Alapok

Lawrence (Teacup)

Nem: Kandúr
Kor:  Felnőtt
Fajta:Macska
User: Vivyy

Jellemzés

Megjelenés: Első pillantásra a néhol kivillanó csontjai tűnnek szembe, és amint egy szerencsétlen flótás közelebb kerül hozzá, a rothadó hús és az alvadt vér szaga csapja meg az orrát. Csak egy gyógypedagógiára szoruló egyed (köhhhm, retardált) nem venné le ezen jelekből, hogy zombival van dolga. Egyéb mellékelt koszfoltok lelhetőek fel rajta nagyobb számban, valamint nyomokban férgeket tartalmazhat!

Tulajdonságok: Éltében egy tisztességes macska volt. Legalábbis relatívan. A nagyképű, gyengébbeket kínzó macskákat mészárolta általában... szóval affajta igazságszolgáltatónak érezte magát. A nőstényekkel nagyon megértő volt, egy igazi úrimacska. Bármit megbocsátott nekik. Valóságos főnyeremény volt, persze mindegyik csak kihasználta aztán visszaélt azzal, hogy nőstényeket nem bánt. De mint ahogy a valóságban is; semmi nem tart örökké. Beleőrült a gyilkolászásba, kezdett késztetést érezni arra, hogy azokkal is végezzen akik nem voltak szimpatikusak neki. Persze akkor még igyekezett visszafogni magát, csak titokban tett el láb alól egy, esetleg két macskát. Akkor még szerette a körülötte élőket.
Miután végre megölte a párját, kölykeit és a legjobb barátját, teljesen eltűntek belőle az érzések, az öröm, a harag, a büszkeség amit akkor érzett amikor megszabadította a rossz macskáktól a világot. Az egyetlen amit érzett annak az élvezete volt, hogy megölte a többi semmire kellő macskát. Rosszul volt mindtől. Tudta hogy az összesben ott lappang az álszentség, a rosszindulat. Legfőbbképp a nőstényekbe. Sőt, ha összetalálkozott egyel és az nem futott el, meg is kínozta őket.
Amiután meghalt már semmi ilyesmihez nem volt kedve. Úgy volt vele, hogy hiába próbálna már meg utánuk futni, azok simán lehagynák őt. Persze ez nem jelenti azt hogy nem próbálja meg a kölykökön folytatni amit elkezdett.
Bunkó, pimasz.. igazi rémálomba illő társaság, még egy vak, szagokat nem érző macskának is. Ő az, akire biztosan igaz, hogy a külseje tükrözi a belsőjét. Ugyanolyan rodhadt.

Élet

Történet:  A szülei kóbor macskák voltak, akik egy macskás nénihez jártak aludni, enni, inni, tejben-vajban fürdeni. Amikor megszülettek a kölykeik, nem változott semmi, a néni nagyon örült a kicsiknek, természetesen nekik is királyi életük volt. Egy nap a szomszéd a sok nyávogásra hivatkozva kihívta a kártevő irtókat és elvitette a két felnőtt macskát, amíg a néni nem volt otthon. Amikor hazaért, nagyon szomorú volt, és ideges is. Bosszút akart állni. Így hát szépen sütött egy kis diós süteményt, amibe cicaürüléket rejtett, szépen becsomagolta és a szomszédja ajtaja elé helyezte. Másnap a mentők szirénázására ébredt. A szomszéd meghalt. Allergiás volt a dióra, és valahogy eltűnt a gyógyszere amit az ablakpárkányon tartott.
A néninek kicsit bűntudata volt, de azzal vigasztalta magát, hogy nem az ő hibája. Nem tudhatta. Aztán megtalálta a fehér-szürke cirmos kölyköt a szomszéd gyógyszeres dobozával játszadozni. Azonnal kidobta a kukába és többé nem beszélt róla. Egy év múlva idős kor miatt meghalt, persze előtte szépen bevásárolt a macskáinak minden jót, és rájuk hagyta az egész vagyonát.
Mentek hatan nyolcfelé, persze a városból Lawrence sosem tette ki a mancsát. Idővel megelégelte a sok harcot az utcán, így úgy döntött szépen beférkőzik az ilyen 'nagymacskák' köreibe, akik a nőstények kínzására voltak specializálódva. Az volt a terve, hogy szép lassan kiiktatja őket. Sikerült is, nagy hírnévre tett szert, rengeteg párja volt, de mindig otthagyták mielőtt utódai lehettek volna. Csöndben, jófiú módjára tűrte, hogy kihasználja mindenki. Aztán egy nap kiégett nála egy biztosíték. Egyszerűen egy hang azt súgta, hogy miért is ne ölhetné meg azokat akik csak nem szimpatikusak, vagy egyszer rosszul néztek rá? Próbálta elfojtani az érzést, harcolni vele. Úgy tűnt, sikerül. Szó szerint csak tűnt, hiszen titokban ugyan eltett láb alól egy-két macskát. Ez így ment, hosszú ideig. Senki nem tudott róla, vagy csak félt bevallani. Egy nap viszont az eddigi leghűségesebb párja meglépett, és magával vitte Lawrence legjobb barátját is. Ez volt az utolsó, gigantikus csepp a pohárban. Nem bírta tovább tartani magát - így már nem is volt miért. Követni kezdte őket. Hetekig csak a nyomaikat leste. Aztán a nőstény hasa kerekedni kezdett. Meg kellett állniuk.
"Már úgyis leráztuk Lawrence-t."Nevetett a hím naivan. Az emlegetett nem messze tőlük pedig remegett a haragtól, a bosszúvágytól. De várt. Várt, egészen addig, amíg meg nem születtek a kölykök. Akkor pedig végzett velük, a legjobb barátjával és a párjával. Az után minden megváltozott. Minden ok nélkül ölte a macskákat, fékezhetetlen haragja miatt. Na meg, hogy érezzen valamit.
Idővel mindenki őt kezdte el űzni, sokan vadásztak rá. Mental biztonságot ígért neki. A kandúr vakon belement, hisz, mit veszíthet? Nincs már semmije, és ha nem dobbant a pillanatnyi helyéről, nemsokára megölik. Így hát ment.
Mégcsak nem is számított arra hogy így még mélyebbre ássa magát a problémái között. Elmesélte a 'megmentőjének' a történetét, még akkor is, ha azt nem érdekelte. Egyszerűen rásózta. Az pedig később azt ígérte neki, hogy ha belemegy egy kis szórakozásba, újra érzi majd a jó dolgokat, nem csak ezt a rossz érzést. (Először Lawrence megrémült, hogy miféle szórakozásra hívja őt egy másik kandúr, de aztán fellélegzett hogy semmi ilyenről nem lesz szó.)
Aztán Mentalék megkínozták és meghalt. Ki lett dobva az erdő közepén, és a hosszú évek gyakorlatilag elföldelték, a gaz is benőtte. Aztán egy szép ködös éjjel újból magához tért. Az egész olyan volt, mintha egy hosszú álomból ébredt volna fel. Csak közben szépen elrohadt, és a férgek is kezdték megzabálni.

Család

Apa: Slippy (meghalt)
Anya: Pink Panties (meghalt)
Testvérek: Mary, Raspberry, Luke, Dr. Paws, (meghaltak) Barney (öreg)

Pár: Zana (megölte)
Kölykök: Sosem derült ki, hogy vannak-e kölykei
Egyéb: Nagyon jó kapcsolatot ápol a férgeivel, közel állnak a szívéhez.

Képek