|
Témaindító hozzászólás
|
2012.12.29. 22:18 - |
A bejárati ajtó rögtön idevezet. Egy kisebb üres tér, ami talán a legelviselhetőbb az egész intézetben, azt tekintve, hogy az egészet benőtte a növényzet, beleértve a falat is. Omladozó vakolat, recsegő padló. Semmi érdekes nincs itt. Talán azt leszámítva, hogy az ablakok épen vannak... |
[22-3] [2-1]
 Csak meredt maga elé, és hallgatta a többiek társalgását. A fekete labradol -mint az kiderült Sherry- kedvesen, és igen barátságosan kezdett el társalogni. "Tök para ez a hely" viszhangozottak a fejében a Sherry szavai. Na igen, de Crazy ezt más jelzővel illetné. Hogy para lenne? Nem kicsit sem ijesztő, de a falak annál inkább. A levegőt kicsit szaporábban kezte venni. A hirtelen támad fojtó érzés azonban hamar elmúlt és újra normál tempóban jutott a szervezete az oxigénhez. Bark szavai elrepültek a füle mellett, attól függetlenűl, hogy a levegő éppen Crazy számára kellemes mennyiségben volt jelen a helységben, úgy érezte, mintha szíve fülében dobogna. Kezdett egy kicsit kiakadni, majd amikor Emi megszólalt hirtelen felpattant eddigi helyéről.
- Igazából lehet, hogy tényleg ki kéne mennünk. Kezd itt kicsit szűkös lenni a hely, és félreértés ne essék. Nem a kicsit nagyobb társaság miatt mondom ezt - sóhajtott fel, majd újra megszólalt. - a tető megfelel.
//Folyt. köv.: tető// |
-Mi a baj Crazy? Valami gond van?- kérdezte érdeklődöen a Border Collie szukától... Őszintén Eminek sem volt valami szimpi egyenlőre a fekete szuka de... ami késik nem múliki ahogyan a közmondás is mondja... majd oda mentt Sherry-hez -Szia! Én Emilia vagyok- mosoly -De nyugodtan szólíts Emi-nek ha gonolod- és ezzel be is mutatkozott... Ha Sherry-nek kényelmetlenek érezte, hogy egy macskával haverkodjon megértően elfogadta a kutya döntését.
 |
Félredöntött fejjel, farkával a padlón morzézva figyelte a labrador szukát, ahogy bemutatkozott. Erősen koncentrált, hogy sikerüljön leolvasnia a szuka szájáról a nevet. Shelly, vagy valami hasonló.
- Shelly, milyen szép név! - csaholta kedvesen. - Igen, azt látom, hogy fekete vagy és mivel nem ment teljesen tönkre a szaglásom, azzal is tisztában vagyok, hogy szuka vagy - érezte, hogy ez egy kicsit gorombára sikeredett, ezért megeresztette egy - szerinte - bizalmat ébresztő mosolyt.
- Jaj, dehogy zavarsz! Ez a hely tényleg elég rémisztő, és nem hiszem, hogy túl hamar meg tudnád szokni, még nekem sem sikerült... - ismét észbe kapott, és zavartan elhallgatott. Ekkor eszébe jutott 123 és Em és a fehér kutya, akinek már el is felejtette a nevét. Megfordult és gyorsan leellenőrizte, hogy mindannyian megvannak-e. 123 még mindig kicsit zaklatottnak tűnt, bizonyára a "klasztrfóbjája" miatt.
- 123... Biztos nem akarsz kimenni a... kertbe vagy valahova? - kérdezte kissé aggódva, amin még maga is meglepődött, mivel neki általában nem tűntek fel mások problémái. Barknak sose tűnt fel az ilyesmi, de nem volt érzéketlen, egyszerűen csak fiatal és tapasztalatlan.
 |
- A nevem Sherry, egy fekete labrador szuka vagyok. - mosolygott. - És nemrég jöttem ide. Vagyis még nem nagyon tudom, mi hogy van errefelé, és hogy mennyire kemény itt az élet. Gondolom eléggé kemény, hisz nem valami családias a környezet.
Próbált lenyugodni, de az új szagok, az új kép teljesen felizgatta. ~ Jólvan, nyugi. ~ - nagyot szippantott a levegőből, majd kifújta. Érezte, hogy mostmár sokkal nyugodtabb.
- Ugye nem zavarok? Annyira szeretnék társaságot találni, tök para ez a hely. Kissé ijesztő. De majd megszokom. - mosolygott, és tudta, hogy ha kívülről nézné, tuti dilinyósnak hinné magát. |
- A nevem Sherry, egy fekete labrador szuka vagyok. - mosolygott. - És nemrég jöttem ide. Vagyis még nem nagyon tudom, mi hogy van errefelé, és hogy mennyire kemény itt az élet. Gondolom eléggé kemény, hisz nem valami családias a környezet.
Próbált lenyugodni, de az új szagok, az új kép teljesen felizgatta. ~ Jólvan, nyugi. ~ - nagyot szippantott a levegőből, majd kifújta. Érezte, hogy mostmár sokkal nyugodtabb.
- Ugye nem zavarok? Annyira szeretnék társaságot találni, tök para ez a hely. Kissé ijesztő. De majd megszokom. - mosolygott, és tudta, hogy ha kívülről nézné, tuti dilinyósnak hinné magát. |
-Mondtam, ahogy gondolod.- vont vállat amikor mondta Emi, hogy számára már Crazy marad. Hiszen egykori barátja Lalna számára is Crazy maradt, vagy csak simán Craz.
Még egy új kutya toppant be a társaságba, egy fekete labrador csokibarna szemekkel. Bark egyből lecsapott a társaságra és Craz-t amúgy sem érdekelte a másik kutya. Nem volt számára szimpatikus, túl életvidámnak tűnt a másik és ez már nála egy rossz pont, Crazy ezt a hiperaktívitás első jelének veszi. Ezt pedig sosem tűrte el senkitől. Egy pillanatra visszaemlékezett Scottra, arra az egyiptomi maura aki vele egy kísérleti asztalon űlt mindig. Scottnak a száma 443 volt, de a macskának még is volt rendes neve így 123 emlékeiben így maradt meg a macska. Szóval Scott, egy életvidám, folyton pörgő macska aki valójában mindentől berezelt. Sosem mondták és nem is nagyon lehetett érezni, hogy barátok voltak, de azok voltak. És Craz tőle sem tűrte el a hiperaktívitást, mindig leordította a fejét, hogy ne pattogjon már. Szóval ez a miértje és hogyanja, hogy első ránézésre miért nem volt számára szimpi a fekete szuka. Inkább visszafordult Emi és Hewie felé. |
Csak elmosolyodott Barkon és mielött az eb eltünt volna -én mŕr bemutatkoztam Bark de köszönöm... Crazy te nekem Crazy maradsz és nem 123... Te örökre Crazy maradsz nekem- nem tudja miért de elkezdett vigyorogni és ugy érezte barŕtokat talŕlt végre itt az intézetben
|
123 minden egyes szavát heves farkcsóválással helyeselte főleg, hogy végre értett is valamit a szuka mondandójából. Igaz, hogy az egyik szót nem tudta tisztán kivenni, valami "klausztrfóbja" vagy ilyesmi, de Bark szépen átsiklott a probléma felett, és tovább figyelte 123-at, ahogy kifejtette, hogy a "százhuszonhárom" jobban tetszik neki. Kár, az "egykettőhárom" tök poén, de mindegy, ha a border collie így szereti...
Ekkor új szagok kúsztak Bark orrába, így hevesen szimatolva megfordult, és meglátott egy harmadik ebet, aki... szimat, szimat, valószínűleg németjuhász. Igen, egész biztosan az. Egy fehér, kan németjuhász, aki ráadásul körülbelül egyidős vele. Bark hevesen megcsóválta a farkát, és faképnél hagyva 123-at, a németjuhász felé indult. Érezte benne a rokont, hiszen ő is juhászkutya, akárcsak Bark... Mikor odaért a kanhoz és Emihez, leült mellé, és nagy farokcsóválás közepette így szólt:
- Üdvözöllek körünkben! Én Bark vagyok, ő meg itt Emilia. 123 is itt van valahol... - ekkor eszébe jutott a szuka, és megfordult. - Igeeen, ott is van, az ablak mellett. Téged hogy hívnak?
Megvárta a választ, de válaszolni már nem volt ideje, mivel egy újabb szagot érzett, ami felkeltette érdeklődését. Felugrott, megfordult, és megpillantott egy... gyönyörű labrador szukát. Félredöntötte fejét, és pislogott párat, majd otthagyva csapot-papot, egy ugrással a labrador előtt termett.
- Szervusz, mi járatban errefelé? Én Bark vagyok, és itt van Emi és ööö 123 és ööö na de mindegy, neked mi a neved? - hadarta egy szuszra, majd leült, szemben a szukával és kíváncsian méregette.
|
Egy kedves szándékú szénfekete szuka futott be az előtérbe, s amint meglátta, hogy nincs egyedül, rögtön leült. Csokibarna szemével kíváncsian figyelte a macskákat, és kutyákat, és ő maga azon gondolkozott, hogy tulajdonképpen hogy is került ide. ~ Mindegy is, nem számít. Itt legalább nem vagyok egyedül ~ gondolta, és mostmár nagyokat pislogva leste az állatokat. |
-Tényleg?- szaladt az egekbe a szemöldöke amikor Emi megosztotta vele a választ. Sosem találkozott még süket kutyával vagy macskával. Nem tudja, hogy hogyna kezelje őket, de örül neki, hogy itt valaki tisztában van azzal, hogy ez még is hogyan történik. Nem mellesleg, hogy ezt így megtudta a legközelebbi ilyen esetben legalább meg tudja mutatni, hogy békések a szándékai. Mindegy, ezen már nem gondolkozott sokáig, mert ugye az ablakhoz sétált, ahova követte őt Bark is. Szépen lassan elkezdett mondani valamit a másik számra.
-Hidd el, nem olyan jó itt bent. Főleg nem klausztrofóbáisan.- húzott egy mosolyt az arcára, így próbálta jelezni, hogy egyébként tök jól megvan, csak néha nagyon megnehezíti ez az életét. De Bark sem panaszkodhat, süketen nem lehet könnyű élni. Crazy elhiszi.
-Egy-Kettő-Három? Így még sosem mondta senki.- mondta még mindig egész lassan, hogy Bark letudja olvasni a szájáról, hogy mit akar mondani. -Inkább a Százhuszonhárom, ez jobban hangzik. Vagy is nem... Csak ehhez szoktam. - fejezte be, illetve nem. El akarta mesélni, hogy miért is "123" de inkább nem próbálkozott meg vele, meg amúgy is. Emi kérdezett tőle valamit.
-Áhh nem, köszi Emi de...- Nem fejezte be, mert egy újabb kutya jelent meg a társaságukban. Barknál nagyobb volt, persze ez így fajtól függ. Viszont a két kutya nagyjából egy idős lehet. Hmm... Talán Százhuszonhárom is inkább tűnhet néha kölyöknek, főleg mert nem épp a legnagyobb kutyafaj, és közöttük sem az a különleges legnagyobb. Odament Emi és Hewiehez, majd mielőtt megszólalhatott volna Emi már bemutatta őket Hewienek.
-Bár ha gondolod hívhatsz "Százhuszonháromnak" is. Kutyától...- pillant Emire.- Illetve.. kutyától és macskától függ, hogy melyik tetszik neki jobban.- mosolyog a fehérségre. |
-Nos Crazy... Amikor a mancsomat egy kutya orrára rakom, aki nem hall nem lát az azt jelenti, hogy barátkozni szeretnék vele ennyi az egész- észre vette, hogy Crazy és Bark oda csücsültek az ablakhoz - Crazy... jobban éreznéd magad ha kimennénk egy kicsit a friss levegőre?- majd észre vette Hewie-t... érdekesen nézett rá mivel macskásan viselkedett de kutya alakja /fromája van... -Szia Hewie- mosolygott -Én Emilia vagyok de nyugodtan szólíts Emi-nek! Örülök a találkozásnak!- furcsa volt neki, hogy ennyi kutya vette körül különsöebben egy olyan eb, aki inkább macska Oo -A két kutyus ott az ablaknál Crazy a Border Collie a másik pedig Bark, aki úgy tűnik valamennyire süket úgyhogy mindent lassan kell neki mondani...- és még mindig barátságosan mosolyog Hewie-re
|
A kutya mintegy faját meghazudtolóan, szökdelve rontott be az előtérbe, akárha valami kerge nyúl lett volna. Amint a társaság közelébe ért, lehasalt és farát égnek meresztve csóválta a farkát. Nem szólt semmit. Megszemlélt mindenkit, de amikor rájött hogy senki érdekes nincs itt, mindenki csak az ablakon bámul kifelé, elmúlt a lelkesedése, lefeküdt és körülnézett a szobában. Utóbbit pedig nagyon jól tette, mert máskülönben nem vette volna észre a macskát. Egyből visszatért a vidámsága. Valahogy mindig jobban kijött a macskákkal, talán csak azért, mert a nagybácsija, Varjú is macska. Ergo: Hewieban is van macskavér, akármennyire is néz ki úgy, mint egy kutya!
-Szia! Hewie vagyok.-Köszönt, miután leült a macska elé. Vidám képet vágott (mondjuk mikor nem?), picit oldalra döntötte a fejét.-Téged hogy hívnak?-Kíváncsiskodott. Olyan egy tipikus kölyök volt. Ha valakinek véletlen elnyerte a figyelmét, legyen az kutya, macska, képes volt csak úgy odamenni hozzá és elkezdeni magyarázni. Még akkor is, ha a másik fél esetleg elküldi, vagy nem vesz tudomást róla. Ő szereti a társaságot. Főleg a macskákét. |
Farka heves morzézása a padlón tudatta a cicussal, mennyire örül az új barátnak. Végre valaki, aki megérti őt! Bár ezt még korai lenne így kijelenteni, de ő legalább nem tart előadást a kotyogva folyásról mint öö... a névtelen hölgyemény. A cicus ráadásul be is mutatkzott, Emi, legalább az ő neve egyszerűen leolvasható szájról. Ekkor hirtelen észrevette, hogy a kutyalány odahajol hozzájuk, de akárhogy is próbálkozott, nem sikerült megtudnia, hogy mit mondott Eminek. Pedig Bark kíváncsi, nagyon kíváncsi. Gyorsan megnyalta a cicus mancsát, majd felpattant, és a border collie felé fordult, hogy feltegye a kérdését, de döbbenten látta, hogy a szuka épp hozzá beszél. Gyorsan megpróbálta felvenni a fonalat. Úgy látszik, másodszorra is bemutatkozik. A neve pedig... Kézi? De lehet 123-nak is hívni? Ohó, végre megtudta a nevet! Bark efölötti örömében olyan heves farkcsóválást mutatott be, mintha dróton rángatták volna a farkát. Ekkor Kézi, de nevezzük inkább 123-nak, az sokkal egyszerűbb és könyebben megjegyezhető. Szóval, ekkor 123 odasétált az ablakokhoz és olyan pillantást vetett kifelé, mintha legalábbis lángolna az épület. Bark szép lassan odabaktatott hozzá, majd csevegő hangon megkérdezte:
- Valami baj van? Olyan tekintettel nézel kifelé, mintha nagyon ki akarnál innen jutni, ami valószínűleg igaz, innen valamiért mindenki ki akar jutni, de én nem értem miért - hadarta egy szuszra, kis lihegésszünet, majd tovább darálta a mondandóját:
- Hidd el nem olyan rossz itt bent, biztonságos a négy fal között, semmi se tud bejutni, illetve a levegő igen, asszem - kissé bizonytalanul nézett maga elé, de szinte azonnal folytatta - Ja és amúgy itt bent az intézetben van tök sok folyosó, meg ööö szoba meg öööööö még több szoba és öh izé azt hiszem van itt valahol egy kert ha esetleg ööö izé - a mondat végét elkente, majd gyorsan témát váltott.
- Egyébként mit szeretnél, hogy hívjalak, száhuszonhárom, vagy egykettőhárom? - neki személy szerint az egykettőhárom jobban tetszett, de inkább 123-ra hagyta a döntést. Hisz Bark olyan mérhetetlenül udvarias...
|
Hogy mi? Daisy, Macy, Lazy? Ááá... Vagy nem hall rendesen drága fajtársa vagy egyszerűen lassan jut el a felfogásáig, hogy mi is lenne Crazy neve. Nagy nehezen mosolyt erőltet az arcára, majd kicsit remegő hangon, mivel megpróbált nyugodt maradni és nem leüvölteni Bark fejét megszólalt. -Ömm... Szóval C-R-A-Z-Y ha így jobban érted, ha pedig nem akkor csak simán 123. Én ezt is elfogadom névként.- nyugodt meg végül a mondat végére, majd Emire pillantva odasétált hozzá.
-Gyere, ha ő nem is akarja...- mutat mancsával Bark felé - ...akkor is gyere nyugodtan.- majd egy pillanatra megint körbetekint. Sokáig időzik tekintete minden falon, majd csak egyszer megrázza a fejét, és vissza fordul Emi és Bark felé. Ha nem koncentrál a szabadságra, és nem a falakat figyeli állandóan akkor egész türhető a társasága.
-Hmm... Ez megmagyarázná azt, hogy nem hallotta a nevem, és kedvesen reagált a monológomra amiben tulajdonképpen őt szidom, hogy milyen udvariatlan.- gondolkodott el egy pillanatra 123-as. Igen, csak ez lehet a magyarázat mindarra a furcsa reakcióra amit Barktól lehet látni. Gondolatmenetét tulajdonképpen az szakította félbe, hogy Emi Bark orrára helyezi a mancsát amivel utalni akart valamire. Valami kedves dolog lehet biztosan. Crazy sem most sem régen nem értette, hogy az ilyen jelzések meg akármik vajon mit takarhatnak. Mindenesetre ez tényleg kedves dolognak tűnik. Odahajolt Emihez, majd halkan megszólalt.
-Ez most mit is akarna jelenteni?- nézett furcsán a macskára. Miután választ kapott a kérdésére csak bólintott egyet majd elhajolt Emi mellől és kicsit arréb sétált, az ablak elé. Mindent hó borít odakint és amúgy is elég hevesen esik, nem mellesleg biztosan minuszok vannak kint. Ettől eltekintve Crazy vágyakozóan nézett kifelé, milyen rég nem volt már odakint, affh. Rossz belegondolni is. Erősen összecsukta szemeit, majd megpróbált uralkodni magán. ~Nem, nem. A falak nem közelednek, a levegő nem fog elfogyni a szabadság hülyeség, csak vegyél nagy levegőt és minden rendben lesz, nem kell aggódni. Nyugalom. Nyugalom...~ a gondolat végét egy nagy sóhaj kísérte, majd egy mosolyt varázsolva arcára visszafordult Emi és Bark felé. Igen ez így lesz jó, ha rájuk figyel akkor talán nem a fóbiájára. Igen ez lesz a megoldás. |
Persze jövök én csak, mintha az a kutya nem nagyon szerette volna, hogy ott legyek elmentem de ha szerinted mehetek jöv...- és mgelátta, hogy Bark felé jön kicsit meghátrált és meglepődött milyen kedves vagy ez csak színjáték, hogy után hátba támadhassa? Dehogyis... Valószínúleg süket ez az eb mivel Crazy hallhatóan kimondta nevét -em... szia Emi vagyok... a hölgyemény ott pedig Crazy és megismerkedtem már vele köszönöm...- mondta Barknak szépen követhetően - Crazy szerintem ő vagyis Bark süket..- mosolyogott el majd lehasalt Bark elé és mancsát az eb orrára tette azzal azt jelezve, hogy "Szervusz!Szeretnél a barátom lenni?"
|
Csodálkozva nézte, ahogy az abesszin cica odébb megy az ő közeledésére. Ennyire unszimpatikus volna neki? Rémisztő lenne a megjelenése? Vagy... bizonyára túlságosan tekintélyes. Esetleg a szag miatt?... Gyors körbeszaglászás, de nem, nem a szag miatt. Mégiscsak a tekintély lesz az.
Ettől a gondolattól felvidulva párszor megbillentette a farkát a nőstény macska felé, hozzá barátságosan csaholt, majd ismét a szuka felé fordult. Az valószínűleg éppen bemutatkozott, de a fene se tudja kiismerni magát ezeken a jeleken.
- Lazy? - próbálta hunyorogva leolvasni a broder collie szájáról a nevet. - Nem... inkább Daisy... Vagy Macy? - tanácstalanul nézett az -egyelőre - névtelen szukára, de az már belekezdett egy végtelennek tűnő monológba. Bark erősen koncentrált hogy el tudjon csípni pár szót, de Miss Akárhogyhívják eléggé furán formálta a szavakat. Illik... kotyogni... társalgás... fél... belefolyni...Szóval úgy illig ha kotyogva társalog, és félig folyik? Mi? Áhh, inkább feladja. Ezek után már nem törődött a szuka szavaival, csak farkcsóválva helyeselte őket, s közben elmerengve bámulta az előtte álló kutyalányt, aki viszont nemsokára elfordult, és elkezdett valaki máshoz beszélni. Vagy csak magában beszélt, az itteni lakóknál sose lehet tudni. MEkkor eszébe jutott, hogy itt van valahol egy macsek is, és lehet, hogy ahhoz beszél. Ez a logika se mindennapi, így Bark egója ismét nőtt egy adaggal. Körbefordult, és miután megpillantotta a macsekot, odaugrándozott hozzá ismerkedni. Bár az elsődleges cél az volt, hogy megmutassa a szukának, mekkora gentleman is ő, igaz, ezt minden valószínűség szerint már amúgy is sejtette.
- Szervusz, kicsi depresszáns cicuska, én Bark vagyok, és ez a bájos hölgyemény itt mögöttem Daisy, Macy, Lazy, vagy valami hasonló - mondta lehasalva a cicus szintjére, mert Bark kamaszkorához képest volt akkora, mint egy felnőtt kutya.
|
-Ááá... Nem vagy indiszkrét. Mindenkinek ez az első kérdése mindenkitől. Szóval.. Nem is tudom. Bezártak és hát ennyi.- időközben körbepillantott, hogy nem-e vannak egyre közelebb a falak. Egyelőre minden a helyén van és a levegő is bőven van amelett, hogy nem kicsit érezhető a por szaga és az a jellegzetes szag, amit már nagyjából megszokott, de csak emelett csak úgy hív, hogy "a bezártság szaga". Érdekes elevezés, én inkább azt mondanám, hogy dög szag. Mindegy... -Az elmúlt dolgok miatt egyébként meg nem éri meg szomorkodni, ami múlt elmúlt.- húzta ki magát, hogy milyen bölcsen tud szólni. -Nem kell törődni vele, nem éri meg.- fejezte be végül mondandóját, majd a nemrég hozzá intézett kérdést nem kérdezte vissza. Nem arról volt szó, hogy nem volt rá annyira kíváncsi, hogy rá is kérdezzen, csak egy valaki megzavarta a számára eléggé szimpatkus macskával való társalgását, és beleszólt a beszélgetésükbe melynek hatására Emi el is ment az útból.
-Crazy.- vágta oda a kölyök felé... Hát, igen végül is kölyök, pedig Crazy sem lehet nála sokkal idősebb egy olyan 6-12 hónapnál. Ettől fügettlenűl számára akkor is kölyök volt Bark. Arról viszont kedves 123-as barátunknak sem volt fogalma, hogy Bark nem hallja azt amit mondani fog neki, ezért belekezdett egy hosszú levezetésbe, ami rengeteg érvet tartalmaz azzal szemben, hogy nem illik így belekotyogni mások társalágásába, főleg nem úgy, hogy csak az egyik félnek köszönünk, ha ő is beszélgetni akar köszönjön kérdezzen, majd ha kapott rá választ hallgasso vagy follyon bele a témába. Ez valahogy így megy Crazynél és nagyon meri remélni, hogy másnál is. Miután levezette a gondolatmenetét ami elvett mindenki életéből legalább öt percet körbepillantott majd amikor nem nagyon látta Emit visszafordult Barkhoz, majd megszólalt. -Emi megkérhetnélek arra, hogy gyere ide vissza a köreinkbe?- Ha már így letámadta Barkot a hosszú magyarázásával annyival megtiszteli, hogy beveszi őt a beszélgetésbe. Hát nem mértéktelenül kedves ez a drága 123-as? |
Kicsit megijedt mikor Crazy hirtelen kissé hangosan megszólalt. elkezdett fújni és felállt a szőr a hátán de hamar megnyugodott -Hát öm... Emilia vagyok és örülök, hogy megismerhetlek- mosolyodik el -hát tulajdonképpen... a szerelmem halálra fagyott és ő miatta búslakodom ennyira és igen valóban szép napunk van annak ellenére, hogy esik a hó... kimehetni is mehetnénk de csak a kertbe habár jó lenne innen elszökni egyszer még ebben az életben... Hogy-hogy ide kerültél az intézetbe ha nem vagyok indiszkrét ezzel a kérdéssel?- mikor Bark megjelent érzékelte, hogy ő itt már nem kívántos személy illetve állat így hát fogta magát és odébb ballagott, hogy ne zavarja őkrt
|
Hevesen szimatolva haladt végig néma, üres folyosókon, míg ki nem ért az előtérbe. Itt viszont egypár érdekes szag kúszott az orrába, ezért felkapta a fejét. Szemei, illetve az a szeme, amelyre nem volt vak, azonnal feltérképezték a helyzetet. Egy macska, nőstény, valószínűleg abesszin, vagy valami hasonló, de Bark nem sokat értett az ilyen dolgokhoz. Macska, macska. Mind ugyanolyan. A másik kutya láttán viszont felderült az ábrázata. Egy szuka, border collie, ez világosan látszott rajta, és ohó, nem is akármilyen szuka. Hangosan csaholva odaugrándozott hozzá, és a macskáról egyelőre tudomást sem véve, elmélyített hangon megszólalt:
- Üdv bájos hölgy! Bark vagyok, s örvendek, hogy megismerhetem - hadarta, majd felnevetett. Elég furán beszélt, első pillantásra talán nem is látszott rajta, hogy nem is hallja, amit mond...
|
Hmm... Úgy tűnik Crazy érzései most kivételesen cserbenhagyták őt és olyan helyre vezették ahol nem csak egyedül lesz. Természetesen ez őt tényleg nem zavarta, ám egy idő után biztos idegesítő lesz a társasága számára. Igaz, most éppen nyugodt, de bármelyik pillanatban rátörhet a roham, és elkezd sikoltozni, hogy ő örökre itt marad, bezárva és itt fog meghalni, aztán majd szellemként visszatér befejezni azt amit elakarna kezdeni, ha egyszer eljutna addig, hogy kijusson innen. Ami tudjuk, hogy lehetetlen.
Szóval térjünk vissza a jelenre, és koncentráljunk arra a macsekra aki némán bámul ki az ablakon szomorúan. ~Nos, 123-as. Mit tegyünk? Idegesítsük vagy beszéljünk vele és pórbáljuk megvígasztalni.~ gondolkodik. ~Macska és egy kutya, már amúgy sem hangzik túl jól, de most kívételt teszek ezzel a macskával.. Hát nem látni, hogy milyen szomorú?~ kuncog magában, és ezzel együtt le is zárja a témát. Nem fogja szekálni a macskát. Odalép az ablak mellé, majd hangosan megszólal.
-Hellllóóó!- húz egy széles vigyort az arcára. -123... Ő izé.. Helyett Crazy vagyok. Téged hogy hívnak... Mi a baj? satöbbi, satöbbi. Szóval tudod ezek a sablon kérdések. De tényleg, ne búslakodj már. Olyan szép napunk... -tart hatás szünetet- lenne, ha nem szakadna a hó, és lennénk bezárva ide. - borzong meg egy pillanatra a bezárva szó gondolatától. Egyelőre még kontorlálja magát, egyelőre. -Viszont tényleg várom a válaszod.- |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csak meredt maga elé, és hallgatta a többiek társalgását. A fekete labradol -mint az kiderült Sherry- kedvesen, és igen barátságosan kezdett el társalogni. "Tök para ez a hely" viszhangozottak a fejében a Sherry szavai. Na igen, de Crazy ezt más jelzővel illetné. Hogy para lenne? Nem kicsit sem ijesztő, de a falak annál inkább. A levegőt kicsit szaporábban kezte venni. A hirtelen támad fojtó érzés azonban hamar elmúlt és újra normál tempóban jutott a szervezete az oxigénhez. Bark szavai elrepültek a füle mellett, attól függetlenűl, hogy a levegő éppen Crazy számára kellemes mennyiségben volt jelen a helységben, úgy érezte, mintha szíve fülében dobogna. Kezdett egy kicsit kiakadni, majd amikor Emi megszólalt hirtelen felpattant eddigi helyéről.
