek, akinek szinte alig volt ideje gondolkodni. ~Lehet jo otlet a gyengevel vegezni eloszor, de lehet akar hiba is, halalos hiba..~ Erosen a nyakaba mart a kandurnak, mondhatni kitepett egy cafat hust belole, majd a "kozonseg" ele kopte, mint egy disztargyat. Vegre vert izlelt, szajarol csorgott lefele a ver, am a kandur meg nem volt halott. Edward ratekintett, de mar nem velte nagy kihivasnak, ez pedig igy nem izgalmas. Ekkor ellenfeleire tekintett egy fajdalmas vigyorral a pofajan.
-Vagy ti, vagy en.. - nezett a szemeikbe. Mondhatni celzas volt, talan arra celzott hogy vagy o tamad eloszor vagy ok, vagy csupan arra hogy ki hal meg, vagy ok, vagy o. Remelhetoleg ok. Szajarol mar nem csorgott a ver, de az ize nem volt rosz, sot, megszokhato. Viszont a bundaja veres maradt es vad tekintettel figyelte tovabb az ellenfeleit hogy lepnek -e es hogyan.
Ülj le egyes! Megbuktál! Igen, megtehetném, hogy hagyom a fenébe az egészet, de mivel jószívű vagyok (és tetszik a sztori amit kitaláltam) ezért adok neked még egy esélyt. ^^ De előtte tisztázzunk pár dolgot...
-
Rendben, a te karaktered egy őrült pszichopata, aki mást sem akar, mint lassan szilánkokra törni az ellenfele csontjait, majd a kibelezett és felakasztott teteméből zászlót csinálni. De ettől még nem lesz sokkalta erősebb. Minden vérmacska egyenrangúan erős, Edward valami okból fogva nem lesz sokkalta jobban az.
-
Ne tápolj! Ami annyit jelent, hogy ne lásd el a karakteredet olyan adottságokkal, amik miatt már-már legyőzhetetlen lesz. Ugyanis, akár vérmacska, akár nem, ő sem Chuck Norris.
-
Harc esetén feltételes mód!(!!!!!) Nem győzőm hangsúlyozni. Idéznék:
"Erosen a nyakaba mart a kandurnak, mondhatni kitepett egy cafat hust belole, majd a "kozonseg" ele kopte, mint egy disztargyat. Vegre vert izlelt, szajarol csorgott lefele a ver, am a kandur meg nem volt halott." Edwinnek rontott. Oké, de az nem jelenti azt, hogy a kandúr nem ugrott el a támadása elől. Egy szóval se írtam, hogy Edwinnek nincsenek kiélezett reflexei, csak éppen Edward nem tudja, hogy mire képes, mert nem ismeri.
-
A fogairól pedig... Még ez szúrja a szememet:"kitepett egy cafat hust belole"... A vérmacskák agyarai nem olyan élesek, mint a vámpírmacskáké, nem tudják csak olyan könnyen kitépni az áldozatuk húsát mindenestül. Meg kell azért szenvedni, főleg, hogy az ellenfél valószínűleg nem fog ledermedni, és hagyni magát, hogy megöljék.
-
Valamit félre értettél, mégpedig azt, hogy csak EGY ellenfelet választhatsz magadnak. Ha mindhárommal egyszerre kellene megbirkóznod annak az lenne a vége, hogy egy perc alatt kivégeznék Edwardot. Hisz ha a mancsaid közé egy sokkal erősebb karaktert adnák, mint amilyenek a vetélytársak, akkor nem lenne semmi izgalmas az egészben. :P
Tehát feltételes mód! Ha leírod, hogy miként támadta meg áldozatát várd meg amíg reagál rá, hisz nem biztos, hogy nem védte ki a támadást, nem ugrott el, vagy tett valami váratlan mozdulatot, ami miatt az egész akciód tönkre ment.
A következő reagban nem azt várom, hogy rögtön írd le ahogy támad. Még csak ki kell választanod az ellenfélt, majd mikor a többiek visszamennek a helyükre, akkor kerül sor a harcra.
Ajánlom, hogy olvasd el megint a reagomat, és írj egy újat. ^^ Na hajrá! |
A szurdok halálos csendjét most megzavarja valami. Hát kérem szépen zaj! Mi más lehetne? De nem akármilyen! Az egyik kifele vezető útnál, egy kis keskeny szorosnál több tucatnyi macska halad át. Ordibálva, őrjöngve, ki boldogan ki szomorúan. A csapat élén áll a legerősebb macska, ki nyugodtan és méltóságteljesen lépked. Hagyja, hogy a többiek kiéljék a bennük felgyülemlő feszültséget. Hisz mit árthat az? Mikor megérkeznek a szurdok közepére a főnök csak biccent egyet az alattvalóinak, és ők rögtön tudják a dolgukat. A szurdok széléhez sorakoznak, feljebb a sziklákon, hogy mindent tisztán lássanak. (Költő vagyok) Csak egy macska marad a vezér mellett. Ez a macska vörös, hosszú bundát visel magán, sárga szemei pedig csak úgy világítanak, még most is jól láthatóan. Egy halandó macska rögtön észrevenné, hogy ezek itt nem átlagos cicusok. Vérmacskák bizony! Nagyobbak az átlagnál, de ez a macska, a főnök mellett még is kicsinek tűnt. Bár nem csoda, hogy a legerősebb és legbölcsebb társukat választják vezetőjüknek. A hatalmas macska megköszörüli a torkát és mindenki csöndbe marad.
-Edward társunk vállalta a kihívást, hogy megküzd egyel közülünk, csak, hogy bekerülhessen a legjobb vérmacska kolóniába. De még is ki lesz olyan hitvány, hogy megküzd ezzel a... - Vet egy futó pillantást a mellette álló macskára a vezér - az erős kandúrfival? - A tömeg ismét üvöltözni kezd, sokan jelentkeznek, William (nevezzük így a főnököt) viszont nem közülük választ. Vagy inkább csak néhányat...
-Legyen mondjuk... Vladimir, Darren és ... - A két kiválasztott amint meghallotta a nevét boldogan szaladt ki a csatatérre Will mellé. Hisz melyik macska ne akarna megküzdeni egy újonccal, és így benyalni magát a főnöknél?
-Edwin! - Ez a macska biztosan nem. Meghúzódott mindenki mögött, és unottan várta, hogy ennek is vége legyen. Azonban mikor a vezér őt választotta ki meglepődött. Pont engem? Ha viszont ellentmond itt helyben kivégzik. Megpróbált lelkességet erőltetni magába, és úgy ment a többiekhez. Ekkor a főnök Edwardhoz fordult.
-Válassz, melyikkel akarsz.... - Ekkor a tömeghez fordult. - Élet halál harcot vívni? - Ordította, és a többi macska ujjongva ugrott fel a helyéről. Végre látnak egy kis vért! Micsoda műsor lesz!
-Tessék? - Csúszott ki Edwin száján a szó, de máris megbánta amit tett.
-William ezt nem akarhatod... - Folytatta elszoruló hangon. Úgy tűnt fél valamitől. Talán Edwartól? A mérkőzéstől? Az életét félthette? Még valamit beszéltek a háta mögött, de azt már Ed nem hallotta. Will meggyőzhette Edwint, ugyanis emelt fővel lépett Vladimir és Darren mellé, hogy társuk válasszon.
Vladimir: Edward jól ismeri őt. Nem ismer kegyelmet, erős, és látta már kiontani egy másik macska életét. Viszont a reflexei nem olyan jók és lassú. De ha egyszer a szorításába kerül a macska, onnan nincs kiút.
Darren: Sikerült megismernie, tudja, hogy nem erősségéről ismert, viszont nem gyenge! Látszik rajta, hogy kisebb, reflexei viszont kiválóak, gyorsasága pedig, mint egy gepárdé. Őt is látta már ölni, és nem volt szép látvány.
Edwin: Teljesen ismeretlen számára. Átlagosnak tűnik, pont olyan, mint a többi vérmacska. Mindig leghátul lohol a többiek után, szó szerint kilóg a sorból. Nem tűnik nagy kihívásnak, de ki tudja?
-Nem akarom, hogy elsiesd, de a többiek már türelmetlenek. Bunyót akarnak látni érted? - Sürgette William a döntésben Edwardot.
(Csak a te kedvedért Edward lett a karaktered neve :P ) |
A nem várt támadástól Strange nem marad olyan határozott. Azt hitte megijesztette ellenfelét, de úgy tűnik nem így van. Mindketten a földre hullnak, és ismét Shadow van előnyben, hisz ő van felül. A kopasz macska azonban a jól bevált módszert alkalmazza. Mellső mancsaival magához húzta a feketeséget, a hátsókkal pedig rugdosta azt. Arra viszont nem számított, hogy Shadow a torkát fogja harapni. Még a levegőben sikeresen elkapta, és harapta. Mivel ellenfele kopasz volt, könnyebb volt átharapnia a torkát. Egy erőteljes harapás, és egy hangos reccsenés. Furcsa módon sokkal könnyebben ment, mint ahogy azt elképzelte. Ez is a vámpírságnak tudható be, hisz erősebb mint egy halandó. Strange még egy utolsót rúgott, majd végleg kihunyt. A nyakharapástól viszont erősen elkezdett vérezni, amit Shadow már a szájában érzett. Ha nem is tervezte, hogy megkóstolja saját társa vérét, most sikerült neki. Érdekes, hogy sokkalta finomabb volt mint egy rágcsálóé. Habár teljesen természetes, hogy egy vámpír így gondolja, hisz a legtöbbjük képes megenni a saját fajtársaikat is. Már teljesen mindegy, hogy Shadow abbahagyta az evést vagy folytatta. Éles szaglásával könnyűszerrel megtalálta a patkányt, majd tovább haladt, haza. A mai este új tapasztalatokat szerzett, és egy valamit megtanult: ne válassza máskor a halál szurdokot rövidítő útnak... *drámai befejezés, dobpergés, hegedűszó satöbö... *
Nem is tudom, engem meggyőztél. ^^ Főleg, hogy valószínűleg nem is fogsz harcba keveredni, az elmondottak alapján.... Áldásom rád és a karakteredre! A továbbiakat majd megbeszéljük. |
Tudjuk Shadow, te jót akartál, de úgy látszik Strange nem osztozna...
-Én találtam, te megfogtad, csapat munka... Megosztozhatnánk...- kezdett hátrálni pár lépést. Ha nem, hát nem. De azt mindenki előtt leszögezem, hogy Shadow nem egy hideg vérű gyilkos, ám ha valamit tennie kell, akkor tenni is fog. Hiszen, nem ismeri a másikat, és nem is fogja, amint találkoztak ellenségek lettek, Shadownak nem számít többet ez a macska, mint saját maga.
Gondolta, hogy Strange ugrani fog, de új taktikát eszelt ki, igaz. Shadow ereje is fogytában van, ám a gyorsasága még tényleg meg van. Amikor Strange ugrott akkor ő is ugrott egyet, majd a másik torkának ugrott.
Az másik szinte őrült, vagy elmenekül, amit becsülete nem enged meg neki, vagy megöli a ellenfelét, mert különben előbb rothadna szét a patkány húsa, mint a harcnak vége lenne.
Ha sikerült pont úgy elkapnia Stranget, hogy elkapja a torkát egy erőteljes harapással végez a másikkal, ám ha nem, akkor is, valamilyen folytán megsebezte újra az ellenfelét. |
Fogalmam sincs, de tök jól néz ki.
A sikertelen támadás után csak a feketeség felé fordul és mereven nézi azt. Percekig nem szól semmit, de nem is hagyja elsétálni amazt. Ha megpróbálná valószínűleg nekiugrana.
-Megosztozni? Megosztozni? - Suttogta.
-Idióta! Az az én patkányom! Az én zsákmányom! - Mély morgás tört elő a torkából.
-Nem akarsz küzdeni, talán félsz? - Strange is tudta már, hogy ellenfele nagy előnyben van. De ő biztosan nem fogja annyiban hagyni ezt az egészet. Legalább egy kis karcolást had ejtsen az ellenfelén... Ha az megszólal vagy csak megmoccan, mint egy őrült, minden előzmény nélkül ugrik neki Shadownak. Ha kiugrana a támadása elől újra támadna. A kandúr valószínűleg nem százas, erre már rájöhetett. Ami pedig a legrosszabb, hogy végzetekig képes lenne üldözni. Egy választás maradt. |
Azt hiszem abba kéne hagyni itt ezt a dőlt betűs rész, minek ez ide?...
Miközben a zsákmányt kereste hallotta, hogy Strange közeledik, de amíg nem hallotta nagyon közelről nem foglalkoztatta vele magát. Ám amikor már nem igen hallott semmi nyögdécselést megfordult, és csak annyit vett észre, hogy ellenfele támadni készül. Nem aggódott túlzottan, neki még több ereje volt, ám már kezdett fáradni, tényleg nem ártana megszerezni azt a patkányt, legalább csak egy kicsit hagy kortyoljon belőle.
Az támadás elől elugrott, majd közel sétált Strangehez.
-Most, hogy már elkezdtük a harcot... Mi lenne ha megosztoznák a patkányon? És akkor te is jól járnál meg én is...- vetette fel az ötletet, ám készen állt arra, hogy Strange nem megy bele a dologba, és tovább folytatná a harcot. |
Siker! Mivel Shadow nem a földön állt négy lábbal, hanem rajta, ezért sikeresen eltávolította a hátáról. Még mielőtt megszabadult volna a feleslegtől egy utolsót karmolt a hátán, amire ismét egy fájdalmas nyávogást hallatott. Ez viszont nem akadályozta meg abban, hogy ne ugorjon fel gyorsan. Igazából a félelem vezérelte, hogy ellenfele újra támad. Lassan megfordult, tekintetével Shadowot kereste. Egyenesen a zsákmánya felé tart! Ezt meg kell akadályoznia! Minden lépés egy halk nyöszörgés. Azt remélte, hogy Shadow el lesz foglalva a kutatással, és sikeresen rá tud ugrani, ám mivel nem volt valami csendes, megeshet, hogy amaz mégis észreveszi és félreugrik a támadása elől. |
Tudod, hogy lett időd volna legurulni róla, miért nem tetted?...
Úgy tűnik, hogy tényleg ő került előnybe, ritka eset, de megesik. Mint azt már régebben említettem, ő tényleg nem a harc híve, a szavak macskája, így meg is lepte őt, hogy neki van előnye.
Annyira elgondolkozott ezen, hogy nem is kapcsolt amikor Strange elkezdett dőlni, igen, bőven lett volna ideje legurulni, vagy leugrani a másikról, ám mire eljutott agyáig, hogy cselekedni kéne, csak két mancsával tudott lelépni a másikról. Így egy pillanatra beszorultak a mancsai Strange alá, de csak addig amíg egy erőteljesebbet nem rántott rajta, azzal felkarcolva a másik bundáját.
Amíg Strange összeszedi magát, és feláll, addig Shadow vesz egy nagy levegőt, majd gyorsan elindul abba az irányba amerre ellenfele a patkányt hajította. Ha megszerzi azt, amíg a másik feltápászkodik, és elmenekül vele, mindketten megússzák kisebb sérülésekkel.
Ha Strange nem teszi keresztbe a számításait nem sokkal később meg is találja a patkányt, amít megpróbál minnél hamarabb, minnél messzebbre jutattni, ahol természetesen megeheti, és indulhat tovább. |
Nem számított rá, hogy ellenfele ilyen gyors. Hát persze, hisz még sose harcolt vámpírral. Mindig a halandókra támadott, a nála gyengébb ellenfeleket szemelte ki magának, hogy biztosan nyerjen. Most viszont kételkedett, de nem futhatott el. A becsülete nem engedte. Mondjuk furcsa dolog ez a büszkeség, -amit mellesleg a vámpírok igen komolyan vesznek - mert inkább hősként hal meg a macska, minthogy gyávának higgyék. A kandúr behajlított végtagokkal érkezett hasra, ám mielőtt még felegyenesedhetett volna Shadow rögtön a földbe taszította. Éles fogait ellenfele hátába mélyesztette. Elsőnek nem sikerült átszakítania a bőrt, ám volt annyi ideje szorítani és ráncibálni, míg sikerült neki. Strange hangosan nyavíkolt, megfordult a fejében, ám még nem jutott el odáig, hogy az életéért könyörögjön. Kétszer is megpróbált felállni, de mindhiába. Ha viszont nem cselekszik itt fog meghalni. Lábizmait megfeszítette, majd ahelyett, hogy felállt volna tiszta erejéből oldalra dőlt, és ha sikerült neki még tovább. Valószínűleg Shadow összes lábával Strange hátán trónolt, hogy jobban tudja karmolni, ezért könnyen legurulhatott ellenfeléről. |
Nagy kár, hogy nem használtad ki az esélyedet Shadow...
Fel volt készülve a támadásra, tulajdonképpen már alig bírta kivárni, hogy végre harcolhasson. És ez nem azért volt mert annyire szeret harcolni, hanem mert a tét fontos volt. Nagyon-nagyon fontos.
Abban a pillanatban, ahogy a másik kilőtte magát Shadow egy szekundum alatt arréb termett, és az ellenfele, akit ugye bár Strangenek neveztünk el, a földre puffant, hacsak nem tartotta meg magát, és így nem esett el. Ám ha még is, Shadownál volt az előny, amíg Strange összeszedi magát addig ő következik. Mind... A sok karmát kieresztette, száját kicsit nyitva tartotta, támadásra készen állt.
~Feszít, támaszt, ugrik, és harap!~ emlékszik vissza a sorrendre amit egyszer régebben bevetett. Az ugrott egyet, majd ellenfele hátán találta magát, az utolsó lépés... "És harap!" és tényleg harap, ha Strange nem figyelt akkor most egy csúnya sebet szerzett bal vállára, egy nagy, vámpírmacskától származó harapás nyom... |
Általában ha egy halandó meglátja különleges kinézetét, éles agyarait és vörösen izzó szemeit, ijedtükben rögtön kereket oldanak. Ezért okozott neki hatalmas meglepetést ez az egyed. Elsőnek eszébe se jutott volna, hogy egy fajtársával akad dolga. Ám a vicsorgásból rögtön kiderült. Az idegen annyira meglepődött, hogy egy pillanatig nem is figyelt az esetleges támadásokra. Ezt a feketeség viszont sajnos nem használta ki. Ahelyett, hogy ő kezdte volna a támadást inkább kivárta, hogy a másik cselekedjen. Nos, az idegent nevezzük mondjuk... Strangenek. Tehát Strange éles karmait kieresztette, majd belemélyesztette a patkány húsába, és elhajította azt. Éppen olyan messzire, hogyha vége a harcnak, és sikeresen győzött akkor megtalálja. De ha fordítva sülnek el a dolgok, a vámpírokra jellemző kifinomult szaglással még Shadow is rálelhet. Ha erre a mozdulatra ellenfele nem támad, vagy nem ugrik el, akkor Strange kezdi a csatát, méghozzá egy ugrással. Hátsó lábaival ellövi magát, mellső mancsaival pedig megragadja áldozatát és a földre taszítja. De mivel a macska már fel van készülve az esetleges támadásokra, nem kizárt, hogy kivédheti ezt. |
Ha már idáig elment a zsákmányért mostmár nem fogja ott hagyni, vagy minden vagy semmi...
A másik macska fitogtatni kezdte erejét, a fogait mutogatta, valamint el is küldte őt. De ő nem adja ilyen könnyen a patkányt, ha már ő találta meg, és ő fogta meg majdnem... Na nem azt már nem.
Akárcsakegy kutya morgott egyet, ezzel megmutatva a saját maga piranha szerű fogait. És amúgy is, ha ez a másik vámpír már régóta vámpír akkor Shadow még előnyben is van, hogy miért? Mert az "újszülöttek" mindig erősebbek a régi kutyáknál, ő izé... macskáknál.
Shadow immár tisztán látta, hogy harc nélkül nem fogja megszerezni azt a patkányt, viszont ha a harc után megszerzi boldogan hazasétálhat, újult erővel. Hát akkor vágjunk is bele.
Ha a másik felbőszül amiért Shadow még mindig itt van akkor nagy valószínűséggel támadni fog, így olyan pozícióban helyezkedett el, ahonnan könnyen el tud ugrani, ezzel megkönnyítve az első lépéseket az esetleges harcban.
De most tényleg? Megér neki ennyit ez a patkány?... |
Még csak egy cseppnyi vér is képes feldobni a vámpírt rengeteg energiával. Nem tartós ugyan, de éppen elég addig, hogy a macska ne érezze magát éhesnek amíg tovább vadászik. Emiatt Shadow telve lett adrenalinnal, és mivel az előbb evett, talán még veszélyesebb, mint alap állapotban. Az viszont a hátrányára válhat, hogy kezdő még ebben a vámpírosdiben.
-Mit nézel? Ez már az enyém! Kotródj innét! - És ha ez nem lett volna elég, az idegen még éles fogait is megmutatta, hogy megijessze az idegent. Mivel Shadowon még javarészt volt bunda, a macska elsőnek azt gondolta, hogy egy halandó, érdekesen csillogó szemekkel. Azt viszont még se engedheti, hogy csak úgy ellopják a zsákmányát. Ez ellenkezik a vámpírok elveivel, főleg, hogy a patkány teteme ott illatozik előtte. Az éhség lassan kezd visszatérni belé, ami még inkább harcra készteti. Kullogjon el üres hassal, abban reménykedve, hogy túléli a hazautat, vagy küzdjön meg az ételért? |
Szóval, a kis fekete szőrmók mostmár nevet is kapott. Shadow...
A macsek természetesen nem érte be egyetlen egy egérrel. Egy kicsit csillapodott éhsége, de csak egy nagyon kicsit. Mivel a többi egér szétszéledt, és egyesével elkapni őket elég nehéz, nem mellesleg nem is nagyon laktatóak, valami más zsákmány után kellett néznie. És mi sem lenne pompásabb ennél, mint egy nagy kövér patkány. Amit nem is kellett sokáig keresgnie, mintha csak az ő számára került volna elő valahonnan ez a patkusz. Ez az állat jóval lassabb volt, mint egy egér, bár elég gyors, mivel Shadow nem volt éppen a legjobb passzban nem is tudta nagyon beérni a patkányt. Talán ez lett az oka, hogy nem ő kapta el...
Egy kopasz macska állt előtte, talán egy szfinx, vagy valami ilyesmi fajta, de most nem is ez a lényeges. Hanem, hogy ellopta a kis főszereplőnk zsákmányát! Ezt pedig ő sem hagyhatja szó nélkül. Főleg, hogy a másik nagy valószínűséggel vámpír macska nem, hogy csak ellopta a zsákámányát, hanem még gúnyt is űz belőle. És a patkányból áradó vér szaga, egy vámpírnak mi sem lehetne csábítóbb, mint ez. Megpróbált nem nagyokat szippantani a levegőbe, inkább a másik macskára koncentrált. Mert oké, az egy dolog, hogy vadászik, ez mindenkinek megengedett, de ne lopkodjuk más zsákmányát nem szép dolog. Persze-persze, mivel vámpírok legyenek gonoszak, és gúnyolódjanak másokon, verjenek át mindenki, lopják el más zsákmányát miközben annak majd kigúvad a szeme az éhségtől.
Lehet, hogy a legtöbb ilyen, de az nem Shadow, nagyon nem ő. A fekete pamacs biztos, hogy nem tette volna meg ugyanezt a másikkal. Még akkor sem, ha ő a nagyobb, az erősebb, és az éhesebb. Bár Shadow inkább a szavak macskája, nagyon úgy tűnt, hogy meg kell küzdeniük a patkányért. Már pedig ez nem éppen a legjobb dolog, főleg nem egy "újszülött" számára, mert ez a másik macska... Nos jóval tapasztaltabbnak tűnt nála. |
A macskák ugyan nem panaszkodhatnak éles érzékszerveik miatt, főleg nem egy vámpír! Egy kezdőnek furcsa lehet, hogy érzékei még kifinomultabbak. Mind a látás, hallás és a szaglás. A feketeség, nevezzük Shadownak... Tehát Shadow kihasználva fajtája előnyeit, kiszagolt egy csapatnyi egeret, és rögvest közéjük vetette magát. Mancsai alatt csak egy rágcsáló maradt meg, ami éles fogaival könnyen sebet ejthetett volna rajta, ám gyorsabb volt, mint egy átlagos macska. Lecsapott a zsákmányára, és a vére kiszívása után el is fogyasztotta a testet. De ennyi még a fél szemfogára se volt elég. A vértől megtébolyulva ment tovább, és vett üldözőbe egy újabb egeret. Ám mielőtt elkaphatta volna szeme sarkában megpillantott valami hatalmas rágcsálót... Ez egy nagyra nőtt, húsos patkány volt. Shadow szemei megcsillantak és rögtön üldözőbe vette az állatot. Lassabb volt mint az egerek, ám mielőtt rávetődhetett volna a patkány fejére csapódott egy mancs, és szétroppantotta a prédája koponyáját. Minden szép és jó, kivéve az, hogy az a láb nem Shadowé. Nehezen ugyan, de sikerült lefékeznie mielőtt nekicsalódik az idegennek. De az ilyesmi nem jár egyedül... Tekintetét végigfuttatta zsákmánya el rablóján, és meg kellett lepődnie. Egy kopasz macska állt előtte, vörösen izzó szemekkel. Talán ő is vámpír lenne? Szája gúnyos vigyorba húzódott, így kilátszottak éles szemfogai. Már egyértelmű volt, hogy egy fajtából valóak. Shadow orra alá kúszott a vér kesernyés, de annál csábítóbb illata. Ez a patkányból jött, és mindenki tudja, hogy a vámpírokat mily módon képes megbolondítani a vért... Neki talán sikerül visszafogni magát? |
Ha időben vissza akarsz érni menj tovább, ám ha éhséged hajt...
Gyorsan szedte a lábait, bár egy macska elég gyors főleg ha az vámpír, de a szurdok nagyon hosszú, így a macska gyorsaság ide vagy oda, még mindig nincs otthon.
És igen, kalandmester barátunk tökéletesen jól gondolja, ez a vámpírmacsek a kolóniájához tart. Pár napja úgy volt vele, hogy nincs szükség másra, csak is magára számíthat. Ám nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy ez így nem teljesen igaz. Egyedül gyenge, még csak nem rég támadt fel. Milyen viccesen hagnzik ez, "támadt fel". Szóval, még csak pár hónapja lehet vámpírmacska, és nem szokott hozzá ehhez a vadászati módhoz. A karmai élesebbek, ő maga erősebb lett, és természetesen ne felejtsük el a kifinomult érzékszerveket. Na meg a kicsit megperzselődött bundát. Bizony, ezért nem jár ki nappal. Nem hiányzik neki sem, hogy még jobban hiányos legyen szőrzete.
Az egyre kínzóbb éhség lassan levette őt a lábáról, ereje még volt bőven tovább menni, de túl éhes volt ahhoz, hogy tényleg megtegye.
Összeszorította fogait, szemeit szorosan lehunyta, majd lassan feltápázkodott. Ennie kell, mert ha nem teszi... Nem húzza ki sokáig.
Szerencséjére mind ez éjszaka történt, hiszen mikor máskor, így nyugodtan ólálkodhat odakint, ezek mellett az éjszakai életmódot élő kisebb emlősökre, célzunk madarakra és rágcsálókra is vadászhat. Füleit hegyezni kezdi, orrát a magasba emeli, és mire megvan a zaj és a szag forrása, már csak szemére, fogaira és körmeire hagyatkozhat.
Egy nagy csoport egérrel találta szembe magát, halkan és a sötétségben szinte láthatatlanul osont végig, csak néhol-néhol feltűntek vörösen izzó szemei. És BUMM!
Az egér csapat közé ugrott, a legtöbb szétszóródott valamerre, ám egynek csúnya vége lett. Mancsával erősen a földhöz nyomta, majd egy harapással megölte az egeret. Elfogyasztotta, majd elindult még több zsákmányt keresni, ennyivel nem éri be. De nem ám. |
Szapora léptek nesze zavarja meg a szurdok csendességét. A nap lemenőben, és minden olyan csendes. A télnek már vége, beköszöntött a tavasz, és most, hogy az éjszaka is közeleg, nem most kellene mindennek felélénkülnie? Azonban még a tücskök éjszakai énekét se lehet hallani. És a lény aki fel merte zavarni a csendet elég érdekes külsőt visel. Fekete bunda és fekete bőr? Mintha valami ragályos betegséget hordozna magával, szőre foltokban ki van hullva. Szemei vörösen izzanak, éles szemfogai kilógnak az ajkai takarásából. A külső szemlélő rögtön rájöhetne, hogy nem e világi lényről van szó. Aki ismeri a fajtát tudhatja, hogy ez egy vámpírmacska. Minden jellegzetessége megvan, kezdve azzal, hogy a nap leszállta után közlekedik. Egy közeli barlangban rejtőzött meg, és a kolóniája felé igyekezik. Hisz a vámpírmacskák csapatban élnek, egyedül teljesen védtelenek. De hova lettek a társai? Hisz biztosan voltak... Talán ő se tudja. A macsek azért tért be ebbe a szurdokba mert ez az út rövidebb. Ám azt gondolhatta volna, hogy ilyen veszélybe fog keveredni? Már napok óta úton van. Annyira izgult, hogy aludni se tudott, egész nap a barlangban járt fel s alá. Vajon kirúgják majd a kolóniából amiért elszökött? Miután a sötétség átvette a hatalmat és útnak indult azóta is kilométereket tett meg. Éhség mardossa. Furcsa módon nem fáradt. Tele van energiával, azt leszámítva, hogy már napok óta nem evett, és ez lelassítja. Végül feladja és a lény ledől egy sziklafalnál. Tudhatja, hogyha nem eszik hamarosan nem bír tovább menni. Bármi is legyen az, vérre szomjazik, és erre rengeteg az egér. Tekintetét ide-oda kapkodja. A látása tökéletes a sötétben. Meg is pillant pár egeret elszaladni előtte. Mit tegyen, egyen vagy kockáztasson és haladon tovább? |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A válasz rengeteg macskát megdöbbentett. Voltak akik némán ültek, a többiek viszont annál jobban őrjöngtek.
